Csendes nász ll

Telnek a napok. Sok apró nyom, érzés, cselekmény történik...például szürke mókust figyelhetek hajnalban.

Elgondolkodhatok az Erdei filmsorozatom második, igazából a negyedik, részén. Második, mert másodikként fog elkészülni és negyedik, mert be akarom tartani az évszakok sorrendjét. A megfelelő szögbe beeső fények átvilágítják a színes leveleket...és felvilágosítanak...vagy...csak maga a látvány egyszerű szépsége..?..időbe telik míg rájövök miben rejlik vonzó ereje. Tényleg egyszerű és lehet éppen ezért kerüli el a figyelmemet, annyira természetes, hogy gondolatra sem méltattam eddig..de most megérintettem és megértettem: a színek tisztasága...

Talán így lehetne tapintással meghatározni a színeket? a selymes zöld levél, a merev sárga, a recsegő barna, a vörös mozog...izé mókus..

Mi, emberek, sokszor fölösleges anyagi javakat halmozunk fel, amelyektől boldogságot remélünk és mégis sokunknak az ad megnyugvást, kikapcsolódást, ha megállunk és rácsodálkozunk egy fenyőtobozt szétszedő rágcsálóra...de most nem ez a téma. Ide kell figyelni a nyomokra, szagokra...és felfedeztem egy új mókus fajt! Ezennel elnevezem Vegyes mókusnak...szürke s vörös keveredik benne...?

Ismét eltelt egy nap. Éppen most megy le...ne

Megfáradtam. Minimális mennyiségű élelmet fogyaszthatok, nem hoztam eleget. Sokkal hosszabb ideig vagyok itt, mint gondoltam. Neki dőlök egy bükknek és lecsúszok a földig. Érzem a szabad élet súlyát...fáj a gerincem tőle. Elnyúlok a földön és hangosan ropognak az ízületeim. A fizikai gyengüléshez lelki gyötrődés akar társulni...valaki hiányzik? Elodázom a kérdést. Erősödik a selymesség, sötétebb lesz.

Nincs kedvem felkelni a földről... milyen más az erdő innen. Hasra fordulok és másik irányba nézek...ismét ég az erdő...

Ma idejében függőágyba bújok, itt van közel, csak ezen az oldalon kell kimennem, ma kialszom a hét órát...hacsak...

Hacsak...megint fel nem keltenek hajnalok hajnalán. 

Mért van az, hogy bizonyos madarak majdnem percre pontosan mindig akkor szólalnak meg? Jót hunytam s kipihentem magam...asszem. Egy kenyér sarok van mára s néhány kanál lekvár.

Ma meg kell találnom a bikát, a nagy ő-t, mert hanem kényelmetlen lesz üres hassal lefeküdni. Csend van. Gondolkodtam és haditervet készítettem a tapasztalatok és nyomok alapján. Nem hagyatkozhatok szokásos módszerekre, nem tudom behívni, nem lehet megtalálni a hangja után...mert csendben van. A hely nem valami biztató. Sehol egy bokor, recsegő avar...de van szép gomba!

Telik az idő és egyre magasabban van a nap és egyre jobban elbizonytalanít...jöhetnek itt? Téblábolok a fák közt...kezd elhagyni a kedv. menjek máshova míg nem késő?...de már késő...vagy nem? Találok madársóskát s azzal csitítom az éhségem. 

Innen is kivágták az idős fákat...mért ilyen kapzsi az ember?! 

Mozgás van...jön egy tehén...ezzel kell legyen. Nem siet...én viszont nem állhatok itt, mert a fa szelleme nem takar el...nagyon recseg az avar, már megszáradt. Még egy tehén, ez fiatalabb...ellenfénybe vannak...szépen jönnek felfele. Elmennek mellettem miközben filmezek, fényképezek...és IGEN...kilépik a fák takarásából. Egyből elfog a remegés...ritkán történik ez meg..remeg a kamera...nem működik az autó fókusz...az ellenfényben nem látom rendesen a kijelzőt...ő meg egyre közelebb jön...érzem, hogy nem jók a felvételek...olyan pillanatok melyek nagy valószínűséggel nem fognak megismétlődni...szép nagy bika...és itt áll előttem...a képek nem élesek...a száján kiáramló pára szépen látszik, a fény hátulról jön...még mindig itt áll és néz...én meg filmezek, élességet állítok, fénykép, élesség...ő meg csak áll és nem tudja hova tegyen...valószínű nem látott még embert, fényképezőgéppel, két fa közt kuporogni...most ugrani fog...ennyi volt...hogy is gondoltam?!...takarás nélkül szarvasokat...elugrik...de megáll és felém fordul... néz...ezzazztee ...nem bántlak, maradj még...és marad...és elszorul a torkom...már nem reszketek...csodaszarvas? :) ... lassan körbe sétál... (ismét nem tudom leírni a hatást)

...meg-meg ugorja magát, de mindannyiszor lelassít és rám néz, majd bebújik az erdőbe...bebújik, mert le kell engednie a fejét, ahhoz, hogy bemehessen. 

