A konda II.

Kihasználva azt a tényt, hogy tudom hol élődik a konda, visszamegyek hozzuk.
Most nem sietem el az indulást mert még korán van, ropog a hó és ez nem jó nekem. Miután megérkezem az erdő alá elkészülök és indulok neki a hegynek.
Mivel nem sietek és a nap is szépen süt, csodálom a tájat. Sziklás, meredek oldal alatt visz az utam. Nyáron, majdnem bizonyos, hogy a kígyók kedvenc napozó helye.

Jó órás, monoton gyaloglás után őzgyanús alakra figyelek fel. Csendesebb járásra biztatom magam és ennek eredményeképp az, időközben bebizonyosodott, őz háta mögött találom magam egy kisebb bokor után. Olyan huszonöt méterre lehetek, mikor is nem tudok nyugton ülni és muszáj kilessek a fedezékemből, hogy vajon mivel van elfoglalva. Ez a mozdulat, akármennyire is óvatos, pont elég, plusz az amúgy is arcátlanul kis távolsághoz, hogy pár ugrással eltűnjön a szemem elől. Erről ennyit...
Haladok tovább, miközben rendre utasítom magam.
Folytatom a figyelőzést, hátha látok még valamit. A hóról visszaverődő fény miatt hunyorognom kell és minden sötétebb pontot kétszer is megnézek magamnak. Így esik, hogy az egyik ilyen pontnak mintha füle lenne. Tapasztalatból tudom, hogy ha nagyon akarom akkor a bokor képes turkálni a hóban, ezért, óvatosan ugyan, de bátran közelítem meg a pontot. Pár száz lépés után kiderül, hogy az bizony egy összegömbölyödött róka.

Mind közelebb és közelebb megyek hozzá, közbe-közbe megállok hosszú percekre filmezésre kész géppel, hátha mozdulna valamerre. Csak a szél hajlítgatja, recsegteti nagy erőkkel a fák ágait. A róka egy-egy ág reccsenésére megmozdítja a fülebotját, de ennél többre nem hajlandó. Kezdem megunni a tétlenséget és szétnézek, nem-e történik valami körülöttem...mintha erre a pillanatra várt volna minden: egy nagy csattanás és a ravaszdi felugrik mint akit bolha csipet és eltűnik egy bokor alatt. Erről is ennyit...
Kettőből kettőt sikerült elmulasztani. Kezdek megharagudni magamra.
A "disznós helyek" már nincsenek messze, ezért a további baklövéseket elkerülendő, nagyon figyelek mindenre.
Annak rendje és módja szerint el is érem az első helyet...disznó nincs...csalódás.
Megyek a második helyre, ott sincs semmi...szomorúság.
A harmadik helyre, még mindig semmi...bánat, de meghallom őket! Szóval csak kicsit arrébb mentek.
Egy kis földbütyök választ el tőlük, de takarás kevés van ami mögött megbújhatnék. Ettől függetlenül megpróbálom a lehetetlent. Sikerül is olyan közel menni hozzájuk, hogy muszáj észrevegyenek.

                                    

Meg is teszik, és ez már a harmadik a mai napon, hogy hihetetlenül, reménytelenül...és még sorolhatnám ami eszembe jut, de nyomdafestéket nem tűrő kifejezések... elbaltázom a lehetőségemet.

Pillanatkép

A konda elvonul, talán többet nem is látom őket. Fantasztikus vagyok!!
Mivel a nap még fent van, visszamegyek a rókához, egyéb nincs mit tegyek. Keresek a vélt vacka közelében egy jó leshelyet egy fenyőfa alatt és szilárd elhatározással, miszerint sötétedésig nem mozdulok, rátelepedek egy ujjnyi vastag ágra. Telnek múlnak a percek, néha elszenderedek, majd összeszedem magam és kezdem elölről az egészet. A nap lassan lemenőben én meg lassan felállok, hogy most odamegyek és megnézem tényleg ott-e a vacka a rókának.
Mikor felegyenesedek abban a pillanatban úgy jelenik meg a róka a bokor alatt mint akit kipenderítettek a kocsmából.
 Ilyen nincs, már megint! mi lelt meg engem, hogy nem tudok nyugton maradni?!!
Szerencsémre amilyen gyorsan előbújt pont olyan lassan indul el. Előbb nyújtózkodik, majd vakaródzik, lassan szétnéz és nem vesz észre.

Elindul felém, csetlik-botlik, látom rajta most ébredt fel délutáni szunyókálásából.

Még közelebb jön és mintha ott sem lennék, könnyíteni kezd magán.

Nem tudom mit csinált, tényleg kocsmában volt-e, de 45 mp-ig tart a művelet. Látszik rajta, hogy tényleg megkönnyebbül, épp, hogy csak nem vigyorog közben. Ezután szépen elmegy előttem és eltűnik a bokrok közt.

Nos, hát végül is...
Vissza megyek az erdőbe, felmegyek a legmagasabb pontjára és kikötöm a függőágyat a lehető legszelesebb helyre a környéken.

A felszerelés: függőágy, hálózsák, hótalp, álcaruha, állvány, hátizsák és a fényképezőgép 

A kilátás szép és holnap megvárom amíg a disznók visszajönnek, hacsak, az éjszaka folyamán meg nem teszik ezt nemes gesztust nekem.

Kilátás

Huzatos egy éjszakám van, egész éjjel megállás nélkül rázza a szél az ágyat és benne engem. Nem mondhatnám, hogy pihenten kelek ki a hálózsák nyújtotta melegből.

 A disznók nem jöttek vissza az éjjel és hiába fagyok oda egy farönk mellé, nyelem a csípős szelet, törlöm a szemembe csapódó hókristályokat, a disznók nem jelentkeznek. És nincs vége, még kell egy nap amíg felmelegszem rendesen.