Megpróbálom, hogy milyen hatása van, ha a képek ellentétben állnak a szöveggel.
Kezdjük a mi is volt valamikor-ral?
A pogányság a fény újjászületését, a téli napfordulót ünnepelte ezen a "dátumon". Ezt én, és nem csak én, egy természetes ünnepnek vélem, a szó minden értelmében.
 |
| Keresztcsőrű |
Mi van most? Most pénzért próbáljuk megvenni az emberséget és a szeretetet a "szeretet ünnepe" jelszó alatt.
Ördögi körben vannak benne az emberek az angyalok ünnepén: ajándékokért, fenyőért, főzéshez szükséges alapanyagokért járnak egész nap; majd főznek, takarítanak, készülődnek és közben egyre idegesebbek mert nem minden sikerül...észre sem veszik, hogy pont egymásra nem marad idejük; pont azokat sértegetik akiket pár óra múlva megakarnak lepni, boldoggá akarnak tenni.
Azt gondolják, hogy pár, pénzért vett(hasznos vagy haszontalan), tárgy feledteti a lelki sérelmeket. Lehet ideig-óráig van akivel, de sokaknak a kellemetlen szájíz marad meg és azt gondolják ez a karácsony velejárója. Nos, ehhez a modern, bevásárlóközpontok irányította, fogyasztói társadalom számára kitalált, pénzéhes karácsonyhoz, tényleg hozzátartozik.
Mindezt meg lehetne szüntetni, csak annyit kéne tenni, hogy ok és kényszer nélkül adjanak ajándékot egymásnak, családtagoknak vagy bárkinek. Ne azért adjanak, mert az ünnep rákényszerít. Ne próbálják meg ezzel palástolni a hanyagságot, lustaságot, mert nem lehet átverni senkit.
Kérdezzünk csak meg néhány gyereket és "felnőttet": Mért is várja a karácsonyt?
Vagy, és ez durván lebuktatja a "felnőtteket", mi az első kérdés a gyerekek és egymás felé akármilyen "ünnep " után? Megírom csendben, hogy ne hallják mások, csak Te, kedves olvasóm, mert szégyenlem: mit kaptál karácsonyra? és aki pénzben mérve kisebb értéket kap a másiknál azt gyorsan le is kell sajnálni.
Megkockáztatom és leírom azt amit mindenki tud: a tárgyak elmaradnak, az érzések egy életen keresztül irányítanak.
Mitől lábad könnybe a szem? Attól, hogy öt évvel ezelőtt milyen szép akármit kapott, vagy attól, hogy milyen jó érzés volt, őszintén átölelni valakit, beszélgetni valakivel?
Hányan vannak, akik tíz évre visszamenőleg odaadnák az összes ajándékot egy rosszindulatoktól mentes, értelmes beszélgetésért valamelyik családtaggal?
Mi lenne, ha azt kérdeznék: hogy érezted magad? mennyit nevettél? mennyit foglalkoztatok egymással? miről beszélgettetek? mit tanultatok az elmúlt évből, most, hogy átbeszéltétek?
Az lenne, hogy akadna néhány(!) ember aki tudna válaszolni a kérdésre...
 |
| Keresztcsőrű tojó |
Szeretet ünnepe?! "ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég" Ez nem így kéne megnyilvánuljon, hogy ilyenkor jobban szeretnek! Ezt egész évben ugyan így kell tenni! és itt kezdődik a gond...hogy hiánycikk a szeretet és a jóindulat...és ez, sem az olcsó kínai sem a méregdrága- mittomén- amerikai áruban nincs benne.
Jogosan tették fel a kérdést: "de hát máskor is és mások is járnak erdőre. Ez most mitől másabb?"
Nos, az erdő az ahol nem csak szimbolikusan, hanem testileg és lelkileg is kiszakadtunk és megtagadtuk a pénzéhes karácsonyt.
 |
| Hamvas küllő |
A dolgok jelenlegi állása szerint én így látom az "ünnepeket": húsvéti ajándékosztás, bálintnapi ajándékosztás, karácsonyi ajándékosztás, stb :) vicc az egész...
 |
| Keresztcsőrű hím |
Inkább gyújtanának tűzet vagy gyertyát, körbeülnék és szépen elbeszélgetnének, hogy segítsék egymást és a fény születését mint valamikor régesrégen...
A pogányság a fény újjászületését, a téli napfordulót ünnepelte ezen a "dátumon". Ezt én, és nem csak én, egy természetes ünnepnek vélem, a szó minden értelmében.
Ördögi körben vannak benne az emberek az angyalok ünnepén: ajándékokért, fenyőért, főzéshez szükséges alapanyagokért járnak egész nap; majd főznek, takarítanak, készülődnek és közben egyre idegesebbek mert nem minden sikerül...észre sem veszik, hogy pont egymásra nem marad idejük; pont azokat sértegetik akiket pár óra múlva megakarnak lepni, boldoggá akarnak tenni.
Azt gondolják, hogy pár, pénzért vett(hasznos vagy haszontalan), tárgy feledteti a lelki sérelmeket. Lehet ideig-óráig van akivel, de sokaknak a kellemetlen szájíz marad meg és azt gondolják ez a karácsony velejárója. Nos, ehhez a modern, bevásárlóközpontok irányította, fogyasztói társadalom számára kitalált, pénzéhes karácsonyhoz, tényleg hozzátartozik.
