Vörös nap

Sötétben érkezni, sötétben menni... erről szól a természet fotós/filmes élete.
Ébred a természet, zene füleimnek.
A hőmérséklet bár még alacsony de a hamar fel lehet melegedni, ha jó helyre állunk. A holló is élvezi a reggeli nap melegét.

Látszik már, hogy jön a tavasz, de azért a tél még tartja magát. Olvad a hó, de csak lassan...

A valamikori mély vadnyomok most kidomborodnak a hóból. A levelek melyeket a nyomokba belefújt a szél a nedvesség hatására összetömörödtek, megfagytak és most amolyan "pozitív nyomok" lettek.

A fenyvesekben ahogy olvad a hó, úgy sűrűsödik a lehullott fenyőgallyak mennyisége és egyre sötétebb lesz a zöld szőnyeg.

Egy meredek oldalban, ahonnan a hó már elment...

...kakasmandikó kelti fel a figyelmemet. Most már elmondhatom, hogy eljött a tavasz nekem is. Az idén ezek az első virágok amiket látok, de nem az utolsók!

Az egyik mandikón egy (számomra csak látásból ismert) lepke féleség himbálózik. Ha jól tévedek egy Szender az, de ez nem biztos.

A tél vesztésre áll...

Szarvasokkal kerülgetjük egymást egész nap, de csak megpillantani lehet őket pár másodpercre...ez nem elég a dokumentálásra. A nap eltelik, ideje indulni haza.

Az erdőből kiérve csodás látvány fogad, hatalmas a napkorong és lehetetlen színárnyalatokat váltogatva halad a látóhatár felé.

Egy kis érdekesség...strapabíró kémény...mindenki másként csinálja...

Baglyok

Sokan kérdik: nem félek egyedül az erdőben?

 Válaszom: tisztelettel vegyes félelem az mindig kell, de SOHA NEM VAGYOK EGYEDÜL... legalább is nem vagyok magányos.

Sikeresnek mondható hétvége volt.
Szombaton négyen indulunk neki a hegynek, naplementét fotózni. Nekem, személy szerint jól esik a "tavaszi" nap melege a sok kint töltött téli nap után. Amerre megyünk a hó még mindig combig ér, a távolban egy róka szalad keresztül az erdőn és egy vackorfáról Uráli bagoly figyeli az egereket. Megpróbálunk közel menni hozzá, de négy embernek ez nem egyszerű feladat. A baglyot megzavarjuk...

Fogja magát és tovaszáll...menegetünk utána, de ismét tova röppen. A társaság három tagja úgy dönt, hogy tovább megy a cél fele, engem maradásra késztet a szárnyas jószág. Megvárom míg megnyugszik és azután kezdem el a megközelítést. Egy személy úgy tűnik nem ijeszti el, mert egész közel tudok menni hozzá és látszólag nem zavartatja magát.

Strix uralensis

Meg-meg néz azért engem is és mikor úgy tűnik neki, hogy eleget láttam belőle odébb száll... én meg követem a vizes hóban. Úgy érzem mintha tóban állnék, a téli ruha a hidegekben jól szolgált, de most nem bír el a felmelegedett nedves közeggel, miután átázik annak rendje és módja szerint rám tapad ahol lehet és az  árnyékban hamar lehűti a kedvem.

Míg ott vagyok három egeret fog. Az elsőt és az utolsót megeszi, ám a másodikat egy bükkfa alá teszi és ott hagyja. Ezzel nem kis meglepetést okoz. Oda megyek megnézni mi van ott, de az egérkén kívül semmit nem találok...gondolom később majd elfogyasztja. Igyekszem megörökíteni az egérfogás mozzanatait, több-kevesebb sikerrel, mivel sokszor nem tudom követni a lencsén keresztül a repülést és a becsapódást a hóba. A nap kezd leneb menni és még egy utolsó kép a mai napra...

...majd igyekszem a társaim után, fel a hegy tetőre.

