Wild Transylvania - I.rész- Erdei álom





RENDELHETŐ!! a laszlogal82@gmail.com vagy tel: 0741530656 Hívjon most!
Magyar és Angol nyelven, ugyanazon DVD-n
AVAILABLE NOW!! in kantalaci@yahoo.com or tel: 0741530656
English and Hungarian on the same DVD
"A téli történet a Felső-Háromszéki-medencében játszódik.
Olyan látásmódon keresztül láthatjuk az erdei élővilágot, amihez majd testközeli jelenlét szükséges. Szó esik az embereknek a természethez való viszonyáról és arról, hogyan kéne viselkedni ahhoz, hogy a természet befogadjon. A primitív állatok azon szokásaiból és viselkedéseiből emel ki néhányat, amelyeket a fejlett emberiségnek nem ártana újratanulnia vagy éppen elgondolkodnia azon, hogy az mennyire helyes a mindennapi életben. A felvételekhez semmilyen ember által alkotott létesítmény nem volt használva és esélyük volt az állatoknak mind az elmenekülésre mind pedig a támadásra. A figyelmes nézők láthatnak és hallhatnak, olyan KIS részleteket, amelyek NAGY félelmeket oszlathatnak el."
A sorozat folytatódik!


2012. június 25.

Három nap - majdnem hiába

Itt az ideje komolyabban medve után nézni, mert annak ellenére, hogy mindenhol azt szajkózzák: annyi a medve mint a rosta lika, én még az idén nem láttam. Pedig hát eltöltöttem pár napot a természet "lágy ölén".
 Egy völgyben hagyom a biciklit és megkezdem a felderítést. Az első ami kiderül az az, hogy a szárazság miatt néhány gomba kalapja összehúzódott és elrepedezett, mint például  ennek a nyári vargányának a kalapja.
Igazi nyár van, mindenütt tarka virágok nyílnak, illatuk betölti a levegőt.

Ha tehetném itt ülnék egész nap, de sajnos annyira nem csendes a környék, hogy napközben is legyen mozgása a vadaknak. Ezért az erdő az a hely ahol a következő napokat szándékozom tölteni. A rovarokon kívül egyebet nem látni.
Az erdő hűvösén, habár nem érezni annyira a virágok illatát, jól esik megpihenni egy cserefa alatt.
Délutánra fordult már az idő és a vadak lassan mozgolódni kezdenek valahol magasan, a fenyvesekben. Én ma már nem érek fel oda, legalábbis nem csendben, és nincs értelme megzavarni őket. Az erdőben nem lehet halkan járni, minden lépésre hangosan megreccsen az avarban valami. Nincs túl messze az erdő széle és a virágos rét, ha szerencsém lesz valaminek erre visz el az útja a táplálék felkutatása közben.
Az idő telik, mozgást nem észlelek... a fény már filmezéshez sem elegendő, még húsz perc és én sem látok semmit. Kikötöm a függőágyat és belefekszem. Hallgatóznék, ha a szúnyogok hagynák, de nekik muszáj a fülemnél zajonganiuk. Általában nem hangos a szúnyog hangja, de itt az erdőben valóságos lármának hallik, elveri a távoli neszeket.
Hűvös szellő kerekedik, begombolom a hosszú ujjú felsőt és elnyom az állom. Nyugodtan alhatnék, de mért is, ez nem szokás, erről biztosít a hidegrázás. Mivel a terepszínű ruhán kívül semmi nincs rajtam ami melegíthetne, így hát végig fut rajtam a hideg néha, hangos trappolással.
Pirkadatkor megszólal néhány madár, már nagyon vártam. Igaz az erdő még mindig sötét, de lassan készülődöm és elindulok a rét irányába, hogy mire virrad már ott legyek és lássam ha valami ott van.
Nincs sehol semmi, a hétvégi házakhoz kocsikázók megelőztek, és elzavartak mindent a környékről. Megreggelizek és folytatom a felfedező utat. A második felfedezés egy csodás virág, a Turbánliliom.

