Wild Transylvania - I.rész- Erdei álom





RENDELHETŐ!! a laszlogal82@gmail.com vagy tel: 0741530656 Hívjon most!
Magyar és Angol nyelven, ugyanazon DVD-n
AVAILABLE NOW!! in kantalaci@yahoo.com or tel: 0741530656
English and Hungarian on the same DVD
"A téli történet a Felső-Háromszéki-medencében játszódik.
Olyan látásmódon keresztül láthatjuk az erdei élővilágot, amihez majd testközeli jelenlét szükséges. Szó esik az embereknek a természethez való viszonyáról és arról, hogyan kéne viselkedni ahhoz, hogy a természet befogadjon. A primitív állatok azon szokásaiból és viselkedéseiből emel ki néhányat, amelyeket a fejlett emberiségnek nem ártana újratanulnia vagy éppen elgondolkodnia azon, hogy az mennyire helyes a mindennapi életben. A felvételekhez semmilyen ember által alkotott létesítmény nem volt használva és esélyük volt az állatoknak mind az elmenekülésre mind pedig a támadásra. A figyelmes nézők láthatnak és hallhatnak, olyan KIS részleteket, amelyek NAGY félelmeket oszlathatnak el."
A sorozat folytatódik!


2012. október 30.

Medvetámadások okai - szerintem Why bears attack?-the way I see it


A "Fekete"
The "Black"
Előrebocsátanám, hogy a leírtak nem általános érvényűek.
Annyira irritáló ahogy felfújják a medvetámadásokat, hogy úgy érzem el kell mondjam a véleményem - annak ellenére, hogy senki sem kérdezte. Ha másért nem, hát azért, hogy azon olvasók akik felém járnak kapjanak egy kis bepillantást az egészbe. Amit leírok az nem tudományos úton szerzett ismeret, hanem személyes tapasztalat! és mint ilyen, természetesen van benne hiba is bőven - főleg ha a jelenlegi álláspontokat vesszük figyelembe.
I would like to start by saying that the following things described are not generally valid.
I find it so irritating, how people make such a big fuss over bear attacks, so I decided to say my opinion – even if no one has asked for it. If not for else, only to offer an insight for those readers, who might visit my area. What I am about to write down is not based on scientific knowledge, but on personal experience and as such might involve mistakes.
 
Mi jogosít fel e vélemény kinyilvánításra? A több éves tapasztalat. Természetesen nincs annyi tapasztalatom, mint azoknak a személyeknek akik nap mint nap látnak medvét és órákon keresztül figyelik őket a magaslesekből. NEM, szó sincs erről, én ezidáig kb. 40 medvét láttam viszont ezeket közelről, csak néhány volt 50m-en kívül. A másik hátrányom meg az, hogy nem figyelhettem őket órákon keresztül, azt hiszem a leghosszabb "együttlét" sem volt 40 percnél hosszabb.What allows me to say my opinion? The many years experience – although not as much experience as those people, who are observing bears day by day, long hours from the observatory towers. No, I don´t belong to those people – until today I spotted about 40 bears, most of them from close, only some of them from farther than 50 m. An other disadvantage is that I never had the chance to observe them for longer, I think the longest time spent „together” was not more than 40 minutes. 
Anyamedve dörgölőzik a fához, előtte az egyik bocs - pillanatkép
Mother bear rubbing against a tree; one of the cubs is in front of her -snapshot
Előrebocsátom, hogy a medve is, mint minden vadállat, ÖSZTÖNlény. Ez annyit jelent, hogy az ösztönei hajtják. Az ösztönök a következők: túlélni és szaporodni.
Lássuk csak mi van az újságban, a teljesség és az idézés igénye nélkül:

