Lakóca - Nagy Sándor gerinctúra

A Kárpátok főgerincének egy kevésbé ismert részéről, még inkább az utakról szól ez a beszámoló. Ezeken az utakon sokszor kevés a fény, emiatt elnézést a fotók minőségéért. Mivel ezen utak nagy része több száz éve az emberek szolgálatában áll (persze, hogy nem mindig pont ugyan itt voltak, mivel folyamatosan változnak), és jómagam is sokfelé eltekereghettem rajtuk, sok mindent átéltem, ezért úgy gondolom ennyit megérdemelnek. 

Utunk Zaboláról a Lakócára visz. (Nem írom le milyen feljutni erdőkitermelői utakon egy tetőre, azért, hogy onnan leereszkedve felmásszunk egy másikra) Itt van Kovászna megye legmagasabb és a Háromszéki-havasok második legmagasabb pontja, 1777m. Útközben kétszer keresztezünk nemzetközi utat, ezek egy-egy hágón visznek át. A másodikat különösképpen el szeretnénk érni még az első nap, mert nagy a víz hiány és ott, egy "étteremnél" van lehetőség többféle formában pótolni. 

Valamiért ez a dal jut az eszembe, kis átírással (ha elindítod Kedves olvasó, mire a végére ér Te is végzel a bejegyzéssel)

                                   

Oda kell eljussunk holnap délutánig

Kilátás Vrancea megye felé. Boróka és áfonyásokkal tarkított oldalak

Hüvös fenyveseken haladunk át 

Az út jól ki van jelölve 

Néhol jó az út, néhol épp csak rajta tudunk maradni a bringán 

Van ahol a biciklin ülve is alig látszunk ki a nagyra nőtt fűből

Ez az út, szerintem, túl van már a száz éven 

Kilátás Kovászna megye felé

Csészegomba 

Néhány helyen a fakitermelés szünetel, meghagyván a erdő ősi hangulatát

Azt a pusztát, ott hátul, sötétig jó lenne elérni. Az már a Fekete hegy

"nem tudom, hol alszom ma éjjel..." hangulat a csillagos ég alatt. 

Nem sokat keressük az alvó helyet, az a ponk pont jó lesz párnának. Innen indulunk neki a második napnak. A minél kisebb csomag érdekében nem sok minden van nálunk. 

A felkelő nap már úton talál 

Úttalan utakon ... eléggé eltértünk a jelzetlen és nem létező úttól. 

Egy jó, sörözős, pihenő után ismét jelzett utakon. Muszáj volt, víz nincs nálunk, nem cipeljük-nehéz lenne. 

Ez a forrás azon ritkák közé tartozik, amelyekben van víz ilyen szárazságban is.  Ilyenkor mindig tele isszuk magunkat. 

Részlet az ezeréves Magyar-Román határútból 

Ez a "tó" is folyamatosan változik amióta ismerem, valamikor víz volt benne.

Erre az útra néhány évvel ezelőtt alig mertem rátolni a kerékpárt, nehogy megsértsem a mohaszőnyeget. Mostanra terepjárókkal tiporta szét a lusta népség!!

Visszapillantás a Nagy Sándorról- onnan jövünk, végig a gerinceken. Innen már csak ereszkedünk Lemhényig

A Nagy Sándor (1648m) a Nemere hegységhez tartozik, de jól körül lehet határolni. Innen tovább lehet menni a Magyar (Kis) Nemere majd a Román (Nagy) Nemere felé.
                                                         Az útvonal térképe

Retyezát

Először is nézzünk be a Bölény rezervátumba, úgyis útba esik.

