Este az erdőben

Ropog a fagyott hó a lábam alatt minden lépésnél. Néha megnézem mekkora alattam: a másfél méteres állványból jó ötvencenti marad a felszínen mikor belenyomom a hóba.

   Egynapos farkasnyomra bukkanok, amin elindulok, hegyre fel-völgybe le...és megint fel és megint le...Szép helyen tartottak pihenőt, rálátni a lent elterülő falúra és a környező erdőkre. Itt biztonságban tudhatták magukat mivel minden mozgást azonnal észrevehettek a közvetlen közelükben is. 

Nem messze innen nyúl nyoma sejlik a hó tetején, mit keres ilyen magasan...?

Kíváncsiságból követem és egy nagy bükkfához érek aminek ágai össze vannak nőve minden irányból. Néhány ága nem bírta a ráhulló hó súlyát ezért letört és ezeket rágcsálta a nyuszi. 

A kilátás egész jó innen fentről, de nem élvezhetem sokáig, mennem kell mert hamar lemegy a nap. 

Mire leérek az erdőbe már sötétedik és még havazni is kezd. Igyekszem minél hamarább lakott településre érni, hogy valamivel hazajussak.

 Egy helyen az erdőben friss vaddisznó nyomokra leszek figyelmes, konda ment át előttem. Sötétedés ide vagy oda, nem tudok ellenállni nekik és utánuk megyek. Meg is hallom őket, mélyen lent egy völgyben, de nem láthatom mert a látási viszonyok nagyon lecsökkentek. Azon gondolkodom legalább megnézem őket és majd visszajövök máskor filmezni. A patakvölgy a hangokat mindig más irányból veri vissza, ezért sok időbe telik rájuk akadni. Amint közeledem feléjük kezdenek külön válni a hangok. Hallom amint egy disznó felfelé tart a völgyből és folyamatosan "mondogat". Elkap a láz, igyekszem átvágni elejébe, de a nagy hóban nem megy könnyen. Mire a helyszínre érek már túl megy rajtam és nem akarok utána menni, könnyen észrevenne. Ő befelé megy az erdőbe én meg kiértem a szélére. Világosságból sötétbe nem lehet jól látni (én vagyok ebben a helyzetben) viszont sötétből világosba annál jobban. 

A banda egyik, kisebb tagja

Mivel tudom, hogy még kell jöjjenek a többiek, gyorsan fedezéket keresek és már itt is vannak. Van amelyik futó lépésben halad az előző után, van amelyik meg-meg áll és figyelőzik. A kitaposott ösvényről egyikük sem tér le ezért elméletileg könnyű filmezni őket. Legalább ugyanabban a távolságba van mindenik és elég ha egyszer állítom be a gépen az értékeket.

Szép nagy disznó

Elmondhatom róluk, hogy a szemük nagyon jó. Én ugyanis teljesen terepszínű lettem időközben: térdtől lefelé nem látszódok ki a hóból, attól felfelé pedig nagyjából be vagyok havazva, úgy ragad rám a hó mint a fatörzsekre a hátam mögött és mégis megnéz majdnem mindegyik magának. Nekem könnyű dolgom van mert a sötétből a világos háttérben jól látom a sziluettjüket. Az egyikük, egy szép nagy disznó támadóan kezd viselkedni mikor észrevesz. Megáll, felém fordul, felborzolja a sörtéjét, fújtatni kezd és tesz pár lépést felém...de valamiért meggondolja magát és tovább megy. Mivel, furcsamód szétszórt a társaság legalább fél órába telik míg mindannyian elvonulnak előttem.
A kapott anyag minősége nem a legjobb a fényviszonyok miatt, de teljes mértékben megérte.