Csendes nász ll

Telnek a napok. Sok apró nyom, érzés, cselekmény történik...például szürke mókust figyelhetek hajnalban.

Elgondolkodhatok az Erdei filmsorozatom második, igazából a negyedik, részén. Második, mert másodikként fog elkészülni és negyedik, mert be akarom tartani az évszakok sorrendjét. A megfelelő szögbe beeső fények átvilágítják a színes leveleket...és felvilágosítanak...vagy...csak maga a látvány egyszerű szépsége..?..időbe telik míg rájövök miben rejlik vonzó ereje. Tényleg egyszerű és lehet éppen ezért kerüli el a figyelmemet, annyira természetes, hogy gondolatra sem méltattam eddig..de most megérintettem és megértettem: a színek tisztasága...

Talán így lehetne tapintással meghatározni a színeket? a selymes zöld levél, a merev sárga, a recsegő barna, a vörös mozog...izé mókus..

Mi, emberek, sokszor fölösleges anyagi javakat halmozunk fel, amelyektől boldogságot remélünk és mégis sokunknak az ad megnyugvást, kikapcsolódást, ha megállunk és rácsodálkozunk egy fenyőtobozt szétszedő rágcsálóra...de most nem ez a téma. Ide kell figyelni a nyomokra, szagokra...és felfedeztem egy új mókus fajt! Ezennel elnevezem Vegyes mókusnak...szürke s vörös keveredik benne...?

Ismét eltelt egy nap. Éppen most megy le...ne

Megfáradtam. Minimális mennyiségű élelmet fogyaszthatok, nem hoztam eleget. Sokkal hosszabb ideig vagyok itt, mint gondoltam. Neki dőlök egy bükknek és lecsúszok a földig. Érzem a szabad élet súlyát...fáj a gerincem tőle. Elnyúlok a földön és hangosan ropognak az ízületeim. A fizikai gyengüléshez lelki gyötrődés akar társulni...valaki hiányzik? Elodázom a kérdést. Erősödik a selymesség, sötétebb lesz.

Nincs kedvem felkelni a földről... milyen más az erdő innen. Hasra fordulok és másik irányba nézek...ismét ég az erdő...

Ma idejében függőágyba bújok, itt van közel, csak ezen az oldalon kell kimennem, ma kialszom a hét órát...hacsak...

Hacsak...megint fel nem keltenek hajnalok hajnalán. 

Mért van az, hogy bizonyos madarak majdnem percre pontosan mindig akkor szólalnak meg? Jót hunytam s kipihentem magam...asszem. Egy kenyér sarok van mára s néhány kanál lekvár.

Ma meg kell találnom a bikát, a nagy ő-t, mert hanem kényelmetlen lesz üres hassal lefeküdni. Csend van. Gondolkodtam és haditervet készítettem a tapasztalatok és nyomok alapján. Nem hagyatkozhatok szokásos módszerekre, nem tudom behívni, nem lehet megtalálni a hangja után...mert csendben van. A hely nem valami biztató. Sehol egy bokor, recsegő avar...de van szép gomba!

Telik az idő és egyre magasabban van a nap és egyre jobban elbizonytalanít...jöhetnek itt? Téblábolok a fák közt...kezd elhagyni a kedv. menjek máshova míg nem késő?...de már késő...vagy nem? Találok madársóskát s azzal csitítom az éhségem. 

Innen is kivágták az idős fákat...mért ilyen kapzsi az ember?! 

Mozgás van...jön egy tehén...ezzel kell legyen. Nem siet...én viszont nem állhatok itt, mert a fa szelleme nem takar el...nagyon recseg az avar, már megszáradt. Még egy tehén, ez fiatalabb...ellenfénybe vannak...szépen jönnek felfele. Elmennek mellettem miközben filmezek, fényképezek...és IGEN...kilépik a fák takarásából. Egyből elfog a remegés...ritkán történik ez meg..remeg a kamera...nem működik az autó fókusz...az ellenfényben nem látom rendesen a kijelzőt...ő meg egyre közelebb jön...érzem, hogy nem jók a felvételek...olyan pillanatok melyek nagy valószínűséggel nem fognak megismétlődni...szép nagy bika...és itt áll előttem...a képek nem élesek...a száján kiáramló pára szépen látszik, a fény hátulról jön...még mindig itt áll és néz...én meg filmezek, élességet állítok, fénykép, élesség...ő meg csak áll és nem tudja hova tegyen...valószínű nem látott még embert, fényképezőgéppel, két fa közt kuporogni...most ugrani fog...ennyi volt...hogy is gondoltam?!...takarás nélkül szarvasokat...elugrik...de megáll és felém fordul... néz...ezzazztee ...nem bántlak, maradj még...és marad...és elszorul a torkom...már nem reszketek...csodaszarvas? :) ... lassan körbe sétál... (ismét nem tudom leírni a hatást)

...meg-meg ugorja magát, de mindannyiszor lelassít és rám néz, majd bebújik az erdőbe...bebújik, mert le kell engednie a fejét, ahhoz, hogy bemehessen. 

Megvan amiért jöttem, mehetek haza. 

Hamar eltűnik a lekvár, le sem ér és már felszívódik. pakolom a felszerelést a hátizsákba, mikor lépések zaja hallatszik. Fiatal, három éves lehet, a mackó ami közelít. Tudom, hogy meg fog érezni, mert felfelé fúj a szél és ott fog elmenni. Megáll, nyújtja a nyakát, szaglászik majd elfut.

Szürkület mire autóhoz érek...az emberek már vacsoráznak a meleg házakban...

...az állatok most keresik mit ehetnek s én...én jobb ha igyekszem asztal mellé!

Megpróbáltam leírni, fotókkal átadni az érzéseket, látottakat...de valószínű, hogy a filmnek ez jobban sikerül majd. 

Ízelítőül készítettem egy rövidke előzetest

 

Transylvanian tracker