Megvan amiért jöttem, mehetek haza. 

Hamar eltűnik a lekvár, le sem ér és már felszívódik. pakolom a felszerelést a hátizsákba, mikor lépések zaja hallatszik. Fiatal, három éves lehet, a mackó ami közelít. Tudom, hogy meg fog érezni, mert felfelé fúj a szél és ott fog elmenni. Megáll, nyújtja a nyakát, szaglászik majd elfut.

Szürkület mire autóhoz érek...az emberek már vacsoráznak a meleg házakban...

...az állatok most keresik mit ehetnek s én...én jobb ha igyekszem asztal mellé!

Megpróbáltam leírni, fotókkal átadni az érzéseket, látottakat...de valószínű, hogy a filmnek ez jobban sikerül majd. 

Ízelítőül készítettem egy rövidke előzetest

 

Transylvanian tracker

Csendes nász l.

Csend.
Sehol egy zaj...
Nem vágják a fákat! ..nem hiszek a fülemnek...
Ismert útvonalon haladok magamban és közben próbálok emlékezni, hányadik napja vagyok itt és még nem sok eredményt tudok felmutatni... Nem is érdekes, a lényeg, hogy az éjjel megint változtak a levelek színei...és megint csak éjjel hallottam néhány bikát megszólalni.

Szarvasnyomokat vizsgálok, melyik, mikor járt itt míg én "aludtam", merthogy jártak itt...hallottam. Igen, elég meggyőző hangja volt ahhoz, hogy utánajárjak...a nyoma is elég nagy. Valahonnan mintha az éjszakai hang visszhangozna...valahonnan, valamelyik völgy meredek oldalából. Vonz a hangfoszlány, magával ragad és szinte futok a vélt irányba. Csend...az idő telik...nem percben mérem, hanem távolságban, ha megy valamerre, már három-négyszáz métert távolodott.
Újból szól, de röviden, csak böffent...nekiiramodok, be kell hoznom a távolságot. Mivel nem rohangálhatok csak úgy, ismét megállok, várnom kell egy fél völgynyi időt, lefele számítva. Ismét kapok egy irányjelt, arra fordulok és nemsokára sűrű fenyőhöz érek. Megvan a nyoma és a teheneké amelyeket követ. Várok, nagyon meredek völgynyit, egyenesen lefelé...és felzúg a hangja a száraz fenyőágak közt. Mellbe vág. Ennyire közel van? Megint zúg az erdő...itt van!...de hol? lassan közelítek és most már rendszeresen hallom, átjárja mindenem a hang, a rezgés. Mozgás van előttem, fura, hogy hirtelen ennyire közel van...már látom is a sötét foltokat, előttem fognak elmenni a medvék..?! Na rendben vagyunk, ezek beállnak közénk.

Nem is beállnak, be fekszenek és így kerülök a medvék fogságába szarvasbőgés kíséretében. Három bocsával az anyamedve helyet keres a sűrű fenyőben és lepihen. Nos, ha már ez a helyzet akkor nem hagyom ki...közelebb óvakodom hozzájuk, most még elfoglaltak a helyezkedéssel. Válogatósnak tűnnek, mert mégsem maradnak ott, hanem errébb jönnek...na, ezt azért nem kéne ilyen ütemben kivitelezni, mert ha így jönnek akkor koccanunk a vén fenyő "sarkánál". Az anya beáll egy kidőlt fenyő mögé, az egyik bocs meg szó szerint földhöz üti magát, hogy "én innen tovább nem megyek!"

A másik kettőnek még van kedve játszani, hol közelebb jönnek, hol vissza mennek az anyjukhoz, hol felköltik a fáradt testvérüket...tiszta véletlenül ráhengerednek. Közben igyekszem olyan helyzetbe kerülni ahonnan szemmel tarthatom az anyát...közben rá kell jönnöm, hogy Ő is szemmel tud tartani és majdnem hogy átlépem azt a határt amit fontosnak vélek tiszteletben tartani. A bika most már rendszeresen hallatja a hangját, a mackók meg néhány erősebb akkordra felkapják a fejüket. (nem írom le az egész medvés történetet mert hosszú lenne). Újabb helyváltoztatás medvééknél miközben jól meg vagyok nézve...félkörben körbejárnak, majd néhány méterre lefekszenek mellém...átlépték a határt, de nem tehetek semmit mert ez már több mint amit fizikailag megbírnék...várok míg elalszanak.

Ezt az időt már az életemben mérem és örülök, hogy nagyon tartalmason telik és még jobban örülök mikor biztos vagyok benne, hogy még mérhetem egy darabig. Távolodni kezdek az "alvó" medvecsaládtól...emberi számítás szerint, percekbe telhet minden egyes lépés megtétele. Utoljára még megnézem, hogy ott maradtak-e egy kupacban a medvék mielőtt végleg eltűnnek a szemem elől. Eztismegtettem érzéssel haladok a bika fele de nem jutok a közelébe...szemfüles tehenek vigyázzák a környéket, esélyem sincs. Próbálom behívni, de tapasztalt bika lévén nem hagyja a teheneket felügyelet nélkül. Eljön néhány tíz métert, de ez nekem nem elég. Kéne menjek én is feléje, de nem tehetem...ezért visszavonulót fújok és más fele indulok.