MEDVE:
- megmocskolt egy idős bácsit
- gombászokra támadott
- lovait kereső fiatal férfit tett nyomorékká
- betört egy falusi tanyára, megölte a: disznót, juhot,   marhát, nyulat...
- tönkretette a gyümölcsöst
- megtámadta a vadászatban résztvevő hajtókat
- megölt egy fiatal férfit
- és a többi és a többi


Az a szomorú, hogy ez mind IGAZ, és ezt orvosolni kell. CSAK, mint minden betegségnél, nem a tünetet kellene kezelni, hanem a kiváltó okot!!
First of all I have to state that the bear is, like any other wild animal, a creature driven by his instincts. The instincts are: survival and multiplication.
Let's see what can we read in the newspapers, without the intention of entirety and quoting::

BEAR:
- badly injured an old man
- attacked people who were collecting mushrooms in the forest
- lamed a young man, looking for his horses in the forest
- brake in a farm, killed the pigs, sheep, beeves, rabbits ...
- destroyed the orchard
- attacked hunters
- killed a young man
- and so on and on

The sad thing is that all this is true, and we have do to something against it. Just like in case of illnesses, we shouldn't treat the symptoms but the cause.

Cseresznyézők - pillanatkép
Cherry harvesting - snapshot

Az újságcikkek célja: tájékoztatni a lakosságot.
Az újságcikkek burkolt célja: félrevezetni és hatással lenni a lakosságra.
Az újságírók legtöbb esetben nem tudnak arról, hogy felhasználják őket. Akkor mi van?! Nos, az a nagy helyzet, hogy az igazi vadászat eltűnőfélben van, helyét az ÜZLET veszi át. Mivel a kormány véges kilövési engedélyt ad minden vadásztársaságnak ezért lépni kell ennek növelése érdekében. Az egyik ilyen lépés az, hogy az embereket bizonyos mértékben a vadak ellen hangolják.
Erre a legjobb eszköz az újság. Minél több cikk jelenik meg az újságokban, annál többen tudnak róla. Minél többen tudnak róla, annál nagyobb a felháborodás. Minél nagyobb a felháborodás, annál nagyobb a nyomás a kormányon, hogy kilövési engedélyt adjon ki. CÉL ELÉRVE. Betegség LÁTSZÓLAG orvosolva...
The aim of the newspaper articles: to inform the public.
The hidden aim of the newspaper articles: to mislead and to influence the public.
The authors of the articles are most of the time not aware that they are being used for this aim So now what? Well, the sad truth is, that hunting as such is about to disappear, and business is taking over its place. Since the government is giving limited hunting licenses for every hunters association, they need a way to extend them. One of these ways is to set the public against the wild animals.
The best tool for this is the newspaper. The more articles appear in the newspapers, the more people read about it. The more people know about it, the bigger the fuss is around the topic. The bigger the fuss is, the greater becomes the pressure on the government to give hunting licenses. AIM reached. Illness APPARENTLY healed.
A "Barna"
The "Brown"
Nézzük csak mi is VÁLTJA ki a betegséget?!
Itt van egy vadászíró: Maderspach Viktor - miért pont ő? mert pont most olvasom az írását amiből idézni fogok.
FONTOS, nem ez az egyetlen ilyen eset!
"A bocs alig tudott lépést tartani. Amikor elmaradt, kismalacszerű visítását hallatta, mire anyja megvárta, sőt helyenként segítette és maga előtt tologatta."
"...a bocs, amelynek kifáradására egész biztosan számíthattam, az anyamedve menekülését annyira fogja lassítani, hogy kellő kitartással mégis utol fogom érni."
"...egy ferde növésű bükkfa ágai között, kuporodott a kis medve és látszólag kétségbeesetten kiáltozott anyja után, amely hűtlenül cserbenhagyta. Elfogása már nem okozott nehézséget."
Most nézzük csak meg a MEDVE szemszögéből. Ha egy ilyen trauma ér egy medvét, az többé nem felejti el. Ha a következő bocsot veszély fenyegeti, ösztönösen fog cselekedni ismét, és NEM BIZTOS, hogy ez a cselekedet a menekülés lesz!
Egy másik, hasonló, de emberi tragédiával végződő esemény volt a közelmúltban Kommandón. Természetes, hogy nem ugyan arról a medvéről van szó, mint az előző esetben. Itt két személy próbálta ellopni a bocsot a barlangból (nem ez volt az első ilyen tettük) . Az anyamedve az egyikükkel ott helyben végzett.
