Bőgés, részletek

 Véget ért a szarvasok párzási időszaka. Nem hangoskodtak sokat, legalábbis amerre jártam, ott nem.
Nem számoltam hány éjszakát szántam rá, nem is érdekes, ennélfogva nem is írtam-írok bejegyzést mindenikről. Csak az érdekesebb részeket jegyzem le.






Először is itt van ez a fakopáncs, ez az első felderítési utamon került lencsevégre.

A következő hallgatózáson a szarvasbőgés helyett, medvebőgés volt. Vagyis egy anyamedve és két bocsa csörtettek át egy málnáson, élelem után kutatva, miközben a bocsok valamiért elsírták magukat. Innen bementek az erdőbe, és itt sikerült megörökíteni ahogyan a nagy medve hozzádörgöli magát egy fához. Íme egy pillanatkép a filmből.

A harmadik kiruccanás során egy, számomra ismeretlen, "ragadozó" vagy inkább rabló légyféleséget fotózhattam le.

Újabb út, és végre látok gombát. Az idén abszolút nem hódolhattam a gombászásnak, mivel nem volt gomba.

Mire elérem a helyszínt, ahová igyekeztem, majdnem lemegy a nap. Egy galagonya bokor alatt fújom ki magam s ...

... nézem ahogy elszáll egy repülő az égen. Vajon van ismerős rajta?

Lemegy a nap és feljön a hold. Ezen a helyen történt régi események emlékei tolongva törnek rám, helyet követelve maguknak a jelent "rendberaknivágyó" gondolatok között.

Szóval itt van a hold és a kísérteties árnyai, meg én. Sehol senki, aminek roppant örülök, vagyis hát, végül is, jó lenne

Ami ezen az éjszakán történik azt már leírtam az előző bejegyzésben.
Mint mindennek, az éjnek is vége lesz, újabb, szokatlanul meleg nap veszi kezdetét.

 Ezt bizonyítják a pillangók is, köztük egy különösen szép példány, a Gyászlepke.

Ismét újabb út következik. Ez majdnem sikeres szarvas szempontból is, de csak majdnem.

 Viszont  van helyette nyuszt, az idén sokadik alkalommal.

A sárban futó szarvasnak a nyoma és mellette a farkasé.

Ismét csendben telt el egy éjszaka. Amit elfelejtettem az elején leírni, az az, hogy minden este sokáig kell fennmaradni és pitymalat előtt útra kell kelni, hogy meglehessen közelíteni a szarvasokat.

 A hajnali hold alatt, csak néha hallani a szarvasbikák jelenlétét a környező oldalakban. Szomorú, számomra, mert nagyon úgy érzem, hogy az idén ki fog maradni egy piciny része az életemnek.

Lassan kicsúszok az időből, de nem adom fel. Újból elmegyek...

Narancsvörös csészegomba

 ... és ismét semmi. Este ugyan lett volna esélyem behívni egy bikát, de sajnos megörökíteni nem tudtam volna, elijeszteni meg nem akartam. Reméltem, hogy hajnalban még ott lesz, tévedtem.

Tüskés tőkegomba 

Még egyszer megpróbálom, valószínű ez lesz az utolsó. Jól kezdődik: Fekete harkályok tartóztatnak fel. Ilyenben sem volt még részem, egyszerre kettő is van egy fán. Fura táncot járnak, talán párválasztási ceremónia közepébe cseppentem?

 Sajnos nem tudok olyan csendben távozni mellőlük, mint ahogyan ide jöttem. Elzavarom őket az erdő egy távolabbi pontjára, ahol, gondolom, folytatják amit elkezdtek.

Nem tudom hova  lettek az őszi színes levelek. Vagyis tudom, egyenként színeződnek el és le is hullnak. Nincs pompás színekbe öltözött fa, csak néhány ágat látok amin véletlenül még ott vannak a levelek.

Azonban ha egy enyhe fuvallat hozzájuk ér, elhagyják helyüket és az avartakarót vastagítják.

A lemenő naptól "lángba" borul az erdő. 

Besötétedik, de tényleg, annyira sötét, hogy a kezemet sem látom az erdőben. Észre sem vettem, igaz egy vágott szélén üldögéltem és néztem ahogyan a távolban egyre erősebbek lesznek a lámpák fényei. Csillagfény ugyan van, de az csak a tisztásokon segít, a sűrűn nőtt fenyők közt nem tud behatolni. Ideje szálláshelyet keresni. Megtehetném, hogy kikötöm a függőágyat két fenyő közé, de valahogy most nincs kedvem ... fáradt vagyok, és így nem tudok vigyázni magamra. Inkább felmászok egy fára.
Jól gondoltam, hiába ébreszt fel néha a hideg, a reszketés, gyorsan visszaalszom. Most már hosszabbak az éjszakák és egyre hidegebbek a hajnalok, eljött az ideje, hogy valami melegebb cuccot tegyek be a hátizsákba.
Valahol négy óra magasságában, a hold elfelejtkezik magáról, nem megy tovább, sokáig mintha egy helyben állna. Ennek örülök, szépen megvilágítja az utamat. Elgémberedett testem nehezen engedelmeskedik, nem óhajt csendben járni.

A nap felkel és gondolatban elbúcsúzok a bikáktól, majd a télen találkozunk. Az út mellett csoportos tuskógombát szedek, az idei első gombaszedésem!

Miután felmelegedtem, visszamegyek és leszedem a felszerelést a fáról.

Hazafelé kitakarítok és tetőt teszek egy forrás fölé...

... majd őzlábgombát rágcsálva haladok tovább.