Zergék és medve

Menjünk a Bucsecs-be (hivatalos neve: Bucegi), másszuk meg a Molnár fogakat... Peersze, hogy igen!!! Bepakolom a beülőt, ereszkedő eszközt, önbiztosítót meg a fényképezőgépet...stb. Már ideje nekem is hegyre menni, rám fér egy kis mászkálás. Szűk két órás autókázás után, már szedjük is ki a zsákokat a csomagtartóból, vállalom a hegymászó kötél szállítását míg szükség nem lesz rá.
Utunk egy lerobbant ház mellett visz el, itt áll egy régi harckocsi. Nem állom meg, h ne készítsek néhány képet róla.

Saurer Berna, kb.1950-ből, hadi jármű

Az erdő közt, ahol felfelé igyekszünk, jó idő van. Bár meleg, de mégis páradús a pataknak köszönhetően, ami mellett haladunk. Sajnos nem követhetjük a patak folyását sokáig és mihelyt távolodni kezdünk tőle, máris érezzük a száraz meleg hatását. A kacskaringós erdei ösvény után, nyílegyenesen visz fel a "keskeny", néhol hatalmas sziklatömbökkel tarkított völgy. A nagy sietségben a fotózás elmarad, éppen csak, hogy nem futunk, valószínű azért, mert néhány sziklatömbön fel kell mászni... Lassan kezdem is érezni ahogy combjaim megtelnek vérrel, ennek meg lesz a hatása. Egy zergét pillantunk meg felettünk, amint éppen eltűnik a sziklák közt. Utána eredünk, de nem születik használható felvétel, túl sötét van még, "szerencsénkre" a nap nem süt ide be. Medve ürülékre bukkanunk, megnézzük, de nem foglalkozunk vele. Haladunk tovább, és ismét találunk egyet, a fiúk szórakoznak rajtam, mert picit alaposabban szemügyre veszem. Kérdezik, hogy mikori, mi merre, hány méter? Jól van na, de nincs kizárva, hogy nem futunk össze vele. Nekem ettől kezdve csak Rajta jár az eszem. Pár szál virág tud csak kizökkenteni.

Amint felérünk a nyeregbe, szélmentes zugot keresünk és leülünk reggelizni. Én folyton a szembe lévő oldalakat pásztázom: zergét, medvét keresek. Nem hiába, meg is látom amint egy zerge a gidájával ereszkedik alá a sziklafalak alatt.

Elég messze vannak, nyugton ülök, de folytatom a figyelést, ugyan csak eredménnyel: megvan a medve!

A  meredek, füves oldalon jövöget felfelé. Az étel nem kezd ízleni, a gyomrom összeszorul, a fiúk meg is jegyzik, hogy jó hamar elment az étvágyam...

Addig-addig, hogy a kötelet átadom, majd jó szórakozást kívánva, elkezdek ereszkedni a medve felé. Magasan vagyunk, kb. 2100m, és hát biza meg kell fogni valamit közbe, mert a vizes fű igen csak csúszik. Egy füves párkányon, zerge legelészik, ez eltereli a figyelmemet néhány felvétel erejéig.

Megyek tovább, a medve hol felbukkan, hol eltűnik a lépcsőzetes hegyoldalban.

Pont olyan a színe mint annak, amely egykor utánam indult volt, ugyan itt, a Bucegi hegységben, és eszembe jut néhány drámával végződött ember-medve találkozás, ugyan ezen a helyen. Sajnos minden kép egyforma, a hely adottságai miatt, no meg menekülési lehetőség hiányába, tartom a tisztes 40-50m távolságot. Közben a helyzet úgy hozza, hogy az imént látott zerge, ismét lencsevégre kerül. Beült hűsölni egy likba és hát én hamarább veszem észre őt mint ő engem.

Gondolom elmélyedt a kilátás szépségében.