Mit ír az újság: A medve megölt egy fiatal férfit. Tegye a szívére a kezét aki hasonló esetben nem ölné meg az embert... Szóval, ki kitől nem fér el?!
A gombászó ember közel kerülhet az önfeledten játszadozó bocsokhoz, az anya ismét REAGÁL, nem tudhatja, hogy az embernek mik a szándékai.
Még ide sorolhatnám a lőtt sebtől szenvedő medvét. Sajnos igaz kimutatások nincsenek a sebzett medvék mennyiségét illetőleg. Akár mikor összefuthatunk egy ilyennel, akarom mondani, rámehetünk egy sebágyban szenvedő medvére. NINCS pardon!
Mit ír az újság: Medve támadt a békés gombagyűjtőkre .... Vajon miért?!
Let's take a look at the source of the illness:
Here's an author, Viktor Maderspach, writing hunting stories – why exactly him? Because I am just reading one of his writings, from which I will also quote.
IMPORTANT – this is not the only case like this. „The cub could hardly keep pace. When left behind he started to shrill, like a small pig, stopping the mother and making her wait for him and even support him in moving forward pushing him in front of her”
 „ ...the cub, on whose tiredness I could certainly count, will slow down the mother's escape in such a measure that it will be though possible for me to catch up with them if I am persistent enough.”
„... the cub was hiding among the branches of a slanting beech tree, and crying out desperately after his mother, who carelessly left him behind. Catching him now was easy.”
Now let's look with the eyes of the mother BEAR. If once experienced the bear will never forget such a trauma. Next time, when her cub will be in danger, she will act instinctively, and we cannot predict if she will decide to run away again or … Something similar - but one ending with the death of a person - happened in the near past in Kommandó. Of course we are not talking about the same bear as the one in the previous case. This time two people tried to steal the cub from the cave (this being not their first intent). The mother bear finished with one of them on spot.
What stands in the newspaper? Bear kills a young man. But who wouldn't kill a man intending to steal one's child? So who is bothering whom?
People collecting mushrooms in the forests can anytime get close to happily playing cubs – the mother bear will REACT, because she doesn't know the nature of the people's intentions.
An other example is the wounded, bleeding bear. Though, unfortunately there are no statistics about the number of injured bears, we can anytime meet one. There is NO excuse.
Testvérek
Brothers 
Igaz eset, a kárvallott maga mondta el nekem, csak dióhéjban írom le: A lovai után ment a pusztára a kutyájával. A kicsi kutya egyszer csak ugatva elfutott. Ő utána ment megnézni mit ugat. Mire odaért a kutyacska már rohant visszafelé.... NYOMÁBAN a felbőszített anyamedve.
Másik, idei eset: Idős juhász megy az üvöltő kutyafalkája után. Patakban megszorult medvebocs. A juhász, szerencsétlenségére az anyamedvével egyszerre ér oda. Kutyák elfutnak, Őt mentő viszi el.
Senki nem kéri számon a juhtartó gazdáktól, mennyi az annyi és hány darab van belőle megkötve.
Kinn csattantak a körmök? Mért voltak a kutyák SZABADON?
True story in a nutshell- told by the person involved in it: He went after his horses on the plain, together with his dog. The small dog suddenly ran away, barking. He went after him, curious what the dog might have found. As soon as he got there, the dog was already on his way back, followed by the angry mother bear.
An other case from this year: Old shepherd, following his loudly barking dog flock. A cub captive in the river. Unfortunately the shepherd arrives in the same time as the mother bear. The dogs run away, he is taken away by the ambulance. No one holds the shepherd responsible for holding a flock of dogs, there is no such thing as permitted number of dogs, and no one asks if the dogs are on leash or not.
Who was caught by the bear? Why weren't the dogs kept on leash?