Ebédelnék éppen, mikor mozgás támad a lombok között...ismét urálit piszkálnak a szajkók...a mozgás közeledik, a madarak egy része elhallgat. Ezt meg nézem mert a "léptek súlya" után ítélve, mégsem madár. Hiába nyújtom a nyakam, nem látom tisztán mi az. Magamhoz veszem hát a fényképezőgépet és megyek megnézni - ez kicsit másként zajlik mint mikor a földön keresem a vadat - égre emelt tekintettel csendben járni a meredek oldalon a száraz ágak között...remélem megéri!
Igen, megéri mert szépen látszik a nyuszt a lombok közt mikor leneb ereszkedik.

Úgy nézem valamit követ vagy keres, de most nem akarom megtudni mit, nem tudnék később lépést tartani vele...megyek vissza az ebédemhez.

Már nincsen csend, az új népi hangszer felcsendült már régebb, csak nem foglalkoztam vele.
Tisztás fele veszem az irányt, hátha találok ott valamit. Útközben szól rám a nap az erő mélyéről, hogy lassan a szálláshelyfele kéne bandukolni mert mindjárt sötét lesz.

Megfogadom a tanácsát, de előbb még megnézem amiért jöttem...és tessék, a sötét erdő szélén ott áll egy bika...csendben...bennebb, a sötétből meg egy tehén és egy ünő figyel kifele.

Ezeket viszont nem hagyom! egy fél völgynyi időn belül oda érek hozzájuk, persze ők is menegetnek vacsorázni...és megáll a tehén, néz, néz még mindig néz...majd lehajtja a fejét és elkezdi csipegetni a málnák felső hajtásait. A bika mindeközben szépen beért egy fa takarásába...mintha csak azért tartott volna fel a tehén, hogy nehogy egy rendes felvétel készüljön a koronás társáról...még marad időm néhány képre mielőtt besötétedik.

Köd ül lassan a tájra és karöltve a sötéttel, elfedi a szarvasok csendes nászát a beavatatlanok szeme elől.

Túl közel....

Nyári reggel. Harmatos, térdig érő fűben haladok az erdő fele. Kissebb kaszálók mellett visz el az utam, amelyek kerités gyanánt bokrokkal vannak körülvéve. Meg-meg állok pár percre, hátha van valami vad valamelyiken. Sehol semmi. Az erdőben sincs mozgás, viszont gombát elég sokat látok. Igyekszem meghatározni őket: róka, keserű, medve...hool?!..aa csak gomba, pilóca, szemcsésnyelű tinorú, galamb..nem vagyok velük jó viszonyban, valami bűzlik..szömörcsög van valahol!..megyek a szag után, habár eléggé orrfacsaró, de jó sikerélmény mikor megtalálom. Így telik az idő és megpillantok messziről egy tisztást. Na, oda kiülök egy kicsiddég. Nem teszek meg ötven métert mikor mozgás támad a tisztás tulsó felén. Egy őzbak igyekszik keresztül rajta és mire odajutok, hogy képet keszíthessek arra már belépik a fák közé...törlöm is a sötét képeket. Gondolkodóba esek: erről lemaradtam, menjek vagy maradjak? ahh, még történhet valami. Keresek egy helyet és várok. Várok. Még mindig várok. Nem hiába, mert újabb bak jelenik meg.

Ez már az enyém! Jövöget is szépen felém, szokták mondani: mintha zsinoron húznák. Hol fűszálak, hol fa ága, hol árnyék, de valami mindig kerül ami belógjon a képbe.

A fiatal bakocska szépen követi az előtte elmenő nyomait.

Nem sokára megyek én is, folytatom körutam miközben gombát szedek a zsebeimbe, nem ezért jöttem, de hát olyan szépek... Válogatva szedem, csak a legegészségesebbeket, mert azok nem fognak összetörni. Néha még a fényképezőgépet is leteszem, hogy óvatosan letörhessem a gombát. Felváltva szedem, most egy róka gomba, most egy vargánya és felkapom a fejem..árny mozdul a sűrűben.

A gép már a kezemben és ösztönösen mozdulok egy fa felé miközbem szemem keresi azt a valamit. Semmi hangot nem hallok, mintha nem is érne a földhöz úgy úszik a medve az avar fölött. Nincs sok időm, megfelelő helyet keresek és már el is csattan az első expozicíó.
Két bocs is igyekszik utána..elébük kéne kerüljek...de mégsem, nem mozdulok mert erre jönnek.

