Nyírfajdért

Kora délelőtt a köd még mindig rá van telepedve a Radnai havasok alacsonyabban fekvő, erdővel borított gerinceire. 

  egy nyírfajd kakas...

Nyírfajd kakas - Lyrurus tetrix

 ...a madárvilágban az élet teljes teljében zajlik és hallik mindenfelől, igazi rigó-paradicsom

Léprigó - Turdus viscivorus

Leválok a csapattól és a magam útjára lépek... két nap múlva találkozunk...

Az elszenesedett famaradványok közt, erős kontrasztot adva bújnak elő a kárpáti sáfrányok.

A két legkisebb nálunk élő madárfaj ugyanazt a családot képviseli (Királykafélék családja). Íme az egyikük:

Tüzesfejű királyka - Regulus ignicapilla 

Feltételezéseim szerint a fajdoknak hasonló a dürgési szokása, ezért idejében felkeltem és elindultam oda, ahol előző nap a kakast láttuk egy fa tetején.

A tiszta időnek köszönhetően messzire lehetett látni az éjszaka sötétjében :). Mintha egy, a mienkkel, a "nappali világgal" párhuzamos világ lenne ez. Tele mindenféle hangokkal, ez a környezet teljesen átállít és megnyugtat... nem győztem tátani a számat ezen a rég nem látott világon.

Nem állom meg a hajnalhasadást fényképezés nélkül...

 Fél éve nem láttam ekkora vadállatot... ráadásul kettőt!

Szarvastehén - Cervus elaphus

Szarvastehén - Cervus elaphus

A olvadó hófoltok nyomán folyamatosan bújnak elő a sáfrányok.

Kárpáti sáfrány - Crocus heuffelianus

Messziről láttam egy kakast berepülni egy másik fára, majd fél óra múlva tovaszállt.
Nem láttam értelmét egész délelőtt várni rájuk, ezért visszatértem a szálláshelyre és reggeli meg összepakolás után elindulok, hogy megkeressem őket.

Alhavasi és havasi régióra jellemző két faj ugyanazon fán.

Örvös rigó (Turdus torquatus) és keresztcsőrű pár (Loxia curvirostra), felül a tojó, alul a hím

Tetszetős hangú kismadár...

Szürkebegy - Prunella modularis

Ragadozó madarakra jellemző viselkedés a szitálás. Így figyelik zsákmányukat mielőtt lecsapnak rá.

Egerészölyv - Buteo buteo

Természetesen a mesterséges létszámkorlátozás itt sem marad el

Miért csuk? Régebbi nevén csaláncsúcs volt, ez többet elárul viselkedéséről

Rozsdás csuk - Saxicola rubetra

Hogy mi ez? nos ezaaa.... olyanfenyősakármi...

A második reggel már "tűzben ég" és én is, hogy láthassak végre ámbár egy kakast...!!

A felkelő nap színei ismét megálljt parancsolnak...

Jobb híján ez a kajlafülű... akarom írni... agancsú őzbak is megteszi, amint éppen belesétál a felkelő napba.

Őz (bak) - Capreolus capreolus

A kutakodás eredménnyel jár, még ha minőségi felvételeket nem is, de tapasztalatot gyűjtök bőséggel. Ezzel a fajjal nehezebb dolgom lesz mint nagyobb fajtársával, a siketfajddal, mivel ezek a nyílt területet részesítik előnyben, ami nem biztosít takarást számomra. Három kakast találok, remélem nem csak belőlük áll az itteni állomány.

Nyírfajd kakasok - Lyrurus tetrix

Újabb havasi tájra jellemző énekesmadár...

Havasi pityer - Anthus spinoletta

Ennek a rigónak talán a legszebb a hangja, azzal a finoman hangolt, visszhangszerű záró akkordokkal...

Örvös rigó - Turdus torquatus

Rohanás vissza a függőágyhoz... gyors tisztálkodás az oldalban folydogáló forrásnál, amit a fölötte olvadó hó szépen felduzzasztott...és azzal a sunggal haladok is tovább, mert már megint várni kell rám.

Köszönet a Milvusz madártani csoportnak a lehetőségért!

Csendes nász ll

Telnek a napok. Sok apró nyom, érzés, cselekmény történik...például szürke mókust figyelhetek hajnalban.

Elgondolkodhatok az Erdei filmsorozatom második, igazából a negyedik, részén. Második, mert másodikként fog elkészülni és negyedik, mert be akarom tartani az évszakok sorrendjét. A megfelelő szögbe beeső fények átvilágítják a színes leveleket...és felvilágosítanak...vagy...csak maga a látvány egyszerű szépsége..?..időbe telik míg rájövök miben rejlik vonzó ereje. Tényleg egyszerű és lehet éppen ezért kerüli el a figyelmemet, annyira természetes, hogy gondolatra sem méltattam eddig..de most megérintettem és megértettem: a színek tisztasága...

Talán így lehetne tapintással meghatározni a színeket? a selymes zöld levél, a merev sárga, a recsegő barna, a vörös mozog...izé mókus..

Mi, emberek, sokszor fölösleges anyagi javakat halmozunk fel, amelyektől boldogságot remélünk és mégis sokunknak az ad megnyugvást, kikapcsolódást, ha megállunk és rácsodálkozunk egy fenyőtobozt szétszedő rágcsálóra...de most nem ez a téma. Ide kell figyelni a nyomokra, szagokra...és felfedeztem egy új mókus fajt! Ezennel elnevezem Vegyes mókusnak...szürke s vörös keveredik benne...?