Bocs - pilanatkép
Bear cub - snapshot
Anyagi károk.
Most minden példa csak a szemléltetés kedvéért van, abszolút nem valóságosak!
Egy kifejlett medvének 100 hektár terület kell a fennmaradáshoz. Ebből 50 ha TARVÁGÁS és senkinek nem áll szándékába újraültetni - tisztelet a kivétel. A fennmaradó rész fele legelő. A medve megy legelni, hoppá, nincs mit, a juhok, marhák MINDENT tövig lerágtak. Nem gond megy az erdőbe ott is van kevés fű meg sok makk. Igen ám, de tömény juhszag száll az erdőben. Se fű se makk. Amit nem esznek meg a juhok azt FELSZEDIK a gazdák és megetetik az otthoni állatokkal. Ezek után átballag a málnásba, szedresbe, áfonyásba, itt mit talál? Erdei gyümölcsöt szüretelő EMBEREKET. Talán néhány gombával kihúzza ezt a napot, NEM, a gomba már rég KOSARAKBAN van. Esetleg vadcseresznye? annak a fáját éppen most vágják ki deszkának a fűrésztelepen. Megfogná ő a beteg vaddisznót vagy a sérült őzet, de ezt már rég megtették a SZABADON garázdálkodó juhászkutyák. Ezek után, mivelhogy elfáradt, de pihenni sincs ahol, mert sok a ZAJ az erdőben, átmegy a szomszédjához és elfoglalja a területet, de ott ugyan ez a helyzet. Innen, mivel erős a mi medvénk, a harmadik szomszédhoz.
Mi történt? Van egy medve elméletileg 300 ha területtel. Az elüldözöttek HOVÁ mennek? Gyümölcsösbe majd PAJTÁBA, megenni azt a jószágot amelyik éppen az Ő táplálékán hízott meg szép kövérre. Hontalanok, meghúzzák magukat a táplálékforrások közelében, majd lopnak, rabolnak. Kerülik ugyan egymást, de már rég nem tartanak IGÉNYT a fejenként 100 ha-ra.
Mit ír az újság: A medvék elszaporodtak Medvék garázdálkodnak a falvakban
Ezt mivel védi ki néhány gazda?!  Természetesen csapdákkal ... -még a patkány is szembe ugrik az emberrel, ha sarokba szorítják!- ... ezt mindenkinek a fantáziájára bízom ...
Material damages.
Let's just take some examples, stories that are not true.
An adult bear needs 100 acre territory to survive. From this 50 acre is clearfelling and no one intends to replant them – except for some, rather rare. Half of the remaining territory is pasture. The bear looks for food, but finds nothing, because the sheep and the beeves finished already all. No problem, he tries his chance in the forest, there is also some grass and a lot of acorns. He finds heavy sheep smell in the forest, no grass, no acorn. Things not eaten by the sheep are collected by their owners, and brought home for the other domestic animals. Our bear heads into the raspberry, mulberry, blackberry bushes...and what is to be found here? PEOPLE collecting wild berries. He still hopes to find at least some mushrooms that would take the edge off his appetite, but the mushrooms are already in the baskets. Maybe wild cherry? The cherry tree is just being cut out to serve as board. He would catch the ill wild boar, or the injured deer, but the shepherd' s free dog flock already finished with them. After all this, tired, but not having a place to rest in the noisy forest – the bear moves on the neighbour's territory, where the situation is the same. Having no other choice he heads the next neighbouring territory.
What is happening? Given is a bear with 300 acre territory. Where do those bears go who have been chased away? In the orchard and after that in the SHED of domestic animals, to eat those animals who have been grown nice fat on his food. Bears become homeless, trying to find a shelter close to the food, then they steal and rob. They are avoiding each other, but they quit their 100 acre pro head.
What stands in the newspaper: Bears multiplying exceedingly. Bears plundering villages.
How do farmers protect against this? Of course with traps...- even the small rat jumps on people if cornered. The reaction of the bear... I will just leave it up to your fantasy.
"Hegyi medve" Bucegi-hegység
"Mountain bear" Bucegi mountaines
Ismétlem: nem hivatalos forrás és nem részletgazdag.
"Akinek nem inge, ne vegye magára!"
Finally let me repeat: this is no official source and gives just a few details.
“If the cap fits wear it”

