A konda

Virrad. A nap most kel fel én meg indulok neki a szűz hóval borított útnak. Senki nem járt erre az elmúlt hónapban. Ilyen helyet kerestem! Remélhetőleg a vadak háborítatlanul élnek fent az erdőn. A patak mellett indulok el, a hó méteres nagyságú, sok helyen combközépig ér...sőt. Róka nyomára bukkanok - könnyű neki: a fagyott hóréteg megtartja, nem szakad be alatta. Nem úgy mint a szarvast, aki térdig süpped bele és ezért könnyen prédává válhat a farkasoknak, őket úgy szintén fent tartja a kérges hó.

Futó szarvas nyoma

Sok helyen sima a hó teteje, nem töri meg állatok nyoma. Nem csodálom, hogy nem járnak ok nélkül mindenfele, hisz néhol derékig ér a hó a magasabban fekvő erdőrészeken. Az ég vakítóan kék, csak néha takarják el a napot bárányfelhők. Azzal a kevés színnel ami van nem lehet betelni. A kék ég, a mélybarna ciheresek, a szürke bükkös és persze a szikrázó fehér hó, mind-mind őszinte csodálatot ébresztenek bennem. Nem azért fényképezek mert csodás formák vannak, hanem mert csodás színekkel jutalmazza a táj a fáradozásaimat.

Meredek patakvölgy aljára vezető nyuszt nyomokat követve látom, hogy a természet törvénye nem vesztette érvényét. Egy fiatal szarvasborjú lábszárához vezetnek a nyomok. Valószínű farkasok végeztek vele egy héttel ezelőtt. A hollók és a nyuszt tartották addig a hó felszínén, míg volt rajta számukra ennivaló, a nagyobb részeket belepte már a hó. Vaddisznó konda nyoma kígyózik a fák közt. Nem irigylem őket, hiszen a nagy hóban szó szerint sáncot kell készítsenek maguknak.

Hat órája küszködök a hóval, kezd fárasztóvá válni. Jó a kilátás innen fentről, rálátni a szemközti erdőkre és hegygerincekre. Készítek pár felvételt ami, reményeim szerint, jól fog mutatni a jövendőbeli film téli részében.

Miközben filmezek hangokra leszek figyelmes. Megdobban a szívem, a konda a közelben van. Ez azt jelenti, hogy kb. 500 méteren belül vannak ami nekem további 40 perc kínlódást jelent.
Ez már hamar telik, és mikor megérzem a szagukat az adrenalin lassan, de folyamatosan kezd emelkedni. Már egész közel vannak, látom is őket amint egy kilencven négyzetméteres, ciheressel körülvett, feltúrt területen élelem után kutatnak. Leteszem a hátizsákot és megpróbálok a közelükbe férkőzni. A ciheres szélén nagy a hó, néhol az alkarommal tudom csak fent tartani magam a hó tetején. Így nem lehet teljesen észrevétlen maradni mert olyan és akkora mozdulatokra van szükségem az előrehaladáshoz, hogy azt könnyen észrevehetik. Valami gyanús is lesz nekik mert lassan elindulnak elfelé tőlem.

Pillanatkép

Pillanatkép

Ezt ellőttem rendesen, de van majdnem egy perc felvételem róluk, ez vigasztal.
Itt állok, elsüllyedve a hóban átérezvén a disznók helyzetét, közben fülelek nem-e állnak meg a közelben...nem hiába, mert nem messze tőlem felvisít az egyik. Azért visongnak mert valamelyik valamelyiket folyton-folyvást harapdálja. Indul a következő felvonás. A folyamatosan visongó társaságot nem nehéz újból megtalálni, itt értem azt, hogy könnyű beazonosítani a helyzetüket. Újabb tíz percek telnek el mire odaérek a csámcsogó társaság mellé, de ők indulnak tovább, ismét.

Pillanatkép egy öreg vadkanról

A bokrok közt találok egy kis nyílást ahol filmezni tudom amint átvonulnak egymás után. A kondát egy koca vezeti, utána mennek vegyesen a tavalyi malacok és a többi koca, a sort egy nagy kan zárja. Kitűnik a többiek közül a termetével és formájával nó meg a viselkedésével. Nem csipkelődik, nem ugrál, nem tolakszik, nyugodtan megvan közöttük.

Gondolom nem ültetni viszi azt a bükk csemetét.

Ismét utánuk kell mennem...most már próbálok együtt haladni velük. Sok időt töltök mellettük, jó érzés, viszont kevés képanyagot tudok készíteni mert folyamatosa a sűrűben mozognak.
Kis idő múlva szálerdőbe érünk ahol le kell maradnom mert itt nincs fedezékem, de nekik sincs. Távolságból ugyan, de végre napvilágra kerülnek. Mivel lassan lemenőben van a nap és a konda a nyugati oldalban állapodik meg, narancsos fényben turkálhatnak tovább.

A konda egy része

Most már indulnom kell vissza, messzi még az ember járta főút, ahol remélem sikerül felkérezkedni egy autóra.
Hagyom a kondát és észrevétlenül távozok a látókörükből, mikor visszapillantok még mindig élelem után turkálnak, nem vettek észre. Ahogy haladok lefelé a völgybe úgy megy le a nap is az erdő fái mögött.
Egy bokor alatt hegyes füleket veszek észre és mire megállok a róka is felemelkedik fekvéséből majd rám néz. Nyugodtan tűri a megörökítését. Néhány perc után magára hagyom, annyira sötét lett, hogy nincs elég fény további felvételek készítéséhez.

Most már a hideg és a sötétségé a természet. A következő órákban csillagfény a társam a recsegő hó taposása közben.