Egy fagomba miatt állok csak meg

 Felhő hiányában nem valami látványos amint a nap alászáll a hegyek mögött, de azért, szerintem, lehet értékelhető pillanatot megörökíteni.

Miután lement a nap rohamosan kérgesedik meg a hó felszíne, megnehezítve a haladást..., de megérte.
Vasárnap már csak kettecskén megyünk ki egy meleg domboldalba. Mivel kissé előre siettem megállok egy erdei fekete fenyő alatt és csak úgy felpillantok az ágak közé. Ekkor veszem észre a fejem fölött gubbasztó baglyot.

Annyira jól álcázza magát, hogy meg kell nézzem kétszer is milyen pozícióban van, merre van az eleje és merre a háta.

Mivel túl közelinek tűnik a távolság, jobbnak látom nyugton hagyni egy kis időre. Jó fél óra telik el mire ismét a közelébe kerülök, ezúttal előnyösebb helyet választok.

Asio otus

Ebből a szögből jobban látszik, nincs takarásban. Az Erdei fülesbagoly nem aktív nap közben. Még mindig ugyan úgy üldögél egy helyben, így telnek a napjai. A szomszéd fán lévő uráli bagolyról ezt nem mondhatjuk el. Mint a bejegyzés elején is szó volt róla, vadászik nappal is és ez a példány igen csak távolságtartó, nem enged közel magához.

Este az erdőben

Ropog a fagyott hó a lábam alatt minden lépésnél. Néha megnézem mekkora alattam: a másfél méteres állványból jó ötvencenti marad a felszínen mikor belenyomom a hóba.

   Egynapos farkasnyomra bukkanok, amin elindulok, hegyre fel-völgybe le...és megint fel és megint le...Szép helyen tartottak pihenőt, rálátni a lent elterülő falúra és a környező erdőkre. Itt biztonságban tudhatták magukat mivel minden mozgást azonnal észrevehettek a közvetlen közelükben is. 

Nem messze innen nyúl nyoma sejlik a hó tetején, mit keres ilyen magasan...?

Kíváncsiságból követem és egy nagy bükkfához érek aminek ágai össze vannak nőve minden irányból. Néhány ága nem bírta a ráhulló hó súlyát ezért letört és ezeket rágcsálta a nyuszi. 

A kilátás egész jó innen fentről, de nem élvezhetem sokáig, mennem kell mert hamar lemegy a nap. 

Mire leérek az erdőbe már sötétedik és még havazni is kezd. Igyekszem minél hamarább lakott településre érni, hogy valamivel hazajussak.

 Egy helyen az erdőben friss vaddisznó nyomokra leszek figyelmes, konda ment át előttem. Sötétedés ide vagy oda, nem tudok ellenállni nekik és utánuk megyek. Meg is hallom őket, mélyen lent egy völgyben, de nem láthatom mert a látási viszonyok nagyon lecsökkentek. Azon gondolkodom legalább megnézem őket és majd visszajövök máskor filmezni. A patakvölgy a hangokat mindig más irányból veri vissza, ezért sok időbe telik rájuk akadni. Amint közeledem feléjük kezdenek külön válni a hangok. Hallom amint egy disznó felfelé tart a völgyből és folyamatosan "mondogat". Elkap a láz, igyekszem átvágni elejébe, de a nagy hóban nem megy könnyen. Mire a helyszínre érek már túl megy rajtam és nem akarok utána menni, könnyen észrevenne. Ő befelé megy az erdőbe én meg kiértem a szélére. Világosságból sötétbe nem lehet jól látni (én vagyok ebben a helyzetben) viszont sötétből világosba annál jobban. 

A banda egyik, kisebb tagja

Mivel tudom, hogy még kell jöjjenek a többiek, gyorsan fedezéket keresek és már itt is vannak. Van amelyik futó lépésben halad az előző után, van amelyik meg-meg áll és figyelőzik. A kitaposott ösvényről egyikük sem tér le ezért elméletileg könnyű filmezni őket. Legalább ugyanabban a távolságba van mindenik és elég ha egyszer állítom be a gépen az értékeket.