Gyorsan közelednek, pedig nem sietnek. Nem tudok semmilyen módon élességet állítani az ágak és a folyamatos ide-oda mozgásuk miatt. Ez kezd zavarni, mert tudom, nincs sok időm és villámként cikázik az agyamban, hogy itt vannak előttem és én nem vagyok képes egy rendes felvételt készíteni! A mackó mérete egyre nő ahogy eléri a kritikus távolságot. Nagy marja szépen látszik ahogy fénybe kerül.

Kissé felgyorsul szívverésem...rég nem láttam ekkora mackót. Egész kicsire összehúztam magam a földön, nehogy meglásson és ez még fokozza a helyzetet...alulról nézem a medvét Másodpercek alatt fogynak a méterek köztünk és eléri azt a távolságot ami már arra ingerel, hogy megtapogassam a zsebemben tartott medveriasztó sprayt.

Nem kell sokat várnom arra, hogy meghallja a gép csattanását. Abban a pillanatban felkapja a fejét és még előbb lépik, készen arra, hogy ráugorjon bármire ami ezt az ismeretlen hangot ilyen közelről hallatja.

Ahogy kihúzza magát és felemeli a fejét, olyan érzés önt el, mitha teljesen fölöttem lenne..a következő gomblenyomásra már vészjelzésként összecsapja pofájában a fogait és fúj párat. Erre a bocsok hangos szuszogások közepette a legközelebbi fákon teremnek, körülbelül tizenöt méter magasságban. Az anyamedvén látszik a tanácstalanság mivel nem találja a hang forrását..újabb lépés felém..most már elég volt a fotózásból, átállítom a gépet filmre..most már nem kockáztatom a kukucsáló nyújtotta kis látóteret mert egy lépéssel kiléphet belőle és mire kiemelem a fejem a gép mögül már késő lenne..fél szemmel tudom követni a kijelzőt és másikkal a valós teret figyelem..így is belátom a teljes környezetem..rég nem érzett áramlatok futnak át rajtam, érzem, ahogy a feszültség nő és mintha bármire képes lennék..dac és szúró érzés jön belülről mikor a szemébe nézek..tudom, hogy ő az erősebb, de akkor is..persze eszem ágában sincs szembeszállni vele..ezt nem tudom leírni – érezni kell..ilyen mikor a halál szele lengedez...mikor tudod, hogy az életed néhány méteren múlik és hiába vagy erős, mindig kerül egy erősebb!..későre hagytam abba a fotózást, nem adtam meg a tiszteletet, érzem, hogy túl léptem bizonyos határokat, amelyek eddig életben tartottak...várom a következő lépését..meg is lépi, ha egyáltalán lépésnek lehet nevezni..nem is tudom felfogni mi történik valójában..egyszerűen eltűnik a kijelzőről, egyúttal a szemem elől is..a másik irányba.
  Tizedmásodpercnyi időm van és mozdulok a bocsok felé amelyek az esés sebességével csusszannak le a fákról és követik anyjukat.

Leülök. Csend. Az életerő hatalmas szintet ér el bennem, az adrenalin hatása most nem a reszketés hanem egy fantasztikus belső érzés..át tudnám ölelni a földet. A videót többször is visszanézem lassítva, hogy láthassam ahogyan eltűnik. Még élvezem az érzéseket, még nem mozdulok. Mikor mosolyogva mégis elindulok eszembe jut, hogy nem tudom mi lett azzal a gombával amit le akartan szedni..megtalálom a helyén, a föld szépen le van takarítva a tönk alsó részéről, készen arra, hogy letörjem. Nem állom meg és lelépem a távolságot, tizenegyet lépek a medve elrugaszkodásának a helyéig.  Órák mulva is bizsergek J

És igen, ilyen helyzetekben történnek azok az esetek mikor azt olvashatjuk az újságban, hogy a medve megtámadta a gombászót...én itt és most biztosítom az olvasóimat, hogy ha ez megtörténne velem, akkor nem a medve lesz a hibás hanem én! Meg is fogom érdemelni mert tisteletlen voltam vele és a természettel.

Egy év munkájának részletei (Details of one years work)

Az oldalakhoz vezető linkeket gyűjtöttem össze, ahol valamilyen formában megjelentem/megjelentünk mint Transylvanian Wildlife Project. Most már lehet beszélni a munkáról, mert elvégeztetett. A visszajelzés még hátra van, arról majd később. Székely hírmondó National Geographic CityNews.ro - Transilvanian reporter Tv..-beszélnek rólunk az első 5 perc Duna TV Manna.ro Székely hírmondó ll. Fotó kiállítás Fotó kiállítás interjú-12:40-től A NatGeo projektről ProTv. Ursul pacalit de oameni (csak pár mp rólam) Egy mindenki számára érthető riport    Transindex lényeges gyüjteménye Az évnek lassan vége és pár eredményt bemutatnék, vagyis csak az eddig megjelent fotócsapdás felvételeket. A többi felvétel, történet, általam készített fotók és videók majd a jövőben lesznek nyilvánosak a nagyközönségnek, miután a NatGeo válogatott magának belőle. Farkasok   Medvék    Hiúz és Vadmacska   Vegyes

