Élet a málnásban III-IV

Befejező rész.
Ebben a bejegyzésben két éjszakáról, vagyis négy napról lesz szó. Nem látom értelmét leírni a várakozást újból és újból. Na, meg ugyan az történik minden éjjel, jönnek -mennek a vadak alattam, mellettem. Én mindig, újból és újból, átéltem mindent amit ilyenkor lehet, de újból és újból elolvasni nem lenne érdekes.
Szóval, menegetek felfelé egy kiszáradó félben lévő patakon. Az egyik kövön hatalmas méretű szitakötőt pillantok meg. Úgy látom a végét járja, elmúlt az élete. Ezek szerint a párzási idő lejárt ezeknél a légi virtuózoknál.

Kétcsíkos hegyiszitakötő vagy ritka hegyiszitakötő

Ismét kint vagyok, és ismét süt a nap. Az egyenes törzsű fenyők őrt állnak körülöttem, figyelnek és közbe-közbe megszólalnak. Miről susognak? Az életről. Egy olyan világról, ahol minden az aminek látszik. Ahol, ha átléped a határaidat, csakis saját felelősségedre teheted és ahol a tisztelet fontos kelléke az életben maradásnak. A szabadságról. Amely segít az érzéseid és érzékeid fejlesztésében. A környezetről. Amely megtanít élni és amelyben minden nap egy picivel jobban szereted az életed, mert hamar rájössz, hogy nagyon illékony és könnyen meglehet szabadulni tőle. Egy olyan életről, ahol a hangok, a szavak messze elmaradnak a tettek mögött. Ahol az igazságtalanság sokszor maga a valóság.
A fenyők susognak, a málnás recseg... egy őzbak érkezik nagy hévvel.

pillanatkép

Fekete orra és szeme csillog a lenyugvó nap fényében. Agancsának kihegyezett, simára csiszolt ágvégei fehérben játszanak. Gyorsan halad, alig tudom a képben tartani.
Tücskök ciripelése adja a zenei aláfestést a leszálló esthez. Szokásos módon telik el az éj. Éjfél után áll be egy kis változás. Három órán keresztül csemmegteti valami befelé a málnát. Szuszogása túl erős, léptei túl csendesek egy medvéhez képest. A csámcsogása is elég hangos, disznóra tippelek. Így szórakozok rajta és várom a pirkadatot, hadd lám végül is mi az. Még egy szűk óra és egy vaddisznó alakja kezd körvonalazódni, amint vaskos nyakát igencsak nyújtogatva, szedegeti le az alacsonyabban lévő málnaszemeket. Ebből lesz igazán érdekes felvétel! még sehol nem láttam málnászó vaddisznót. Még egy szűk félórát kell csak maradjon és az elég is lesz pár perc felvételhez.
Már majdnem jó, még néhány perc és megvan. Erre fogja magát és komótosan besétál az erdőbe ... nem hiszem el ... pár percen múlott az egész!
Morgolódok magamban, de hiába, jobb lesz másokra is oda figyelni. A sötét szálerdőből két szarvastehén lépik ki az útra. Nagyon messze vannak, még várok itt egy kicsit. Feljön a nap és szépen megvilágítja vöröses szőrzetüket.

Össze-vissza kószálnak a nagy fűben és a bokrok között, hogy eltűnjenek itt és felbukkanjanak ott. Úgy látom már csak ők maradtak nekem a mai napra. Így hát elébük megyek. Ez nagyon jól sikerül, harminc méteren belül vannak és fogalmuk sincs, hogy itt vagyok mellettük.

Egy másik szarvastehén jelenik meg borjával, és őket figyelik. Majd bemennek a málnásba.

Következő nap, helyszín ugyan ez. Az a különbség, hogy most tekergek, és jobb híján virágokat fotózok.

Nem ülök ki többet a napra, még a végén megárt. Ritkán láttam erdőt ennyire száraznak, a málnaszemek minden nap kisebbek és elkezdtek hullani a levelek a fákról, függetlenül attól, hogy fenyő vagy lombhullató. A vérszívók sem kímélnek, senkit, még ezt a fájin szarvasborjút sem.