Ismét eltelt egy nap. Éppen most megy le...ne

Megfáradtam. Minimális mennyiségű élelmet fogyaszthatok, nem hoztam eleget. Sokkal hosszabb ideig vagyok itt, mint gondoltam. Neki dőlök egy bükknek és lecsúszok a földig. Érzem a szabad élet súlyát...fáj a gerincem tőle. Elnyúlok a földön és hangosan ropognak az ízületeim. A fizikai gyengüléshez lelki gyötrődés akar társulni...valaki hiányzik? Elodázom a kérdést. Erősödik a selymesség, sötétebb lesz.

Nincs kedvem felkelni a földről... milyen más az erdő innen. Hasra fordulok és másik irányba nézek...ismét ég az erdő...

Ma idejében függőágyba bújok, itt van közel, csak ezen az oldalon kell kimennem, ma kialszom a hét órát...hacsak...

Hacsak...megint fel nem keltenek hajnalok hajnalán. 

Mért van az, hogy bizonyos madarak majdnem percre pontosan mindig akkor szólalnak meg? Jót hunytam s kipihentem magam...asszem. Egy kenyér sarok van mára s néhány kanál lekvár.

Ma meg kell találnom a bikát, a nagy ő-t, mert hanem kényelmetlen lesz üres hassal lefeküdni. Csend van. Gondolkodtam és haditervet készítettem a tapasztalatok és nyomok alapján. Nem hagyatkozhatok szokásos módszerekre, nem tudom behívni, nem lehet megtalálni a hangja után...mert csendben van. A hely nem valami biztató. Sehol egy bokor, recsegő avar...de van szép gomba!

Telik az idő és egyre magasabban van a nap és egyre jobban elbizonytalanít...jöhetnek itt? Téblábolok a fák közt...kezd elhagyni a kedv. menjek máshova míg nem késő?...de már késő...vagy nem? Találok madársóskát s azzal csitítom az éhségem. 

Innen is kivágták az idős fákat...mért ilyen kapzsi az ember?! 

Mozgás van...jön egy tehén...ezzel kell legyen. Nem siet...én viszont nem állhatok itt, mert a fa szelleme nem takar el...nagyon recseg az avar, már megszáradt. Még egy tehén, ez fiatalabb...ellenfénybe vannak...szépen jönnek felfele. Elmennek mellettem miközben filmezek, fényképezek...és IGEN...kilépik a fák takarásából. Egyből elfog a remegés...ritkán történik ez meg..remeg a kamera...nem működik az autó fókusz...az ellenfényben nem látom rendesen a kijelzőt...ő meg egyre közelebb jön...érzem, hogy nem jók a felvételek...olyan pillanatok melyek nagy valószínűséggel nem fognak megismétlődni...szép nagy bika...és itt áll előttem...a képek nem élesek...a száján kiáramló pára szépen látszik, a fény hátulról jön...még mindig itt áll és néz...én meg filmezek, élességet állítok, fénykép, élesség...ő meg csak áll és nem tudja hova tegyen...valószínű nem látott még embert, fényképezőgéppel, két fa közt kuporogni...most ugrani fog...ennyi volt...hogy is gondoltam?!...takarás nélkül szarvasokat...elugrik...de megáll és felém fordul... néz...ezzazztee ...nem bántlak, maradj még...és marad...és elszorul a torkom...már nem reszketek...csodaszarvas? :) ... lassan körbe sétál... (ismét nem tudom leírni a hatást)

...meg-meg ugorja magát, de mindannyiszor lelassít és rám néz, majd bebújik az erdőbe...bebújik, mert le kell engednie a fejét, ahhoz, hogy bemehessen. 

Megvan amiért jöttem, mehetek haza. 

Hamar eltűnik a lekvár, le sem ér és már felszívódik. pakolom a felszerelést a hátizsákba, mikor lépések zaja hallatszik. Fiatal, három éves lehet, a mackó ami közelít. Tudom, hogy meg fog érezni, mert felfelé fúj a szél és ott fog elmenni. Megáll, nyújtja a nyakát, szaglászik majd elfut.

Szürkület mire autóhoz érek...az emberek már vacsoráznak a meleg házakban...

...az állatok most keresik mit ehetnek s én...én jobb ha igyekszem asztal mellé!

Megpróbáltam leírni, fotókkal átadni az érzéseket, látottakat...de valószínű, hogy a filmnek ez jobban sikerül majd. 

Ízelítőül készítettem egy rövidke előzetest

 

Transylvanian tracker

Emberiség kitakarva

Ezúttal csak néhány sor és hagyom a hegyi beszédet, hagyom, hogy a hegy beszéljen. 

Kedve szegett az ember, ha ködben van, de...

...ha tesz érte valamit és kezd kilátni belőle...

 ...ráébred, hogy nemhiába tette meg azokat a nehéz lépéseket.

 Az biztos, hogy ha otthon marad, vajmi kevés az esélye, hogy valami történjen vele.

 Van akinek már a minimum, két fénykép, megéri a fáradtságot és általában nem marad ennyivel.

 Khmm...szóval, a hegyek így néznek ki városok, épületek, emberek nélkül

 mint amikor frissen mosott ágyneműt húzol föl

 csak ülsz és nézed, mennyire tiszta minden

Mit lehet itt átélni? Háh...menj és keresd meg! mindenki mást fog majd találni!

azt elárulom, mit nem fogsz találni: kifogásokat, azok otthon maradtak :)