I collected links of websites on which was written something about me or about our team as Transylvanian Wildlife Project. Now we can talk about the work, because it has come to an end. The indications are still to come, so i will write about them later. The Székely hírmondó newspaper National Geographic CityNews.ro - Transilvanian reporter Tv..-They are talking about us in the first 5 minutes Duna TV Manna.ro The Székely hírmondó newspaper ll. Photo exhibition Photo exhibition interview from 12:40 About the NatGeo project ProTv. Ursul pacalit de oameni (a few seconds about me) A riport about us  Significant collection by Transindex One year is almost over and i want to present some results or rather some phototrap recordings which appeared on different websites. The other recordings, stories, videos and photographs made by me will be available for the public in the future, after when the NatGeo assorted them. Wolfs   Bears    Lynx and wild cat   Mingled

Egy virágcsokor története

Hirtelen megjelent az ősz. Oly gyorsan jött, hogy a Hatodon, az egyik kanyarban, kisiklott és össze kellett szedje magát a fák leveleiről. De ezek után már jobban vigyázott és, habár lassabban, de nem sokat veszítve a sungjából, letaposta a virágokat. Én az erdőt pásztázva végzem a dolgom. Hűvös, ködös hajnal, állatnyomok a sárban, igyekszem megfejteni melyik, mi járatban errefelé.

Suddenly the autumn appeared. It has came as fast as it left it's trail on the Hatod, in one of the wimples and it had to gather itself from the leaves of the trees. But after that it looked out more carefully. Although more slowly, but with not much waste from it's speed, it trod down the flowers. I do my job by sweeping the forest. Cold, foggy daybreak, animal tracks in the splash. I try to find out what are they doing here.

Kiérek egy tisztásra és a szélén megállok figyelőzni. A fű le van kaszálva, köd hömpölyög át előttem (legalább ez, ha már állat nem jár erre). Az egyhangúságot néhány vörösödő bükklapi töri meg.

I arrive to a glade, and I stop on it's verge to have a look round. The grass is mowed down and fog rolls along in front of me. (At least this, if I don't see animals.)

A ködből hirtelen egy Uráli bagoly tűnik elő és suhan át a kaszáló felett - úgy-e be jól hangzik, csak az az igazság, hogy olyan lassan repül, hogy mindjárt belépek alá, hogyha leesne tudjam elkapni, ne üsse meg magát. Azért utána megyek, lám tégyleng leesik-e? Nem találom az erdőben, igaz a fák ágait nézem s nem a földet... Közben megkerülök néhány Fecsketárnicsot amik a bokrok közt túlélték a kaszálógépet s az őszt. Folytatom utam felfelé a tetőre, felfedezés történik, számomra ismeretlen a hely.

Suddenly an Ural owl comes out from the fog and it passes over the meadow - it sounds really god, doesn't it? But the truth is that it flies as slow as I straightway enter under it to catch and avoid it from injuries if it falls down. Therefore I go after it to see if it really falls down. I don't find it in the forest, though I watch the branches of the trees and not the ground... On my way I sidestep some willow gentians which survived the autumn and the mower amidst some bushes. I continue my way towards the top and discover something: a place that is new for me.

Továbbacska, egy fasoron túl, Őszi kikericsek kezdnek megjelenni a fűben, itt már nem járt a kasza. A köd itt annyira megvastagodik, hogy elé kell vegyem a bicskát utat vágni benne. Mivel a nagy vagdalkozás nem egészséges mert néha fa vagy bokor kerül a penge elé, ezért visszafordulok. Gondolataim felszállnak a köd felé...innen mutatnak rá a körülöttem viruló kikericsekre. Rég nem vittem virágot(mert nem láttam) annak, aki megérdemelné. Na, hát itt vannak virágok... oh, de ezek olyan egyszerűek...nem gond! hisz természetes...és Ő szereti ezt!...biztos jó lesz?...igen, igen, szedjél már belőlük, de hosszabb szárúakból!...tetszeni fog?...mért ne?! hisz ezért vagytok, nem kell megjátszás...igaz, ezeket a virágokat én is szeretem...ezt tudom adni, a boltból meg nem veszek, inkább nem is adok!...az vagyok aki vagyok, azt adok amit adok...és akkor?...ahogy téged is, ezt is elfogadja, hisz ismered!...igaz, nem szabad általánosítani!!... Közben válogatva szedem a virágot, csak néhányat, meg egyezem ahol több nőtt közel egymáshoz. Nézegetem, forgatom, gondolkodom...há te, há szorult egy csepp ötlet beléd, te?...igen há...na, akkor ott a káka, nincs csomó rajta, ne keresd!...s visszább az a vöröses bükk...s a tárnics... Már átlátok a ködön, megvan a bükk ág, még makk tartó is van rajta benne makkal!...ez lesz egy csokor tee... a bükkmakkot meg tudja kóstolni róla Találok még egy Rézhölgymál-t is s néhány mitoménmit mik törékenyek s ovatkán kell hozzáfogni a többihez...na úgy-e, hogy jó lesz...gyorsan a tárnicsért...ez majd adja az alapot...és a káka felül magasabb...és az ág elég merev...s lent, az erdő szélén vannak hosszú fűszálak mikkel összeköthetem, de jó, hogy apám megmutatta ezt valamikor!köszi... És már megyek is a szerzeménnyel az egyik kezemben, a másikban a fényképezőgép állványostól, hátamon a zsák.