2012. október 22.

Egy kis virág a hegyen

Kárpátkanyar, Csukás hegység. Ellátni messzire, nem mosódnak össze a hegyek s a völgyek, egy újabb indok amiért szeretem az őszt. 
Ha a hegy fele fordulunk, ahová jöttünk, mindenféle sziklaalakzatok tornyosulnak az ég felé. Ez a jellegzetessége ennek a hegynek, és persze a szél. 
 Térjünk vissza az elejére. Amint az út kezd behatolni a hegység felé vezető völgybe, egyre sárgább, majd vöröses színű lesz az erdő. A felkelő nap fényeit átengedik az egyre gyérülő lombok.

Hiába, hogy jó lenne sietni egy kicsit, mikor kiérünk egy legelőre lecövekelünk. Hirtelen nem az lesz a lényeg, hogy feljussunk, hanem az, hogy minél hosszabb ideig csodálhassuk a tájat.  A távoli, köddel teli völgyek, az előttünk álló csipkés hegygerinc, a minket körbevevő, sokszínű erdő és a talpunk alatt lévő zöld ... mi más kellene ...?
... mondjuk egy régi, elhagyott ház?!
Nagyon eltudnék itt képzelni pár napot. Végig nézni ahogy a levelekből avar lesz, amint esténként a köd felemelkedik a völgyekből és ahogy visszahúzódik minden reggel, végig követni a változásokat.  Reszketve várni az első napsugarakat egy emlékezetes fénykép kedvéért. Miért reszketve, mert kivárnám az utolsó pillanatot a meleg hálózsákban és már nem lenne időm felöltözni.
Régi, kidőlt-bedőlt falu ház, mégis értékesebb sok, vagyont érő épületnél. Kellemes érzés megérinteni a régi faanyagot - még mindig olyan a tapintása mintha élne, és mikor kinézünk az ablakon ...
 Az ösvényen Őszi kikerics árválkodik. Az első gondolatom: "pont az ösvénybe kellett nőjél?! itt könnyen eltaposnak...!" Azonban, miután szétnéztem, máshogy vélekedtem: "lehet rövid életed lesz, de az csodás!" Mit gondolhatnának a fajtársai, lent a mezőkben, ahol minden "normális" kikerics éli mindennapjait? Ahol védve vannak az időjárás viszontagságaitól, az emberi kezektől, mert ugyebár ,ahol tömeg van ott kevesebb az esély arra, hogy leszakítsák. Nos, ezek a "normális" kikericsek sokkal ,de sokkal nagyobbak, mert biztosítva van a megélhetéshez szükséges környezet. Még ilyen száraz időben is, mert odalent sokkal több pára csapódik ki és a nap melege sem égeti őket sokat. Itt fent viszont minden más, semmi sem "normális". Nincs annyi pára, hidegebb van, a szél is sokkal erősebb és a nap melege még mindig elviselhetetlen. Viszont cserében olyan dolgokat lát amiért megéri élni.
"Senki nem mondhatja meg, hogyan és hol éljek!!"
Látja a természet kimeríthetetlen szobrászati képességét.
Ellát messze a völgyekbe. Tudomást szerez arról, hogy nem csak fent van, hanem van lent is.
Nem érdekli, hogy egyedül van ... mindig kerül valaki, aki rácsodálkozik, hol irigységből, hol szeretetből.