Gyerünk tovább a medve után. Fura ilyen környezetben becserkészni a vadat, nem hallok semmit, nem érzek semmit és nem is látok túl sokat. Mindig sikerül beülnie egy-egy "lépcsőfok " alá, és nem tudhatom hol üti fel a fejét, jobbról, balról vagy pont előttem? Tényleg védtelen vagyok vele szemben, egy kés van nálam csak, és ennyi, már rég elhaladtam a biztonságot adó szikláktól, ahova, esetleg ! , felmászhattam volna. Egy hitvány, derékig érő fenyő mellől figyelem.

 Ez jó kép lehetne, ha felemelné a fejét és még azt is vállalnám, hogy rám nézzen, de neeem, ki nem veszi a fejét a fűből. Csak akkor mikor éppen nincs benne a keresőben.
Emberek jönnek a szemközti oldal ösvényén. Tudom, hogy megfognak látni, de....és kezdődik a figyelmeztetések özöne, persze románul, hogy így az "ursul" úgy az "ursul", én meg próbálok szerény kézjelekkel inteni nekik, hogy hagyják már abba! Valószínű nem így kell románul integetni, mert nem értik, én meg nem fogok kiállni a medve feje fölé és lengetni a karomat, hogy fogják már be, mert jobb esetben a maci meglépik, rosszabb esetben egyenesen felém fogják hajtani. Mire felfogják a helyzetet, arra az "ursu" is, és tovább áll, nem szereti a hangos turistákat... én sem, így hát vele tartok.

Nem egy nagy medve, de medve! Ezt szemelőt tartva, igyekszem alacsonyabb pontra kerülni mint ő ... háát, sok idő... megmászassa velem az "egész" oldalt, vagy kétszer. Minden egyes alkalommal, mikor eltűnik a szemem elől, kiráz a hideg attól, hogy vajon hol fog feltűnni? majd hiába várom, többé nem látom.
Bánatomat Havasi gyopárokba fojtom...

... és, mivel most van időm, elmerengek én is egy kicsit, akár csak a zerge.

Útban vissza a nyereg felé, érdekes virágra bukkanok.

Amint kapaszkodom felfelé a sziklákon, ismét megpillantom "a" zergét, igaz, most már harmad magával. Elvannak egy felé, legelésznek, pihengetnek, figyelőznek, a szokásos napi rutin feladatok. Én sem vagyok rest, nekihasalok a sziklafalnak és a közelükbe kúszok, szokásos rutin feladat. A napnak is rutin feladat, hogy égeti a bőrömet. Tehát, semmi érdekes nem történik ...azon kívül, hogy egyre közelebb kerülnek a zergék. Itt sem könnyebb mint a száraz erdőben, figyelnem kell, hogy mászás közben ne verjek le egy kövecskét se, mert arra biztos, hogy világgá szaladnának, és nem látnék mást mint pattogó barna foltokat a sziklafalakon.

Egyre távolabb kerülnek ...nem tudok minduntalan utánuk kúszni-mászni, mostani helyzetükből könnyen észrevesznek.

Miután szép barnára sültem, és lett egy hát zergés felvételem, megszólal a telefon ... találkozunk a Szarvasok völgyében.
Összeszedem a felszerelést és irány a találkahely.
Míg várok a másokra, fotózással töltöm az időt.

Fent, jobbról van egy világosszürke sziklatömb, ott medvéztem 

Részlet a Szarvasok völgyéből

Lent, az erdőben egy forrás melletti sziklán, lila virág várja hogy megörökítsék.

A sötét erdő hangulatát fokozzák a hatalmas sziklatömbökön élő fák és gyökereik. Nem lehet szó nélkül elmenni mellettük.

Még egy utolsó kép a harckocsiról. Lehet tényleg az utolsó részemről, kitudja, mikor legközelebb erre járok még meg lesz-e?

Hazafele még megállunk egy tarlónál, szalmakazlakat fotózni. Ez nekem nem jön össze, maradok a zabos naplementénél.

Azt, hogy mit hagytam ki a vadak miatt, meglehet nézni B. Barni blogján