Fogaras- "a szó veszélyes fegyver"

Ismét kihagyom azt a részt mikor arról kéne írjak, hogy hogyan mentünk fel s le...pedig párszor igencsak érdekes volt...végül is, lehet bele fog kerülni, majd kiderül írás közben.

Fotós túrán vagyunk, és mint ilyen az első fények számítanak. Ezért korai indulás, sötétben óvatos haladás. 

Íme az első kép, még majdnem sötét van, de a fölénk tornyosuló, hideg, komor sziklaóriások nagysága remélem így, valamelyest érződik..? vagy legalább a hajnal érzése? vagy egyáltalán valami..?

 Elég hamar virrad és egyre jobban látszik a képeken merre is járunk. A "kevés néha több" most szépen látszik. Csak annyi hó hullt, hogy kiemelje a sziklák "textúráját"...és megnehezítse a járást.

Az "elsőfények" 10 perce csodás. Nehéz dönteni: fényképezni vagy mindenféle ketyere nélkül élvezni a nap ezen színes perceit.

Tényleg érezni a hideg ellenére, hogy a tudat belülről melegít. A látszat, hogy narancsszínbe mennek át a hegy bizonyos részei...mosolyt fakaszt.

 Ismét a szikla "erezete", összetétele.

 Egy oldal ahol nagyon meg kell gondolnunk hova lépünk, mert jég borítja az egészet és igen fárasztó lenne vissza mászni ha lecsúsznánk...persze, csak ha megússzuk törés nélkül.

A Fogaras hatalmas tömbjeiről is híres. Ami a képen van, csak egy kis része egy mellék gerincnek, mi viszont semmik vagyunk még e mellett is. Ez a hegy nem hagyja számomra, hogy úgy érezzem: "megmásztam a Fogarast!"

Lassan a télből átfordulunk a..a..a késő őszbe? Ahogy a kilátás egyre szebb lesz, kedvem támad össze-vissza mászkálni. Igaz, nem szép mert társasággal vagyok, de néhány kitérőt elnéznek a társak..úgy-e?

Fenséges, felemelő látvány a nagy hegyet fentről nézni.

Néha örülünk, hogy épségben átjutunk egy-egy jeges részen. Visszanézve nem sok kedvünk lenne az ereszkedéshez, főleg felszerelés nélkül. 

 És itt fent már van telefon jel...és jön egy szó sms-ben...

...és mintha zuhannék.

boldogság mint tavaszi virágillat.

a jóság és türelem versengve jégcsapokat tördel,

sikoltva zuhan alá a gyors hegyi patak,

rimánkodó szél rohan végig a völgyön, a falak alatt:

gyászindulót visszhangoznak a bércek

 Elszürkül a hegy, nem látom a szépet, nem érdekelnek társaim.

 Ez a vízesés talán segít? talán, de csak ha felfogom mit mond. Mert én néha elfeledek odafigyelni arra, ahol épp járok, de most...teljesen kiüresedett aggyal ülök a vízesés alatt és próbálom megérteni-önmagam