Felfogja, hogy nem Ő az egyedüli ezen a világon, érzékelheti nap mint nap, hogy nálanál sokkal nagyobb erők léteznek. Tudja, mindennek és mindenkinek megvan a maga helye a természetben.
Tudatában van annak, hogy messziről minden szikla egyforma ...
                 ... és annak is, hogy a szikla sivár, de mégis meghatározza a táj jellegét, része a körülötte nyüzsgő életnek.
Azt is észreveheti, hogy a piros nem mindig ugyanolyan piros. Reggel fényesebb, ha van rajta néhány harmatcsepp, délben fakóbb és késő délután mélyvörös lesz belőle.
Tudja, amit mindenki megnézhet, azt Ő másként látja, mivel nem rohan.

Olyan jelenségeknek tud szemtanúja lenni, amelyeknek csak ilyen életfeltételek mellett lehetséges. Látja amint a lemenő nap szinte erőszakosan festi át a hegy minden elérhető négyzetcentijét a saját színeire.
Ha véletlenül (mindig) belenéz a napba, a szeme megtelik könnyel és fura karikákat lát, de mosolyog rajta, mert közben tudatában van annak, nem hagyta ki az alkalmat, hogy végignézzen egy elgondolkodtató légköri jelenséget. Ennyivel is gazdagabb lett...

... és mikor leszáll az est elgondolkodhat az egész eltelt napon. A gondolatai együtt szállhatnak a hegygerinceken áthömpölygő köddel.
Hálát adhat, hogy ismét túlélt egy csodálatos napot. Mert minden nap csodálatos, csak meg kell látni benne a szépet, és Ő mindig azt keresi, mert tudja, hogy nincs ideje haragudni a szélre, mert fúj, haragudni az esőre, mert elmoshatja a táptalaját... csak a szépet keresi, mert akármikor eltaposhatja Őt egy figyelmetlen, meggondolatlan bakancs ... 

2012. október 7.

Bőgés, részletek

 Véget ért a szarvasok párzási időszaka. Nem hangoskodtak sokat, legalábbis amerre jártam, ott nem.
Nem számoltam hány éjszakát szántam rá, nem is érdekes, ennélfogva nem is írtam-írok bejegyzést mindenikről. Csak az érdekesebb részeket jegyzem le.






Először is itt van ez a fakopáncs, ez az első felderítési utamon került lencsevégre.
A következő hallgatózáson a szarvasbőgés helyett, medvebőgés volt. Vagyis egy anyamedve és két bocsa csörtettek át egy málnáson, élelem után kutatva, miközben a bocsok valamiért elsírták magukat. Innen bementek az erdőbe, és itt sikerült megörökíteni ahogyan a nagy medve hozzádörgöli magát egy fához. Íme egy pillanatkép a filmből.
A harmadik kiruccanás során egy, számomra ismeretlen, "ragadozó" vagy inkább rabló légyféleséget fotózhattam le.
Újabb út, és végre látok gombát. Az idén abszolút nem hódolhattam a gombászásnak, mivel nem volt gomba.
Mire elérem a helyszínt, ahová igyekeztem, majdnem lemegy a nap. Egy galagonya bokor alatt fújom ki magam s ...
... nézem ahogy elszáll egy repülő az égen. Vajon van ismerős rajta?
Lemegy a nap és feljön a hold. Ezen a helyen történt régi események emlékei tolongva törnek rám, helyet követelve maguknak a jelent "rendberaknivágyó" gondolatok között.
Szóval itt van a hold és a kísérteties árnyai, meg én. Sehol senki, aminek roppant örülök, vagyis hát, végül is, jó lenne
Ami ezen az éjszakán történik azt már leírtam az előző bejegyzésben.
Mint mindennek, az éjnek is vége lesz, újabb, szokatlanul meleg nap veszi kezdetét.
 Ezt bizonyítják a pillangók is, köztük egy különösen szép példány, a Gyászlepke.
Ismét újabb út következik. Ez majdnem sikeres szarvas szempontból is, de csak majdnem.
 Viszont  van helyette nyuszt, az idén sokadik alkalommal.