Not far away, beyond a row of trees, autumn crocuses are appearing in the grass. The scythe didn't pass there. Here the fog becomes as thick as I need to get out my penknife to cut a passage through it. Since cutting isn't wholesum, because sometimes a tree or a bush meets the knife blade, I turn back. My thoughts are lifting above the fog... they show to me the blooming crocuses near me from there. I didn't bring flowers long time ago (because I haven't seen any) to the person who would deserve it. Now then the flowers are here...ah! These are so ordinary...no problem! After all it is natural... and she likes it! ... will it certainly be good?... yes, yes, cull them now! But from the long-stemmed ones... will it appeal to her?... why not?! this is what flowers are for, no need to pretend... Truth is that I also like these flowers....this is what I can give, and I will not buy from the shop than rather I bring none I am who I am, and I bring what I bring... and then? ... as she accepts you she will accept them too, well you know her!...although we shouldn't generalize !!... In the meantime I am picking the flowers by selecting them, only a few from the places where are grown more near each other... I am watching them, I am revolving them, I am thinking... hey you, is any ingenuity in you?... yes of course, so, rush, do not even sneek a knot on it ... and further back this reddish beech... and the gentian... I already see through the fog, I have the beech branch, there are even cupuls on it with beechnuts in them ... it will be a great bunch... she can even taste the beechnuts from it... I find a hawkweed too and some "whoknowswhats" which are fragile and I have to put them near the others with care.. There now! It is good... Quickly for the gentian... this will give the base of it... and the bayonet grass is higher on it's top... the branch is stiff enough... and down on the edge of the forest there are long blades of grass whit which I can tie it, how good it is that my father has shown me this sometime! Thank you... And I'm on my way with the acquisition in one of my hands, in my other hand is the camera with the mounting, the sack is on my back.

Mivel új hely szét kell nézni. Lentebb az oldalban, kidőlt fán gombák sora virít. Meredek az odaút, most mire vigyázzak, virág vagy gép? Mindkettőreee...hú de csúszik az avar...ide óvatosan lefektetem míg a gombákat fényképezem...belóg a képbe, arrébb teszem...na me, kell pakolászni,mind szét dúvadtak... most rendezheted újra...a kisebbeket elől, hogy láthassa..! Felmatatok az oldalon...háh, itt is hagyhattam volna a csokrot, na mindegy. Vadcsapáson haladok tovább, figyelem a nyomokat...fiatal bika...disznók...két medve...vigyázz a virágok beakadtak az ágakba!...bele teszem a zsákba...nem jó, me törékenyek...kellett neked gyomlálni, most vigyed...törött virággal nem állhatsz Elébe.

Because it is a new place I need to look round. Below in the hillside a row of mushrooms are blooming on a fallen tree. The way to there is very steep, what to take care of now, flower or camera? For both! ... Wow, how slippery the fallen leaves are... I put it down there while I am taking photographs of those mushrooms... it is hanging into my picture, so I put it away... So here we go, by moving it from one place to another, it fell apart... now you can arrange them again... the smallers in the front in order to be visible for her... I trude up on the hillside... I could have left the bunch here too, but it doesn't matter now... I am making my way forward in a trail, I am watching the footprints... young stag… wild boars... two bears...Be careful! The flowers got caught in the branches... I put them into the sack... it isn't good, they are fragile... you were wedding, now you must take them with you... you shouldn't stand in front of Her with broken flowers.

Megyek tovább, mozgás egy ágrakás mögül, még hangok is jönnek. Itt vannak a medvék, jó húsban vannak. Pofozódnak, nem állnék be közébük még véletlenül se, inkább egy rönk mögé, onnan figyelem a fejleményeket.

I go forward, hear movement from behind a pile of branches, cries are even coming. Here are the bears, they are well covered. They are boxing each other, I wouldn't stay, not even by chance between them, but preferably behind a stump, I follow the outcomes with attention.

Készítek pár képet, beállítások nem jók...há persze me ezzel nem bajlódok csak a virágokkal...ne mennek el ezek...egy kép legalább kell róluk!...

I take some photographs, the settings aren't good.. of course, because I cared for the flowers, not for them... oh no they want to go forward...I need at least one photo of them!

...lefelé mennek s közben makkolnak...hova siettek?...valamelyik forduljon már oldalra!...na, ennyi medvesegget rég nem fotóztam...bezzeg titeket nem zavar, ha recsegtettek...

