Wild Transylvania - I.rész- Erdei álom





RENDELHETŐ!! a laszlogal82@gmail.com vagy tel: 0741530656 Hívjon most!
Magyar és Angol nyelven, ugyanazon DVD-n
AVAILABLE NOW!! in kantalaci@yahoo.com or tel: 0741530656
English and Hungarian on the same DVD
"A téli történet a Felső-Háromszéki-medencében játszódik.
Olyan látásmódon keresztül láthatjuk az erdei élővilágot, amihez majd testközeli jelenlét szükséges. Szó esik az embereknek a természethez való viszonyáról és arról, hogyan kéne viselkedni ahhoz, hogy a természet befogadjon. A primitív állatok azon szokásaiból és viselkedéseiből emel ki néhányat, amelyeket a fejlett emberiségnek nem ártana újratanulnia vagy éppen elgondolkodnia azon, hogy az mennyire helyes a mindennapi életben. A felvételekhez semmilyen ember által alkotott létesítmény nem volt használva és esélyük volt az állatoknak mind az elmenekülésre mind pedig a támadásra. A figyelmes nézők láthatnak és hallhatnak, olyan KIS részleteket, amelyek NAGY félelmeket oszlathatnak el."
A sorozat folytatódik!


2012. június 25.

Három nap - majdnem hiába

Itt az ideje komolyabban medve után nézni, mert annak ellenére, hogy mindenhol azt szajkózzák: annyi a medve mint a rosta lika, én még az idén nem láttam. Pedig hát eltöltöttem pár napot a természet "lágy ölén".
 Egy völgyben hagyom a biciklit és megkezdem a felderítést. Az első ami kiderül az az, hogy a szárazság miatt néhány gomba kalapja összehúzódott és elrepedezett, mint például  ennek a nyári vargányának a kalapja.
Igazi nyár van, mindenütt tarka virágok nyílnak, illatuk betölti a levegőt.

Ha tehetném itt ülnék egész nap, de sajnos annyira nem csendes a környék, hogy napközben is legyen mozgása a vadaknak. Ezért az erdő az a hely ahol a következő napokat szándékozom tölteni. A rovarokon kívül egyebet nem látni.
Az erdő hűvösén, habár nem érezni annyira a virágok illatát, jól esik megpihenni egy cserefa alatt.
Délutánra fordult már az idő és a vadak lassan mozgolódni kezdenek valahol magasan, a fenyvesekben. Én ma már nem érek fel oda, legalábbis nem csendben, és nincs értelme megzavarni őket. Az erdőben nem lehet halkan járni, minden lépésre hangosan megreccsen az avarban valami. Nincs túl messze az erdő széle és a virágos rét, ha szerencsém lesz valaminek erre visz el az útja a táplálék felkutatása közben.
Az idő telik, mozgást nem észlelek... a fény már filmezéshez sem elegendő, még húsz perc és én sem látok semmit. Kikötöm a függőágyat és belefekszem. Hallgatóznék, ha a szúnyogok hagynák, de nekik muszáj a fülemnél zajonganiuk. Általában nem hangos a szúnyog hangja, de itt az erdőben valóságos lármának hallik, elveri a távoli neszeket.
Hűvös szellő kerekedik, begombolom a hosszú ujjú felsőt és elnyom az állom. Nyugodtan alhatnék, de mért is, ez nem szokás, erről biztosít a hidegrázás. Mivel a terepszínű ruhán kívül semmi nincs rajtam ami melegíthetne, így hát végig fut rajtam a hideg néha, hangos trappolással.
Pirkadatkor megszólal néhány madár, már nagyon vártam. Igaz az erdő még mindig sötét, de lassan készülődöm és elindulok a rét irányába, hogy mire virrad már ott legyek és lássam ha valami ott van.
Nincs sehol semmi, a hétvégi házakhoz kocsikázók megelőztek, és elzavartak mindent a környékről. Megreggelizek és folytatom a felfedező utat. A második felfedezés egy csodás virág, a Turbánliliom.

Három szálat találok egy egész nagy erdőrészen, nem valami sok.
Úton megyek felfelé, medvenyom van előttem a porban. Nem valami friss, de legalább van. Az egyik kanyarban hatalmas robajlás, majd csend. Megmerevedek, na végre valamit látok...azonban mire bekapcsolom a kamerát a bokor túlsó felén feltűnik és egyúttal el is tűnik egy fiatal szarvas bika...ennyit erről. Délután farkasürüléket is látok, ezek mind jó jelek, de ironikus módon nem sokat jelentenek. Nem biztosítják azt, hogy ami hátrahagyta őket a következő napokban is erre fog járni.
A gombák viszont nem futnak el, akármennyire is hangosan járok a száraz ágak közt.
Párducgalóca-mérgező (súlyos alkoholmérgezésre hasonló tünetek)
Nyári vargánya-ehető
Változékony tinórú - feltételesen ehető
Ismét eltelt egy nap anélkül, hogy bármit is filmezhettem volna. Útkereszteződésben ülök fel egy fa ujjnyi vastag ágára, innen látni fogom, ha valami erre jár. Egy kőre az út közepén még lekvárt is teszek, hátha megáll valami vad és amíg felnyalogatja addig tudom filmezni. A nap még besüt az ágak közt, vörösre festi a fák törzsét, mindjárt lemegy. A madarak elhallgattak, már csak a fekete rigó riasztását lehet hallani még egy rövid ideig, majd az is elcsendesedik. Az ág nagyon kényelmetlen ezért hát felkötöm a függőágyat és beleülök, egy picivel kényelmesebb.
Pirkadat előtt ismét fent vagyok és figyelek. Hosszú órák múlva kelek le csak a leshelyemről, eléggé kábán indulok útnak. Jobb lett volna a földön, vagy legalább két fa között aludni a függőágyban...az legalább alvás lett volna. Hangokat hallok...a hasam szól, hogy a tegnapi ebéd már megvan emésztve, kéne az utánpótlás. Majd, most nem kockáztatok, mert az élelem szagával  még elijesztek valamit. A sűrű fenyőben egy lőállás is van amúgy, tökéletes lett volna éjjelre, de rossz helyen van. 
A nap lassan eléri a delet, sőt, túl is megy rajta és az éhség győzedelmeskedik. A megkésett reggeli után leballagok az erdő szélére. Itt találok még néhány szál Turbánliliomot. Ezek pöttyösebbek mint az erdőbéli társaik. 
A réten nagy a nyüzsgés: rovarok, pillangók, szöcskék, sáskák, pókok és mindenféle gyíkok rohangásznak mindenfelé. 

Nappali pávaszem 

Gyöngyház lepke

Fekete szemeslepke

Sajnos nevekkel nem szolgálhatok, annyira nem ismerem őket.

2 megjegyzés: