Ezen a helyen filmeztem borzokat évekkel ezelőtt (2009) és azóta nem jártam itt. Ebben a filmecskében a 08. perctől láthatóak a borzok.
Erdőről hozott pillanatok III. - Nyár
A szokásos teendők: pakolás, kibiciklizni az erdőbe, szállás készítés és lesbe ülés. Annyi változott, hogy fotócsapdát helyezek ki egy sokat használt vadcsapás mellé. Majd a várakozás, és várakozás és még mindig várok. Még szerencse délután jöttem ki, mert a borzok szürkületben kezdnek mozogni, és így nem kell egész nap várnom. Erősségemnek mondhatom a várakozást, de a kényelmetlen pozíciót a test nem díjazza. Néha megmozdulok, hogy változzon a zsibbadásra ítélt végtag. Mielőtt a nap lemenne előbújik egy borz egy likból. Ez nem úgy történik, hogy egyszerűen előmászik, hanem előtte kikémlel a borzvár sok lika közül az egyikből, majd egy másikból majd egy harmadikból és ezek után jön elő.
Sajnos ezúttal lekéstem a kölykökről, már eltűntek csak egy maradt itt. Ez már majdnem akkora mint a szülei. Még játszana, de már nincs kivel, a nagyok nehezen vehetőek rá a játékra. Az ő gondolatuk a táplálékszerzésen jár. Ahogyan ott mozognak, szaglászódnak egyszer csak felbőg egy motor hangja alattunk a völgyben...és még egy...erre a borzok fogják magukat és visszamennek a helyükre. Sajnos hétvége van és ilyenkor a terepjárók és mindenféle motorizált kerékkel rendelkező járgány megjelenik az erdőkben. Ez az új vallás!
Egy óra múlva bújik elő az egyik borz ismét, a nap persze már lement és minden elmosódik a fotókon a kevés fény miatt. Szerencsére a videózás még működik, ebből merevítek ki egy képet.
Hamar teljes sötétség borul az erdőre. Már a szemeimmel is alig látom, amint elmennek egymás után a felnőtt borzok itthon hagyván a kölyköt. Ez még ugrál párat, kutat valami harapnivaló után, majd elcsendesedik - gondolom bement a várba, mert már nem látok semmit olyan sötét lett.
Éjfél körül világosodni kezd egy kicsit, a "nagy égőt felkapcsolták", vagyis már rég világít csak hozzám most ér el. Sejtelmes homály dereng körülöttem. Valahol a fák közt léptek zaja töri meg a csendet, az ágak közt szárnysuhogás hallatszik, a levegő kezd lehűlni és a derekam kezdi nemtetszését kinyilvánítani. Sajnos más lehetőségem nem volt, ezért egy fa ágai közé kötöttem ki a függőágyat, és pont középen egy ágnak nyomódok hozzá. Az alvás ismét elmarad, vagyis visszatérő motívumként jelentkezik, félóránként. A hold lassan megkerül és kezd lemenni a szomszédos gerinc erdeje mögött.
Pirkadatkor érkeznek meg a borzok és gyors üdvözlés után bemennek a várba. Lassan megvirrad, tényleg lassan, egy örökkévalóság... Még reménykedem, hogy előjönnek , de hiába. Lemászom a fáról kinyújtóztatni, most már meggémberedett, végtagjaimat.
Gyors evés, nézelődés és hoppá...cinegék hangoskodnak egy fa törzsén. Odamegyek megnézni mi a helyzet. Egy odút pillantok meg, -szóval itt a tanyáztok. Elröppennek a madárkák, én még maradok. Benézek a likon, mozgást észlelek benne. Mikor visszajönnek etetni a fiókákat majd fotózni fogok. Érdekes a hernyó a bejárat fölött, miért nem eszik meg a madárkák?
Az erdő még mindig sötét, nagyon kevés a fény a fotózáshoz.
Várakozás közben az avarban recsegtető bogarakra irányul a figyelmem. Ganajtúró bogarak lepik el a kint hagyott elemózsiát. Azt adok én nektek! ez nem az amire ti gondoltok...majd. Lemegyek a bogarak szemmagasságába, így érdekes szögből filmezhetem őket.
Szóval minden történik, csak a madárkák nem jönnek...viszont valami megmoccan az odú bejáratánál. Előbb egy fekete orrocska jelenik meg majd két nagy gomb szem és végül két kerek fül. Szóval itt valami nem stimmel...ez egy pele és ezt nem nevelhették föl a cinegék. Ez lehet a pele odúja vagy a cinegék fészkét rabolta ki (de akkor mit keres ott a hernyó?! az ellenség megtévesztésére van ott hagyva?) vagy nem tudom...Nézelődik egy kicsit majd villámgyorsan felszalad a fa törzsén.
Még visszaülök a fára - egész napra, várva, hogy valami kibújik a borzvárból,
de szürkülődésig semmi mozgás. Nincs amiért még egy éjszakát lehúzzak itt, ezért összeszedem magam és irány haza. Lefelé menet elveszem a fotócsapdát, majd otthon megnézem mit látott.
Egy nyusztot, azt is hátulról...
Erdőről hozott pillanatok III. - Nyár
A szokásos teendők: pakolás, kibiciklizni az erdőbe, szállás készítés és lesbe ülés. Annyi változott, hogy fotócsapdát helyezek ki egy sokat használt vadcsapás mellé. Majd a várakozás, és várakozás és még mindig várok. Még szerencse délután jöttem ki, mert a borzok szürkületben kezdnek mozogni, és így nem kell egész nap várnom. Erősségemnek mondhatom a várakozást, de a kényelmetlen pozíciót a test nem díjazza. Néha megmozdulok, hogy változzon a zsibbadásra ítélt végtag. Mielőtt a nap lemenne előbújik egy borz egy likból. Ez nem úgy történik, hogy egyszerűen előmászik, hanem előtte kikémlel a borzvár sok lika közül az egyikből, majd egy másikból majd egy harmadikból és ezek után jön elő.
Egy óra múlva bújik elő az egyik borz ismét, a nap persze már lement és minden elmosódik a fotókon a kevés fény miatt. Szerencsére a videózás még működik, ebből merevítek ki egy képet.
Éjfél körül világosodni kezd egy kicsit, a "nagy égőt felkapcsolták", vagyis már rég világít csak hozzám most ér el. Sejtelmes homály dereng körülöttem. Valahol a fák közt léptek zaja töri meg a csendet, az ágak közt szárnysuhogás hallatszik, a levegő kezd lehűlni és a derekam kezdi nemtetszését kinyilvánítani. Sajnos más lehetőségem nem volt, ezért egy fa ágai közé kötöttem ki a függőágyat, és pont középen egy ágnak nyomódok hozzá. Az alvás ismét elmarad, vagyis visszatérő motívumként jelentkezik, félóránként. A hold lassan megkerül és kezd lemenni a szomszédos gerinc erdeje mögött.