..they are going downwards and in the meantime they are searching for beech nut... why are they in a hurry?... turn around! Even one of you. I haven't took such a lot photographs of bear bottoms for a long time... to be sure you do not worry about craclking...

...na, ez errefelé jön...na úgy na...most má siethettek a szemetek világába...

well one of them is coming around here... at least one pic!... now you are free to go where you want..

...az állatok se tudnak nyugton ülni?!...megvárom míg elcsendesül a hely s megyek haza...merre is van az?...uhh a csokor!...bassssz...keressem meg... látni akarom az arcát mikor odaadom...kb fél órát jöttem a macik után, na me, keenyeed vissza. A csokor virít a rönkön, kivettem a vizet mire ide értem, most már megyek haza nem tekergek többet. Megvannak a fűszálak, újra rendezem a virágokat s összekötöm őket, na tetszikforma...kéne egy kép róla...itt a fa alatt jó lesz...

...neither the animals can't keep quiet?... I wait till the place calms down and I go home... but in which direction it is?.. uh, the bunch... I have to search it.. I want to see her face when I bring it to her.. I came at about for a half hour after the bears, and now I must go back... The buch is blooming on the stump, i got into a sweet till I arrived here, now I go home, I don't loaf anymore. I have the blades of grass, I arrange The flowers again and then I tie them, well it is appealing... a picture is needed of it…it will be good here under this tree...

...be meleg van a napon...kicsit leülök a fa tövibe s levetem a felesleget...úgy válogattam össze mintha magamnak szánnám...ennek lehet akárki nem örülne, hisz nem került pénzbe...anyagiban nem lehet mérni az értékét...és naponta kell cserélni a vizet alatta, foglalkozni kell vele...érintkezni kell vele, kapcsolatba kerülni és akkor visszavisz oda ahonnan szedték...és aki a valóságban is szeret virágok közt lenni, az gondolatban mért ne kalandozna el...a bükkág a szálerdőbe visz...a kikerics a szálerdő melletti pusztára...a tárnics a kettő közötti bokrok közé...a makktartó megszúrja a kezed, a gondolat mellé fizikai érzés társul...vajon ez igaz, ezt átadja a csokor?...és azt, hogy ez a pár szál virág a kapocs Közte és köztem?...hogy ma végig velem volt gondolatban?...hogy majd mikor friss vizet önt alájuk elképzeli hogyan és hol szedtem, és akkor én leszek vele gondolatban?...akkor már kétszer voltunk együtt itt- gondolatban...és a gondolat beteljesül... Elszállt az idő, most már tényleg megyek, lekésem a találkozót Vele :)

... how hot is in the sunshine... I sit down for a little time under the tree and take off the needless clothes.. I selected the flowers like if I Intended it for myself... possibly anyone won't be glad for it, as it didn't cost money...it's value can't be measured in material values... and the water under it must be changed every day, it needs to take care of it... it needs to be in contact with her and than it will take you back to the place from where it was collected... and who prefers to stay among flowers in reality, why not wander in the world of thoughts... the branch of the beech takes you into the seedling forest... the autumn crocus to the glade near the seedling forest... the gentian to the bushes between the forest and the glade... the cupul prickes your hand, next to the thought is coupled with physical senses... whether is it true? the bunch transmits all these? and the fact that this some stems of flower are the tie between me and her?... that she was with me in spirit all day long today?... that when she will pour water under them she will imagine where and how did I collect them, and in that moment I will be with her in spirit?... then we have been together here, in spirit two times... and the thoughts come true... The time has passed, now I really have to go, I will miss the rendezvous with her. :)

Rögtönzés

Tervezni, megbeszélni emberekkel dolgokat...minek azt?! Ha, egy embernél többön múlik a dolog, akkor hatalmas a hibalehetőség. Ezétt jó, ha elég ruganyosak vagyunk...nem tudják elrontani a napunkat...s ez fontos, met ugyebár, ha eltelik egy nap potyára, akkor azzal mán nincs mit kezdeni.

Itt van példának ez az eset, mikor még jól es jártunk. Így történt, hogy ahelyt, hogy dolgoztunk vóna, tekeregtünk s lötyögtünk elé s hátra két álló napig. Szerencsére van pár rugalmas ember és hát...amilyen a mosdó, olyan a törölköző.

Szóval elindultunk felfelé.

 Minden ember másként lássa a dolgokat...még az időjárást es...úgy-e? Na, a lényeg, hogy menegettünk felfelé s meg-meg állánk figyelőzni s hát nyüslet egy aprócska valami. Még jobban nézzük, s hát elészökik egy róka. Elékapom a kőcsönkapott fényképezőgépet s levetetem...s met jó a gép, még egyszer, s utána még vaj ötszőr.

 No, igen, kőcsön gép (me nem voltam képes az enyémet vinni)..s nem es akármilyen! Hanem a jobbik fajtából való! S most itt es megköszönném, hogy ideadták egy szóra...habár nem tudom mivel érdemeltem ki e magas bizalmat, de ezt es köszönöm! majd meghálálom, rajtam nem marad. Egyszer ahogy visszafordulok,látom, hogy tiszta kék minden, még az erdő között es.

