Lakóca - Nagy Sándor gerinctúra

A Kárpátok főgerincének egy kevésbé ismert részéről, még inkább az utakról szól ez a beszámoló. Ezeken az utakon sokszor kevés a fény, emiatt elnézést a fotók minőségéért. Mivel ezen utak nagy része több száz éve az emberek szolgálatában áll (persze, hogy nem mindig pont ugyan itt voltak, mivel folyamatosan változnak), és jómagam is sokfelé eltekereghettem rajtuk, sok mindent átéltem, ezért úgy gondolom ennyit megérdemelnek. 

Utunk Zaboláról a Lakócára visz. (Nem írom le milyen feljutni erdőkitermelői utakon egy tetőre, azért, hogy onnan leereszkedve felmásszunk egy másikra) Itt van Kovászna megye legmagasabb és a Háromszéki-havasok második legmagasabb pontja, 1777m. Útközben kétszer keresztezünk nemzetközi utat, ezek egy-egy hágón visznek át. A másodikat különösképpen el szeretnénk érni még az első nap, mert nagy a víz hiány és ott, egy "étteremnél" van lehetőség többféle formában pótolni. 

Valamiért ez a dal jut az eszembe, kis átírással (ha elindítod Kedves olvasó, mire a végére ér Te is végzel a bejegyzéssel)

                                   

Oda kell eljussunk holnap délutánig

Kilátás Vrancea megye felé. Boróka és áfonyásokkal tarkított oldalak

Hüvös fenyveseken haladunk át 

Az út jól ki van jelölve 

Néhol jó az út, néhol épp csak rajta tudunk maradni a bringán 

Van ahol a biciklin ülve is alig látszunk ki a nagyra nőtt fűből

Ez az út, szerintem, túl van már a száz éven 

Kilátás Kovászna megye felé

Csészegomba 

Néhány helyen a fakitermelés szünetel, meghagyván a erdő ősi hangulatát

Azt a pusztát, ott hátul, sötétig jó lenne elérni. Az már a Fekete hegy

"nem tudom, hol alszom ma éjjel..." hangulat a csillagos ég alatt. 

Nem sokat keressük az alvó helyet, az a ponk pont jó lesz párnának. Innen indulunk neki a második napnak. A minél kisebb csomag érdekében nem sok minden van nálunk. 

A felkelő nap már úton talál 

Úttalan utakon ... eléggé eltértünk a jelzetlen és nem létező úttól. 

Egy jó, sörözős, pihenő után ismét jelzett utakon. Muszáj volt, víz nincs nálunk, nem cipeljük-nehéz lenne. 

Ez a forrás azon ritkák közé tartozik, amelyekben van víz ilyen szárazságban is.  Ilyenkor mindig tele isszuk magunkat. 

Részlet az ezeréves Magyar-Román határútból 

Ez a "tó" is folyamatosan változik amióta ismerem, valamikor víz volt benne.

Erre az útra néhány évvel ezelőtt alig mertem rátolni a kerékpárt, nehogy megsértsem a mohaszőnyeget. Mostanra terepjárókkal tiporta szét a lusta népség!!

Visszapillantás a Nagy Sándorról- onnan jövünk, végig a gerinceken. Innen már csak ereszkedünk Lemhényig

A Nagy Sándor (1648m) a Nemere hegységhez tartozik, de jól körül lehet határolni. Innen tovább lehet menni a Magyar (Kis) Nemere majd a Román (Nagy) Nemere felé.
                                                         Az útvonal térképe