Na, ez is megvolt, mehetünk tovább. Erről ennyit: néhány bölény, bekerítve  max. két hektáros területre, itt töltik napjaikat. A jelek szerint esténként kijárnak az erdőbe, de mekkora a terület? Szomorkás látvány.
Menjünk, mert vár egy szép nagy hegység, teli mormotával és zergével... ismét ez lebeg a szemem előtt. Kezd eldurvulni a helyzet!
Az utazást  nem írom le, megélni is hosszú volt, nem, hogy leírni s hát még elolvasni.
Tudom melyek lesznek az első fotós témák: vízesés és mohás erdő.

Meglepetés, bár nem kéne az legyen, mert itt mindig minden vizes.

és már el is telt az első nap. Éjszaka menedékház, majd reggel pucolás fel a tengerszemekhez. Ott fogunk sátrazni az elkövetkező négy napban.

Pietrele tó

Visszatekintve a felső kép, bal felső sarkában lévő nyeregből, ezt látjuk:

Miután a sátrat felhúztuk, elindultunk a "csillagtúrázás" első útjára. Nem sokkal ezután, hangos füttyögtetéseket követve, meglettek az első mormotás képek.

Innen felkapaszkodtunk az első Bucura csúcsra, merthogy több is van belőle. Lent a Bucura tó látható, ott vannak a sátrak.

Mivel külön mikró klímája van a hegynek, megteheti, hogy folyton változzon. Egyik felől süt a nap a másik felől esik az eső...majd fordítva, és néha naponta kétszer.

Tudtam, hogy telehold van, ezért éjjel felkeltem tájképet fotózni, persze, hogy nem jó, de érdekes hatása van számomra.

Korán kelünk, társam a Retyezát csúcsot veszi célba (mivel ő még nem járt itt), neki az a fontos, én meg a mormotákat (mivel már voltam itt) nekem ez a fontos. Futva teszem meg az utat "mormotaland"-ig, néhány fotót azért még készítek, csak úgy, futtában. A holdat még elkapom, amint a felkelő nap által narancsszínűre festett, csipkés hegygerinc mögött lebukik.

A tükröződés, mint visszatérő motívum...

...és meg is érkezem a rágcsálókhoz. Van ami mögé rejtőzzek, de még sincs. A legmagasabb pontokra vannak kiülve és feszülten figyelnek, és ha valamit látnak, riasztanak.

Lent, a sátortáborban még alszanak az emberek, azt hiszik, hogy még este van.

Ám itt fent már későre jár, a mormoták kezdnek elbújni, a lovak feloszlatják az éjszakai gyülekezetet és megy ki-ki a dolgára, vagy mások után...

Miután visszaérünk a sátorhoz jöhet a megkésett reggeli és irány a legmagasabb csúcs,  a Peleaga. Erről szól a csillagtúrázás, a sátor körül napos túrákat lehet szervezni. Ismét a Bucura tó a háttérben.

Balról a Bucura, jobbról a Gales tó

Szabad, nem szabad, hideg, nem hideg fürdeni mindenképp kell! de amúgy sem hagynám ki az alkalmat.

Következő reggel le a völgybe, fel egy másik völgyön, át hatalmas sziklákon, fel az egyik oldalon, le a másikon...megint fel, megint le...keressük a hófoltot. Valahogy így néz ki az utolsó előtti napunk a hegyen.

Alpesi v Havasi sisakvirág

Ez itt mid szikla és ott van egy emberke is

Fenyőszajkó

"Hegyi " pisztráng

Hófolt

Vissza a sátorba és megvárjuk míg az eső eláll, persze egyet alszunk, majd futás fel egy olyan csúcsra ahonnan jó lesz a naplemente. Csak hát a pára beleszól, és a fények elmaradnak, pedig reszketve vártunk rá több mint egy fél órát, ki gondolta volna, hogy a rövidnadrág ennyire fog fázni?!

Slavei gerinc és Judele csúcs, balról, hátul a Peleaga

Utolsó nap a hazaérésről szól, és templom meg kastély nézésről.

 Ennek a XII. sz. béli templomnak, amely Densusban található és Szent Miklós a neve, még a teteje is kőből van!