Baglyok

Sokan kérdik: nem félek egyedül az erdőben?

 Válaszom: tisztelettel vegyes félelem az mindig kell, de SOHA NEM VAGYOK EGYEDÜL... legalább is nem vagyok magányos.

Sikeresnek mondható hétvége volt.
Szombaton négyen indulunk neki a hegynek, naplementét fotózni. Nekem, személy szerint jól esik a "tavaszi" nap melege a sok kint töltött téli nap után. Amerre megyünk a hó még mindig combig ér, a távolban egy róka szalad keresztül az erdőn és egy vackorfáról Uráli bagoly figyeli az egereket. Megpróbálunk közel menni hozzá, de négy embernek ez nem egyszerű feladat. A baglyot megzavarjuk...

Fogja magát és tovaszáll...menegetünk utána, de ismét tova röppen. A társaság három tagja úgy dönt, hogy tovább megy a cél fele, engem maradásra késztet a szárnyas jószág. Megvárom míg megnyugszik és azután kezdem el a megközelítést. Egy személy úgy tűnik nem ijeszti el, mert egész közel tudok menni hozzá és látszólag nem zavartatja magát.

Strix uralensis

Meg-meg néz azért engem is és mikor úgy tűnik neki, hogy eleget láttam belőle odébb száll... én meg követem a vizes hóban. Úgy érzem mintha tóban állnék, a téli ruha a hidegekben jól szolgált, de most nem bír el a felmelegedett nedves közeggel, miután átázik annak rendje és módja szerint rám tapad ahol lehet és az  árnyékban hamar lehűti a kedvem.

Míg ott vagyok három egeret fog. Az elsőt és az utolsót megeszi, ám a másodikat egy bükkfa alá teszi és ott hagyja. Ezzel nem kis meglepetést okoz. Oda megyek megnézni mi van ott, de az egérkén kívül semmit nem találok...gondolom később majd elfogyasztja. Igyekszem megörökíteni az egérfogás mozzanatait, több-kevesebb sikerrel, mivel sokszor nem tudom követni a lencsén keresztül a repülést és a becsapódást a hóba. A nap kezd leneb menni és még egy utolsó kép a mai napra...

...majd igyekszem a társaim után, fel a hegy tetőre.

Egy fagomba miatt állok csak meg

 Felhő hiányában nem valami látványos amint a nap alászáll a hegyek mögött, de azért, szerintem, lehet értékelhető pillanatot megörökíteni.

Miután lement a nap rohamosan kérgesedik meg a hó felszíne, megnehezítve a haladást..., de megérte.
Vasárnap már csak kettecskén megyünk ki egy meleg domboldalba. Mivel kissé előre siettem megállok egy erdei fekete fenyő alatt és csak úgy felpillantok az ágak közé. Ekkor veszem észre a fejem fölött gubbasztó baglyot.

Annyira jól álcázza magát, hogy meg kell nézzem kétszer is milyen pozícióban van, merre van az eleje és merre a háta.

Mivel túl közelinek tűnik a távolság, jobbnak látom nyugton hagyni egy kis időre. Jó fél óra telik el mire ismét a közelébe kerülök, ezúttal előnyösebb helyet választok.

Asio otus

Ebből a szögből jobban látszik, nincs takarásban. Az Erdei fülesbagoly nem aktív nap közben. Még mindig ugyan úgy üldögél egy helyben, így telnek a napjai. A szomszéd fán lévő uráli bagolyról ezt nem mondhatjuk el. Mint a bejegyzés elején is szó volt róla, vadászik nappal is és ez a példány igen csak távolságtartó, nem enged közel magához.