Wild Transylvania - I.rész- Erdei álom





RENDELHETŐ!! a laszlogal82@gmail.com vagy tel: 0741530656 Hívjon most!
Magyar és Angol nyelven, ugyanazon DVD-n
AVAILABLE NOW!! in kantalaci@yahoo.com or tel: 0741530656
English and Hungarian on the same DVD
"A téli történet a Felső-Háromszéki-medencében játszódik.
Olyan látásmódon keresztül láthatjuk az erdei élővilágot, amihez majd testközeli jelenlét szükséges. Szó esik az embereknek a természethez való viszonyáról és arról, hogyan kéne viselkedni ahhoz, hogy a természet befogadjon. A primitív állatok azon szokásaiból és viselkedéseiből emel ki néhányat, amelyeket a fejlett emberiségnek nem ártana újratanulnia vagy éppen elgondolkodnia azon, hogy az mennyire helyes a mindennapi életben. A felvételekhez semmilyen ember által alkotott létesítmény nem volt használva és esélyük volt az állatoknak mind az elmenekülésre mind pedig a támadásra. A figyelmes nézők láthatnak és hallhatnak, olyan KIS részleteket, amelyek NAGY félelmeket oszlathatnak el."
A sorozat folytatódik!


2011. augusztus 30.

Örvösmedve

Az e hónapi bejegyzés rövid lesz, mivel kevés olyan esemény történt ami ide kivánkozik. Újabb terep szemlére indultam a National Geographic-nak, most már biztos, hogy jönnek...Olyan helyeket kellett keressek nekik ahol majd biztos, hogy fogunk vadat filmezni. Elmentem egy ilyen helyre, majd hosszas nézelődés után ideje volt egy kis pihenésnek. Fiatal szálerdő és egy gyümölcsös állt egymás mellett.  Kikötöttem a függőágyat és aludtam egy jót benne. Arra ébredtem, hogy a nap erősen szemből süt, ez azt jelentette, hogy mindjárt lemegy. Össze pakoltam a függőágyat és...megpillantottam a szemem sarkából egy valamit amint az erdő szélén tovaoson. Gyorsan arrébb mentem megnézni mi az, egy medve volt! Vissza léptem a fényképező gépért, mert elsőre nem vittem magammal és újból filmezni akartam, de nem volt amit, eltűnt. Elkezdtem hát keresgélni, persze minden idegszálammal figyeltem, a látószögem kinyilt, a füleim érzékenyebb üzemmódba kapcsoltak és persze minden más érzékszerv felpörgött. Sikerült utolérni egy almafa alatt, majdnem szó szerint mivel egy bizonyos pillanatban ugyan annak a fának a letört ágait tapostuk. Ekkor megszűnt minden ami kettőnkön kivül volt. Nem hallottam semmit, a fülem átalakult zoom mikrofonná és csak az almák roppanásait meg a csámcsogást észlelte. A látómezőm beszűkült, mintha csőből néztem volna kifelé, ezen változtattam elég hamar mert eszembe jutott, mi van ha nincs egyedül...?! Állványt nem használhattam mivel az állatot hol fentről, hol lentről, hol meg oldalra dőlve tudtam csak filmezni. Ő meg csak eszegetett és jött felém. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy kezdjem rosszul érezni magam. Úgy 20 méternél, miközben felemelte a fejét, hogy az almát könnyebben a szájában tarthassa, meglátott. Azt a lassú fejmozgatást nem szeretem látni a medvénél mikor ebben a távolságban van. Megállt minden egy pillanatra, majd a medve elrugaszkodott a helyéről, az ellenkező irányba. Pár lépés után megállt és visszanézett, én még mindig ugyan ott álltam, aztán zavartalanul folytatta az evést. Még maradtam pár percet és mikor úgy gondoltam, most már elég volt a szerencséből, lassan visszavonultam. Mikor eljöttem jutott eszembe, hogy nem fotóztam...


Hazafelé még készitettem pár képet elfelejtett emlékekről...
...majd lement a nap teljesen.