Szép nagy disznó

Elmondhatom róluk, hogy a szemük nagyon jó. Én ugyanis teljesen terepszínű lettem időközben: térdtől lefelé nem látszódok ki a hóból, attól felfelé pedig nagyjából be vagyok havazva, úgy ragad rám a hó mint a fatörzsekre a hátam mögött és mégis megnéz majdnem mindegyik magának. Nekem könnyű dolgom van mert a sötétből a világos háttérben jól látom a sziluettjüket. Az egyikük, egy szép nagy disznó támadóan kezd viselkedni mikor észrevesz. Megáll, felém fordul, felborzolja a sörtéjét, fújtatni kezd és tesz pár lépést felém...de valamiért meggondolja magát és tovább megy. Mivel, furcsamód szétszórt a társaság legalább fél órába telik míg mindannyian elvonulnak előttem.
A kapott anyag minősége nem a legjobb a fényviszonyok miatt, de teljes mértékben megérte.

Részletek

Mivel a tekergések alatt nem mindig történnek folyamatosan cselekmények, ezért ebben a bejegyzésben több nap fontosabb mozzanatait írom le.
         Az első egy kétnapos kiruccanás. Medvelesre mentünk, sajnos a mackó észrevette mikor a területére értünk és meglépett anélkül, hogy láttuk volna. Egyedül maradtam kint délután, ekkor találtam meg a fekhelyét egy nagyobb fenyőfa alatt.

Korhadt fadarabokat és fenyőágakat tett maga alá, ezeken töltött el körül-belül két hetet.
Arra számítottam, hogy másnap talán visszatér, ezért a közelben aludtam.

Pirkadatkor óvatosan megközelítettem a fekhelyet, de a mackónak (friss)nyoma sem volt. Úgy két óra nyomkövetés után feladtam a keresést mivel sűrű fenyvesbe vezettek a nyomok és ott esélyem sincs csendben megközelíteni.

Miután újra találkoztam az előző napi társammal, egész nagy területet jártunk be anélkül, hogy bármit is láttunk volna, mígnem egyszer csak őz riasztása verte fel az erdő csendjét. Óvatosan utána néztünk merre van mikor egy őzbak jött felénk másik irányból. Nem sokat gondolkodott, csak jött és jött, egyre közelebb, míg csak egy vastagabb fa választott el egymástól. Mikor már csak pár méterre volt és lépett volna ki a fa mögül, akkor vett észre és ugrott el. Annyira gyorsan zajlott le az egész és olyan közel, hogy nem volt időm a fényképezőgépet kézi vezérlésre állítani, ezért eléggé életlen képeket készítettem.

Egy ki photoshop

         A második: malacozni készülő kocák felfedezése. A környéken lévő nyomokból úgy ítéltem meg, hogy bizony előkészületek vannak folyamatban ez irányba. Ezért nagyon, de nagyon óvatosan jártam be a területet és nem hiába. Először csak egy szőrcsomót véltem látni egy fenyőfa alatt. Hosszú percekig néztem, hogy vajon tényleg szőrt látok? Miután meggyőződtem róla, hogy igen aztán azé kellett figyeljek, hogy mozog-e...majd, hogy melyik irányban van a feje...lassan kiderült, hogy nincs egyedül...akkor az következett, hogy vajon hányan vannak...melyiknek hol a feje...no, hát sorolhatnám a megfigyelés mozzanatait, de úgy gondolom unalmas lenne elolvasni. 

Csak a feje látszik valamennyire 

Mikor mindent tisztáztam a közelükbe óvatoskodtam pár kép és néhány másodpercnyi film erejéig. 

Remélem nemsokára malacos képekkel térhetek vissza...