A sárban futó szarvasnak a nyoma és mellette a farkasé.

Ismét csendben telt el egy éjszaka. Amit elfelejtettem az elején leírni, az az, hogy minden este sokáig kell fennmaradni és pitymalat előtt útra kell kelni, hogy meglehessen közelíteni a szarvasokat.
 A hajnali hold alatt, csak néha hallani a szarvasbikák jelenlétét a környező oldalakban. Szomorú, számomra, mert nagyon úgy érzem, hogy az idén ki fog maradni egy piciny része az életemnek.
Lassan kicsúszok az időből, de nem adom fel. Újból elmegyek...
Narancsvörös csészegomba
 ... és ismét semmi. Este ugyan lett volna esélyem behívni egy bikát, de sajnos megörökíteni nem tudtam volna, elijeszteni meg nem akartam. Reméltem, hogy hajnalban még ott lesz, tévedtem.
Tüskés tőkegomba 
Még egyszer megpróbálom, valószínű ez lesz az utolsó. Jól kezdődik: Fekete harkályok tartóztatnak fel. Ilyenben sem volt még részem, egyszerre kettő is van egy fán. Fura táncot járnak, talán párválasztási ceremónia közepébe cseppentem?
 Sajnos nem tudok olyan csendben távozni mellőlük, mint ahogyan ide jöttem. Elzavarom őket az erdő egy távolabbi pontjára, ahol, gondolom, folytatják amit elkezdtek.
Nem tudom hova  lettek az őszi színes levelek. Vagyis tudom, egyenként színeződnek el és le is hullnak. Nincs pompás színekbe öltözött fa, csak néhány ágat látok amin véletlenül még ott vannak a levelek.
Azonban ha egy enyhe fuvallat hozzájuk ér, elhagyják helyüket és az avartakarót vastagítják.
A lemenő naptól "lángba" borul az erdő. 

Besötétedik, de tényleg, annyira sötét, hogy a kezemet sem látom az erdőben. Észre sem vettem, igaz egy vágott szélén üldögéltem és néztem ahogyan a távolban egyre erősebbek lesznek a lámpák fényei. Csillagfény ugyan van, de az csak a tisztásokon segít, a sűrűn nőtt fenyők közt nem tud behatolni. Ideje szálláshelyet keresni. Megtehetném, hogy kikötöm a függőágyat két fenyő közé, de valahogy most nincs kedvem ... fáradt vagyok, és így nem tudok vigyázni magamra. Inkább felmászok egy fára.
Jól gondoltam, hiába ébreszt fel néha a hideg, a reszketés, gyorsan visszaalszom. Most már hosszabbak az éjszakák és egyre hidegebbek a hajnalok, eljött az ideje, hogy valami melegebb cuccot tegyek be a hátizsákba.
Valahol négy óra magasságában, a hold elfelejtkezik magáról, nem megy tovább, sokáig mintha egy helyben állna. Ennek örülök, szépen megvilágítja az utamat. Elgémberedett testem nehezen engedelmeskedik, nem óhajt csendben járni.
A nap felkel és gondolatban elbúcsúzok a bikáktól, majd a télen találkozunk. Az út mellett csoportos tuskógombát szedek, az idei első gombaszedésem!
Miután felmelegedtem, visszamegyek és leszedem a felszerelést a fáról.

Hazafelé kitakarítok és tetőt teszek egy forrás fölé...
... majd őzlábgombát rágcsálva haladok tovább.