Menegettünk, fényképezgettem nihányszór még egymáshoz es szóllánk, de ügyelve met a vadaknak jobb fülük van mint nekünk sapkába s hamarébb meghallják mit mondunk...ezéttes nem mondánk kétszer semmit, ha valamelyikünk süketkedett.

Igaz egy fia nyomot se láttunk sehol, pedig házigazdánk váltig bizonygatta, hogy itt biza van vadállat rendesen...hittünk es neki meg nem es... Egyszer osztán elértük a kalyibát amit el kellett érni. A szél meg nem tuda nyuguttan ülni s feszt egyet futt...mondtam es, hogy bolond likból bolond szél fu, s ezek csak vigyorogtak, me nem értették, hogy mit mondok, úgy futt az a vékonypetü szél. Bebugyoláltuk magunkat, de nem sokat ért, úgy kihűlt a fejünk, hogy még az agyunk es recsegett belé.

Odafent, mikor mán felértünk, s széjjel néztünk, hát eccer csak lássuk, hogy elébutt a nap, na jó, nem láttuk a napot, de a fényit , azt igen. Osztán valami fát vágtunk s begyújtottunk a kályhába. Na hiszen, lettes akkora füst egyszeribe, hogy a kabátokat arra terítettük fel száradni. Ott hagytuk, hadd füstölögje ki magát s addig faltunk valamit s elléptünk egyet.

No, hát sokat nem láttunk a ködtől vagy felhőtől vagy asse tudom mi a bánat leve, de az egyszer biztos, hogy úgy megülte a tájat, hogy...na, hát ahogy tudta. De azétt fehér-feketébbe tetszikforma képek sikeredtek.

Aszongyák, ilyen időbe a kutyát se ki a házból!

 S leszállt az este, odalentről valami fények szűrődtek fel a városból. A szél csak nem ült el s míg fényképeztem s telefonálgattam, meg es fogytam rendesen. Bent pattog a tűz, meleg van s még egy korty pálinka es kerülne, ha hagytak a többiek. De, jól esik künt álldogálni...érdekes kettősség jár át. Besétálok a havas fenyők közi, a holdat csak közbe engedik látni a gomolygó felhők, lent, alattam az ágak között fények, házak...ott lenn, meleg szobákban, kényelmesen ülnek az emberek, sokan egymás mellett, méges magányosan. Érzem a komor fenyők között, hogy egyedül vagyok, de én es honn vagyok és egy hang, ami a telefonon keresztül ér hozzám, nem engedi, hogy magányos legyek, betársul az erdő mellé...nem akar elválasztani tőle. Remegek folyton-folyvást, de mégse ér el a szél hidege legbelül.

Telefonálni ilyen helyen?!! Kifogás: cél szentesíti az eszközt. Végül csak bémennék. Odabenn kérdik, ugyan biza mit tudtam csinálni? Há mondom, telefonáltam. Csendben nyugtázzák, hogy nem vagyok jól.

Meleg, kényelem,...szinte rosszul esik, de osztán csak elszundítok.

Reggel majdnem felkelünk a megbeszélt időbe, de közbe reajöttünk, hogy előző este csak essze-vissza beszéltünk...

Fehér-fekete világ fogad s leszűkült látóhatár a köd miatt. Hatása az van, egyszer biztos!

Ellenség! Ami nem es ellenség! Csak akkor ha az ember a kezit rea teszi! Akkor mi es az ellen?! A gép vagy az ember?! Ez a vas kupac csendesen, majdnem békésen áll s ha itt hagynák a természet elintézné a sorsát, megláncozott kerekei nem tipornák többé a földet.

A köd nem tágul. Milyen baja van?

Minden féle fa, mindenik más külsővel, mindez csak a valóságban, a képek majdnem mind egyformák.

Kicsikét csak fel tisztult s ellátunk egy darabig.

Addig-addig, hogy lekászálódunk a hegytetőről s alul körbe kerüljük. Idelent jó idő van, bezzeg.

Na, s idelent osztán látunk szarvast s medvét. S másfelé nézünk me valami mozog, s hát az es medve. Hej azta s mégse...

Mondtam a medvéknek, hogy üjjenek nyugton me nem lesz kép rólik, de nem fértek a bőrikbe s osztán mi se öltük magunkot, hogy rendet csináljunk közöttik. Osztán mán oda juttunk, hogy  a helyzet es kezdett elmedvésedni nem csak a hely. Annyi medve jösmentelt elébb s hátra, hogy aszittük egy lakodalom kellős-közepibe cseppentünk. S mivel nem voltunk meg híva, ott es hagyánk őket.

Rendesen ösvenyeltek

Lassacskán lett kilátás...

No, hát ennek fele hazugság leve, de hát osztán na, aki nem hiszi járjon utána!