Retyezát

Először is nézzünk be a Bölény rezervátumba, úgyis útba esik.

Na, ez is megvolt, mehetünk tovább. Erről ennyit: néhány bölény, bekerítve  max. két hektáros területre, itt töltik napjaikat. A jelek szerint esténként kijárnak az erdőbe, de mekkora a terület? Szomorkás látvány.
Menjünk, mert vár egy szép nagy hegység, teli mormotával és zergével... ismét ez lebeg a szemem előtt. Kezd eldurvulni a helyzet!
Az utazást  nem írom le, megélni is hosszú volt, nem, hogy leírni s hát még elolvasni.
Tudom melyek lesznek az első fotós témák: vízesés és mohás erdő.

Meglepetés, bár nem kéne az legyen, mert itt mindig minden vizes.

és már el is telt az első nap. Éjszaka menedékház, majd reggel pucolás fel a tengerszemekhez. Ott fogunk sátrazni az elkövetkező négy napban.

Pietrele tó

Visszatekintve a felső kép, bal felső sarkában lévő nyeregből, ezt látjuk:

Miután a sátrat felhúztuk, elindultunk a "csillagtúrázás" első útjára. Nem sokkal ezután, hangos füttyögtetéseket követve, meglettek az első mormotás képek.

Innen felkapaszkodtunk az első Bucura csúcsra, merthogy több is van belőle. Lent a Bucura tó látható, ott vannak a sátrak.

Mivel külön mikró klímája van a hegynek, megteheti, hogy folyton változzon. Egyik felől süt a nap a másik felől esik az eső...majd fordítva, és néha naponta kétszer.

Tudtam, hogy telehold van, ezért éjjel felkeltem tájképet fotózni, persze, hogy nem jó, de érdekes hatása van számomra.

Korán kelünk, társam a Retyezát csúcsot veszi célba (mivel ő még nem járt itt), neki az a fontos, én meg a mormotákat (mivel már voltam itt) nekem ez a fontos. Futva teszem meg az utat "mormotaland"-ig, néhány fotót azért még készítek, csak úgy, futtában. A holdat még elkapom, amint a felkelő nap által narancsszínűre festett, csipkés hegygerinc mögött lebukik.

A tükröződés, mint visszatérő motívum...

...és meg is érkezem a rágcsálókhoz. Van ami mögé rejtőzzek, de még sincs. A legmagasabb pontokra vannak kiülve és feszülten figyelnek, és ha valamit látnak, riasztanak.

Lent, a sátortáborban még alszanak az emberek, azt hiszik, hogy még este van.

Ám itt fent már későre jár, a mormoták kezdnek elbújni, a lovak feloszlatják az éjszakai gyülekezetet és megy ki-ki a dolgára, vagy mások után...

Miután visszaérünk a sátorhoz jöhet a megkésett reggeli és irány a legmagasabb csúcs,  a Peleaga. Erről szól a csillagtúrázás, a sátor körül napos túrákat lehet szervezni. Ismét a Bucura tó a háttérben.

Balról a Bucura, jobbról a Gales tó

Szabad, nem szabad, hideg, nem hideg fürdeni mindenképp kell! de amúgy sem hagynám ki az alkalmat.

Következő reggel le a völgybe, fel egy másik völgyön, át hatalmas sziklákon, fel az egyik oldalon, le a másikon...megint fel, megint le...keressük a hófoltot. Valahogy így néz ki az utolsó előtti napunk a hegyen.

Alpesi v Havasi sisakvirág

Ez itt mid szikla és ott van egy emberke is

Fenyőszajkó

"Hegyi " pisztráng

Hófolt

Vissza a sátorba és megvárjuk míg az eső eláll, persze egyet alszunk, majd futás fel egy olyan csúcsra ahonnan jó lesz a naplemente. Csak hát a pára beleszól, és a fények elmaradnak, pedig reszketve vártunk rá több mint egy fél órát, ki gondolta volna, hogy a rövidnadrág ennyire fog fázni?!

Slavei gerinc és Judele csúcs, balról, hátul a Peleaga

Utolsó nap a hazaérésről szól, és templom meg kastély nézésről.

 Ennek a XII. sz. béli templomnak, amely Densusban található és Szent Miklós a neve, még a teteje is kőből van!