Három szálat találok egy egész nagy erdőrészen, nem valami sok.
Úton megyek felfelé, medvenyom van előttem a porban. Nem valami friss, de legalább van. Az egyik kanyarban hatalmas robajlás, majd csend. Megmerevedek, na végre valamit látok...azonban mire bekapcsolom a kamerát a bokor túlsó felén feltűnik és egyúttal el is tűnik egy fiatal szarvas bika...ennyit erről. Délután farkasürüléket is látok, ezek mind jó jelek, de ironikus módon nem sokat jelentenek. Nem biztosítják azt, hogy ami hátrahagyta őket a következő napokban is erre fog járni.
A gombák viszont nem futnak el, akármennyire is hangosan járok a száraz ágak közt.
Párducgalóca-mérgező (súlyos alkoholmérgezésre hasonló tünetek)
Nyári vargánya-ehető
Változékony tinórú - feltételesen ehető
Ismét eltelt egy nap anélkül, hogy bármit is filmezhettem volna. Útkereszteződésben ülök fel egy fa ujjnyi vastag ágára, innen látni fogom, ha valami erre jár. Egy kőre az út közepén még lekvárt is teszek, hátha megáll valami vad és amíg felnyalogatja addig tudom filmezni. A nap még besüt az ágak közt, vörösre festi a fák törzsét, mindjárt lemegy. A madarak elhallgattak, már csak a fekete rigó riasztását lehet hallani még egy rövid ideig, majd az is elcsendesedik. Az ág nagyon kényelmetlen ezért hát felkötöm a függőágyat és beleülök, egy picivel kényelmesebb.
Pirkadat előtt ismét fent vagyok és figyelek. Hosszú órák múlva kelek le csak a leshelyemről, eléggé kábán indulok útnak. Jobb lett volna a földön, vagy legalább két fa között aludni a függőágyban...az legalább alvás lett volna. Hangokat hallok...a hasam szól, hogy a tegnapi ebéd már megvan emésztve, kéne az utánpótlás. Majd, most nem kockáztatok, mert az élelem szagával  még elijesztek valamit. A sűrű fenyőben egy lőállás is van amúgy, tökéletes lett volna éjjelre, de rossz helyen van. 
A nap lassan eléri a delet, sőt, túl is megy rajta és az éhség győzedelmeskedik. A megkésett reggeli után leballagok az erdő szélére. Itt találok még néhány szál Turbánliliomot. Ezek pöttyösebbek mint az erdőbéli társaik. 
A réten nagy a nyüzsgés: rovarok, pillangók, szöcskék, sáskák, pókok és mindenféle gyíkok rohangásznak mindenfelé. 

Nappali pávaszem 

Gyöngyház lepke

Fekete szemeslepke

Sajnos nevekkel nem szolgálhatok, annyira nem ismerem őket.

2012. június 18.

Királykő

Az idén a megszokottnál jóval kevesebb hegyjárás valósult meg. No, de hát nem lehet mindenütt ott lenni és nem is bántam meg, mert a vadak kárpótolták az ez irányú mulasztásaimat.
Ebben a bejegyzésben nem fogok sokat szövegelni, hagyom, hogy a képek beszéljenek helyettem. (remélem megteszik) Ezen a túrán a Királykő Középövének egy részén mentünk végig. A képekre kattintva élvezhetőbb a nézegetés a nagyobb méret miatt

Igen, ez mind hó

Hatalmas sziklatömbök, lentről nem is látszanak 
és itt is hó
Havasszépe díszíti a középövi "ösvénymentét"
Kilátás a középövről
A Calinet szakadékvölgy

Menedékhely a távolban
Közelebbről, a Reménység (Sperantelor)-menedékhely


A hófoltok elérhetik a száz méter hosszúságot is
Üde, zöld pázsittal borított tisztások vannak a sziklafalak felett
Kőgörgetegekből sincs hiány
Az Anghelide huzatos kéménye
Az Örszem ("Anghelide farka")

A csapat egy része a kémény után

Mélység

Visszapillantás
Egy kispatak
A nap még süti a hófehér sziklafalakat, de az erdőben már sötét van

2012. június 4.

