Fekete harkály

Sokat lehet a vadak után járni anélkül, hogy látnánk is őket. Sokszor van, hogy csak elszaladni halljuk őket vagy, madarak esetében, csak a jellegzetes hangjuk jelzi jelenlétüket. Sokkal kevesebb az az alkalom mikor filmezhetünk esetleg fotózhatunk is valamit.
Ezen a napon, alig haladtam pár száz métert az erdőben mikor ismerős madárhang ütötte meg fülemet. Az addigi csendes járásból "hallhatatlan" üzemmódba kapcsoltam hátha sikerül végre lencsevégre kapni ezt az izgága harkályt. Ugyanis harkályról van szó, a Fekete harkályról, amit lehet hallani de közel nem enged magához csak egy fekete pontot látunk amint hangos rikkantások közepette tovaszáll. Most sikerül közel kerülnöm, közelebb mint eddig bármikor. Sikerül is filmezni, de sajnos fotózásra nem került sor.

Miután elrepül folytatom utamat, de két őzön kívül semmit nem látok, ezeket is csak messziről hála a recsegő avarnak.

Tájfotót sem igazán tudok készíteni, szép kilátás hiányában.

A magasabban fekvő fák tetejét vékony hóréteg fedi.

Ezzel a kisgéppel készültek a képek (90%) egészen ez év októberéig.

Titokzatos erdő

Bizonyos erők hatására csak sikerült rávennem magam a korai elindulásra. Az egyik ilyen erő az új fényképezőgép. Elfelejtettem megemlíteni hamarább, a novemberi bejegyzésekben ettől a géptől származó fotók vannak. A filmek minősége is változni fog, ugyancsak ezzel a géppel fogok filmezni és ebben a bejegyzésben már lesz egy rövid filmecske a titokzatos erdőről. Remélem a minőség látszani fog az átalakítás ellenére is, amire a nettre való feltöltés miatt van szükség. A filmben még szerepel: csuszka, bagoly és medve.
Ha nem lettem volna már ekkora ködben, el sem hiszem, hogy létezik. Az autókat csak akkor veszem észre mikor mellém érnek.

A látótávolság kb. 20 méter

A hideg és a pára miatt a biciklin fehér bevonat képződik. Ahogy közeledek az erdő felé a látótávolság egyre nő. A nap nem látszik, csak egy fényes korong.

Minden alkatrésznek az a része fehér ami merőleges a haladási irányra

A csikó melegedni próbál az erőtlen napfénynél

Út a ködbe

Jégtorlasz a patak mederben 

Az avar most már fel van díszítve

Sajnos a fény nem elég egy jó képhez

Az erdő sötét és párás...

...de pont megfelelő az első film elkészítéséhez. Az erdőbe beérve megdöbbentő látvány fogad, a fák sötétek, ahol csak lehetett a hideg levegő hatására zúzmara telepedett mindenre és azt a kevés világosságot ami van azt a fénycsóváknak köszönhetem. Filmezés közben lassan haladok, figyelem hátha találok valamilyen élőlényt a filmhez. Az apró madarak sok időt igényelnek, ami nekem most nincs, ezért mikor meglátok egy baglyot neki szentelem a figyelmem. Egyre közelebb kerülök hozzá ahogy a szajkók is. A bagoly felfúja magát, így védekezik ellenük, én meg kihasználom a ricsajt és közelebb lopózom. A szajkók észrevesznek és tovább állnak, a bagoly marad. Miközben filmezem recsegtetésre leszünk figyelmesek. Az uráli is figyelni kezdi az érkező vadat mire oda irányítom a gépet már ott is van a medve...jön és megy...pár másodperc az egész. Miután elmegy elindulok utána de nem lehet a száraz és fagyott avarban csendben menni, ezért abbahagyom a követését - a medve nem játék. Minden elcsendesedik és gyorsan besötétedik, mintha sietne valahová, mintha nem maradna eleget.

Csillaggomba bújik meg a fenyőtüskék közt

Az Uráli bagoly felfúja magát, így védekezik az őt ostromló szajkókkal szemben.

A medve nyoma

Mikor kezd feltisztulni

A többi fotó

Egy rég nem látott hely

Későre indulok el a hideg miatt, nincs kedvem biciklizni a csípős szélben. Sok szép emlék köt ide, ennek ellenére majdnem egy éve nem voltam ezen a helyen. Itt láttam az első, és ezidáig az egyetlen, hiúzt életemben. Maradandó nyomot hagyott emlékeimben amint egy borzzal "verekedtek" a patak mellett. Talán egy percig nézhettem őket annyira megbabonázva, hogy levegőt venni is elfelejtettem. Nem volt győztes, a borz jól megtermett példány volt, nem adta könnyen magát...
Most mikor közeledek az erdőhöz (talán nem kellene ilyesmit közzétenni, de ide tartozik) egy jól megtermett medve ürülékét látok a fűben. Ez azért fontos,mert ebből meg lehet állapítani mivel táplálkozik az év különböző szakaszaiban. Ez csipkebogyóval van teli.