Ugrálva, majd ágakhoz dörzsölődve próbálja lerázni őket. Nem sok sikerrel. Pöttyös bundájával hamar eltűnik a bokrok közt. Nem sok idő telik el és csatazaj töri meg a csendet. Szarvastehén üget át a kiszáradt erdőn és nini, ott pattog a borjú utána.
Burrogva suhan el mellettem egy bogár, majd leszáll egy faágra.

Az egyik erdei úton, idei bocs nyomát vélem felfedezni, kissé össze van taposva, de lehet jól tévedek. A mamájáét viszont nem látom sehol, nem is csuda, hisz fát húzattak miután ők erre jártak. Távol a "fámtól", egy sűrű felnövés szélénél kötöm ki a függőágyat, már sötét van. A meleg akkora, hogy rövid ujjú pólóban alszom el, és csodák csodája, semmi nem zavarja álmom ... sajnos.
Még mindig sötét van mikor elindulok szétnézni. A szokásos lassúsággal virrad meg. A málnást kettéválasztó út felénél vagyok, mikor mozgást veszek észre az aljban. Szabad szemmel nem, de a gép segítségével látom a fekete medvét. Úgy tűnik ismét ismerőssel fogok találkozni. Ahogy elnézem esze ágában sincs feljönni hozzám, nincs más hátra, mint lemenni hozzá.
És, indul a buli. Folyamatosan követem a füleimmel a mozgását, hatalmas, száraz csutakokat szed szét, hangyákat keres. Néha az egész oldal belerázkódik egy-egy nagy csattanásba, reccsenésbe amit a széttépett száraz fák okoznak. Nyugodtan haladhatnék, a lépteim zaját nem valószínű, hogy meghallja, de azért nem kezdek túlságosan nyugodt lenni. Tudom merre fog tovább menni viszont nem tudom miért, de az útjába állok. Gondolatok, érzések cikáznak bennem, régi emlékek tódulnak elő... messze van már az az idő mikor ilyet tettem.
Kissé lecsendesedett a nagy munkában, elindul felém. Szívverésem gyorsul, ám a medve nem látom ... csend lett. Várok, még mindig semmi, megnyugszom ... picit arrébb megyek ... ismét hallom, és hirtelen belém hasít egy másik hang ... ketten vannak!! Ez durvább lesz mint gondoltam...most már tényleg ütheti a szívem a nyakamat. A hely tudom, hogy nem tökéletes, mert  ha mégis tévedek és kissé balról jönnek nem fogom tudni filmezni őket, de már késő... a léptei zaja nagyon közel van...még csak az egyiknek látom a hátát, de mindjárt belépnek az erdőbe, ötven méterre sem lesznek tőlem. Futás hallatszik, de nem látom a medvét... ha így folytassák közre vesznek... és megtörténik amitől féltem... másfél medve közé kerülök. Ugyanis a futó hangokat egy fel-alá rohangáló bocs okozza. Velem szemben tűnik fel. Megáll néhány pillanatra, megnézi az időközben felbukkanó mamáját, majd rohan tovább, felém. Jobbról mellettem fut el, ott ahol el kell menjenek, egy hirtelen fék és máris itt van mellettem, három méterre. Megáll, megnéz és mint aki jól végezte dolgát tovább ugrál, tőlem balra.

Pillanatkép 

Ez mind szép és jó, csak... van neki mamája... ami most újból feltűnik egy magaslat mögül, és megtorpan... most kell figyelnem, minden mozdulatát, rezdülését, szusszanását...ez utóbbit tisztán hallom (persze közben filmezni is kellene, de most egy ugráló bocs vagy egy lassan felidegesedő anyamedvét filmezzek?!) a bocs lelépik egy tönk mögé, az anyát próbálom megtalálni a keresőben, persze, hogy igazam lett és nem tudok abba az irányba filmezni!... nagyokat fúj, megérzett és meg is látott... néhány pillanatra farkasszemet nézünk majd egy dobbantás kíséretében elugrik, és a boccsal együtt ott hagynak engem. Nemsokkal később minden visszaáll a normális kerékvágásba, vagyis minden ott volt eddig is, csak számomra szűnt meg létezni minden, kivéve azt a piciny részét az erdőnek ahol az imént ereztem, mit jelent élni.

                                                        Vége