Borzoknál

Ezen a helyen filmeztem borzokat évekkel ezelőtt (2009) és azóta nem jártam itt. Ebben a filmecskében a 08. perctől láthatóak a borzok.
Erdőről hozott pillanatok III. - Nyár
A szokásos teendők: pakolás, kibiciklizni az erdőbe, szállás készítés és lesbe ülés. Annyi változott, hogy fotócsapdát helyezek ki egy sokat használt vadcsapás mellé. Majd a várakozás, és várakozás és még mindig várok. Még szerencse délután jöttem ki, mert a borzok szürkületben kezdnek mozogni, és így nem kell egész nap várnom. Erősségemnek mondhatom a várakozást, de a kényelmetlen pozíciót a test nem díjazza. Néha megmozdulok, hogy változzon a zsibbadásra ítélt végtag. Mielőtt a nap lemenne előbújik egy borz egy likból. Ez nem úgy történik, hogy egyszerűen előmászik, hanem előtte kikémlel a borzvár sok lika közül az egyikből, majd egy másikból majd egy harmadikból és ezek után jön elő.
 Sajnos ezúttal lekéstem a kölykökről, már eltűntek csak egy maradt itt. Ez már majdnem akkora mint a szülei. Még játszana, de már nincs kivel, a nagyok nehezen vehetőek rá a játékra. Az ő gondolatuk a táplálékszerzésen jár. Ahogyan ott mozognak, szaglászódnak egyszer csak felbőg egy motor hangja alattunk a völgyben...és még egy...erre a borzok fogják magukat és visszamennek a helyükre. Sajnos hétvége van és ilyenkor a terepjárók és mindenféle motorizált kerékkel rendelkező járgány megjelenik az erdőkben. Ez az új vallás!
Egy óra múlva bújik elő az egyik borz ismét, a nap persze már lement és minden elmosódik a fotókon a kevés fény miatt. Szerencsére a videózás még működik, ebből merevítek ki egy képet.
Hamar teljes sötétség borul az erdőre. Már a szemeimmel is alig látom, amint elmennek egymás után a felnőtt borzok itthon hagyván a kölyköt. Ez még ugrál párat, kutat valami harapnivaló után, majd elcsendesedik - gondolom bement a várba, mert már nem látok semmit olyan sötét lett.
Éjfél körül világosodni kezd egy kicsit, a "nagy égőt felkapcsolták", vagyis már rég világít csak hozzám most ér el. Sejtelmes homály dereng körülöttem. Valahol a fák közt léptek zaja töri meg a csendet, az ágak közt szárnysuhogás hallatszik, a levegő kezd lehűlni és a derekam kezdi nemtetszését kinyilvánítani. Sajnos más lehetőségem nem volt, ezért egy fa ágai közé kötöttem ki a függőágyat, és pont középen egy ágnak nyomódok hozzá. Az alvás ismét elmarad, vagyis visszatérő motívumként jelentkezik, félóránként. A hold lassan megkerül és kezd lemenni a szomszédos gerinc erdeje mögött.
Pirkadatkor érkeznek meg a borzok és gyors üdvözlés után bemennek a várba. Lassan megvirrad, tényleg lassan, egy örökkévalóság... Még reménykedem, hogy előjönnek , de hiába. Lemászom a fáról kinyújtóztatni, most már meggémberedett, végtagjaimat.
 Gyors evés, nézelődés és hoppá...cinegék hangoskodnak egy fa törzsén. Odamegyek megnézni mi a helyzet. Egy odút pillantok meg, -szóval itt a tanyáztok. Elröppennek a madárkák, én még maradok. Benézek a likon, mozgást észlelek benne. Mikor visszajönnek etetni a fiókákat majd fotózni fogok. Érdekes a hernyó a bejárat fölött, miért nem eszik meg a madárkák?
Az erdő még mindig sötét, nagyon kevés a fény a fotózáshoz.
Várakozás közben az avarban recsegtető bogarakra irányul a figyelmem. Ganajtúró bogarak lepik el a kint hagyott elemózsiát. Azt adok én nektek! ez nem az amire ti gondoltok...majd. Lemegyek a bogarak szemmagasságába, így érdekes szögből filmezhetem őket.
Szóval minden történik, csak a madárkák nem jönnek...viszont valami megmoccan az odú bejáratánál. Előbb egy fekete orrocska jelenik meg majd két nagy gomb szem és végül két kerek fül. Szóval itt valami nem stimmel...ez egy pele és ezt nem nevelhették föl a cinegék. Ez lehet a pele odúja vagy a cinegék fészkét rabolta ki (de akkor mit keres ott a hernyó?! az ellenség megtévesztésére van ott hagyva?) vagy nem tudom...Nézelődik egy kicsit majd villámgyorsan felszalad a fa törzsén.
Még visszaülök a fára - egész napra, várva, hogy valami kibújik a borzvárból,
de szürkülődésig semmi mozgás. Nincs amiért még egy éjszakát lehúzzak itt, ezért összeszedem magam és irány haza. Lefelé menet elveszem a fotócsapdát, majd otthon megnézem mit látott.
Egy nyusztot, azt is hátulról...