Pár bogyónak még a héja is benne van

Egy csutak repedésében a hideg által meggyötört tuskógombát találtam.

Az erdőt teljesen beborítja az avar ami miatt lehetetlen csendben járni. Ilyen formán a filmezés kizárt, hacsak valamit nem hajt felém valami ...ennek ugye kevés a lehetősége. Lehet élvezni a vastag avartakarót.

Jó lesz itt lefelé ereszkedni a bringával.

A tetőre felérve a szokásos látvány fogad: középen egy pázsitos, kacskaringós út fut hosszan, mellette kétfelől jól megtermett csipkebokrok húzódnak kis füves szigetekkel tarkítva és az egésznek lombhullató erdő ad keretet. Sajnos most a kilátás gyenge a légköri magas páratartalom miatt. A puszta magaslatán van egy girbe-görbe ágú fa.

Az összefüggő kék háttér elmarad.

A mohától zöld görbe ágakon sárga levelek kékes háttérrel

Bent az erdőben egy fakopáncs szedi a gyertyánfa magvait.

Minden maggal visszaröppen erre az ágra és itt töri fel.

Míg a fakopáncsot figyelem, észreveszek egy Uráli baglyot az erdő szélén amint vadászik. Szerencsét próbálok nála is, hátha sikerül lencsevégre kapni. A bagoly ugyebár a fülére hagyatkozva vadászik, ezért meg sem próbálom hangtalanul megközelíteni a minden lépésre megreccsenő avarban. Végül is kint a pusztán érem utol, ami nagyon nincs "csőrére", pár kép után tovaszáll.

Az utolsó képem róla

Minden irányból láncfűrészek hangja szól, nincs értelme tovább maradnom. Biciklire ülök és elindulok lefelé. Megtetszik egy út amin minden színű levél van, a nap szépen besüt ezért gondolom önkioldóval készítek képet magamról.

A nap meg közbe egyre alacsonyabbra megy.

Kiérve az erdőből megállok szétnézni és ahogy nézelődök megpillantok egy rókát amint engem bámul. A fényképezőgép persze a hátizsákban van, mert ha estem volna biciklizés közben akkor, ott biztonságban van. Mire előszedem a róka, mintha bosszantani akarna, lassan besétál az erdőbe. Tovább gurulok és ismét egy róka, ez már távolabbról néz, de sikerül egy gyenge képet készíteni róla.

Egy kissé átalakítva 

A többi fotó

Bőgő helyek

Borongós, hideg és szeles őszi nap. Ilyenkor még a vadak sem mozognak, mondogatom a magam vigasztalására. A rövid naphoz képest egész nagy területet járok be és csak egy nyulat meg egy baglyot látok. Viszont öt bőgőhelyet találok, amit az idén a bikák használtak.

Három fiatal fenyő van meghántva.

Ezek a fák még egy évet ha élnek, de inkább csak sínylődnek.

Nagyon jól látszanak még a bikának a nyomai a felkapart földön. Szépen eltakarított maga alatt.

Jó nagy bika lehetett, mert a fa legalább másfél méterre van attól a helytől ahol állt és mégis elérte a fát rendesen

Ezt a boróka bokrot sem kímélték meg

Próbálok úgy fotózni, hogy vissza adja a méretet nem tudom mennyire sikerül...2,5m magasságig vannak az ágak leszaggatva.

Ismét találok medve nyomokat az úton. Ez nagyobb mint a múltkori volt. Szerencsém nincs a tulajdonoshoz, pedig eléggé figyelőzök.

A hátsó lábával belelépett az első nyomába.

Nyomát nem csak az út porában hagyta, hanem egy fatörzsön is ahol lárvák után kutatva leszedte annak kérgét.

Néha-néha kibújik a nap a felhők mögül és látok egy kis kék eget. Egy ilyen alkalmat használok ki és leülök pihenni, no meg ebédelni sem ártana.

Minden csupa sárga és barna, kivétel néhány fehér fatörzs.

A fagyott levelek zizegve hullani kezdenek már akkor is, ha egy kis szellő érinti őket.

A párában néhány templom fehérlik.

Lassan jön a tél, a fák tetejéről a dér már nem akar olvadni.

Vöröss szederlevél...

...kivirágzott Bábakalács...

...kásás hószemcsék az avaron, visszavonhatatlanul elment a nyár.

Mátyás (Szajkó) madár kísér el egy darabon ágról-ágra ugrálva, és közben fennhangon hírül adva az erdő lakóinak, hogy ember jár a környéken.

Haza fele ismét giccses naplementét fotózok, nem hagyhatom ki a színek miatt.

A többi fotó