Mindezt meg lehetne szüntetni, csak annyit kéne tenni, hogy ok és kényszer nélkül adjanak ajándékot egymásnak, családtagoknak vagy bárkinek. Ne azért adjanak, mert az ünnep rákényszerít. Ne próbálják meg ezzel palástolni a hanyagságot, lustaságot, mert nem lehet átverni senkit.
Kérdezzünk csak meg néhány gyereket és "felnőttet": Mért is várja a karácsonyt?
Megkockáztatom és leírom azt amit mindenki tud: a tárgyak elmaradnak, az érzések egy életen keresztül irányítanak.
Mi lenne, ha azt kérdeznék: hogy érezted magad? mennyit nevettél? mennyit foglalkoztatok egymással? miről beszélgettetek? mit tanultatok az elmúlt évből, most, hogy átbeszéltétek?
Jogosan tették fel a kérdést: "de hát máskor is és mások is járnak erdőre. Ez most mitől másabb?"
Hmmm..kezdem a képekkel. Nagyon jók lettek, valahogy mindig az az érzésem, hogy olyan egyszerűen, lényegretörően fotózol, mint a múltkor is említettem, talán kevesebb technikával, de annál több lényeggel, mondanivalóval. Szinte tapinthatók lesznek a tárgyak, kis túlzással talán azt is mondhatnám, hogy az ember hallja a tűz pattogását, hunyorít a röpködő szikrák miatt és néha megfordul, hogy a hátát is melegítse. Mert nagy melege tud lenni egy ilyen tűznek, ezt mindketten tudjuk. Kívül is, belül is. Szép az is, ahogy leírod a belső meleget, amit áraszt, nemcsak a tűz, hanem az erdő, a természet és az a bizonyos belső, természettől, természetből fakadó karácsony. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem örülök annak, hogy ezt más is így látja. Hogy nyilvánosan le is írja, meg is fogalmazza, sőt az előbb említett fotókkal még szemléletesebbé teszi, az még nagyobb öröm. Keserédes viszont a tükör, amit mindannyiunk elé tartasz, azok elé akik mindebben maximálisan egyetértünk és valamiért mégsem ezt tesszük. Mert a legnagyobb öröm mind közül az kéne legyen, hogy lám ezt más IS így TESZI, nemcsak így gondolja. (Itt mondjuk sokkal inkább az elhúzódásra, természetben való ünneplésre gondolok - ami sokkal inkább elősegíti úgy a befele fordulást, mint ugyannakor az egymásra figyelést -, semmint az ajándékozásra, hiszen gondolom a hasonló gondolkodásúaknál nem merül ki a karácsony amúgy sem az ajándékban). Mindazonáltal egy nagyon szép bejegyzés, talán elindítja sok emberben azt, amiért íródott.
VálaszTörlésIgyekszem azt megörökíteni ami nekem tetszik, nem azt amiről azt gondolom, hogy majd másoknak is fog tetszeni. Minimális, bármely fotóversenyen elfogadott, módosításokat hajtok végre a képeken.
TörlésRemélem, hogy ha megtörik a jég, lesznek akik így vagy úgy, de folytatják, lehetőségeikhez mérten.
Köszönöm az időt!
Először is feltűnt a blogod új dizájnja, nemrég én is változtattam a sablonomon. Aztán kinek tetszik, kinek nem... De általában észre sem veszi senki. Oda se neki! Na, aztán észre vettem mást is nálad, egy kis szlogent, miszerint "A vadon természetessége formálja képeimet, nem élek a mesterséges lesek lehetőségeivel." Pont mostanában írtam erről egy hasonszőrű bloggernek, ha megengeded idézem itt nálad is:
VálaszTörlés"ha megfigyeled a természetfotózás mai trendjét, rájössz, hogy bizony mennyire megy a "csalás" és anélkül nem is tudsz ma, ott érvényesülni. Egy simán csak szép képpel, amin mondjuk egy értékes növény látható egy snassz helyzetben, bármilyen éles, színhelyes, természetes a kép, semmit sem fogsz elérni egy fotóspályázaton, kivéve esetleg akkor, ha éppen pont arról a ritka növényről szólt...
Ma csak "varázslatos" a természetben egyébként tán sosem látott képekkel lehet nagyot robbantani, amihez sokszor bizony "csalni" kell, de legalábbis nagymértékben manipulálni a képet, vagy digitálisan, vagy a helyszínen, élőben. Ebbe beletartozik pl. a les építésnek az a módja, amikor a les elé 25 méterre kiépítenek egy kis tavacskát mohás farönkökkel, jól beállított háttér, napállás mellett, aztán hetekig "beetetik" a madarakat, pl. hordják a döglött rágcsálókat a ragadozó madaraknak, és így születnek a varázslatos, hihetetlenül jókor elkapott pillanatok fotói... Teljesen elfogadott, nagy fotósaink ilyenekkel lettek világhírűek. És ez nem csalás?? A természetes helyszín "kigyomlálása" szintén teljesen hétköznapi művelet. Döntened kell, sikeres fotós akarsz lenni vagy boldog természetjáró..."
Hát a karácsonnyal kapcsolatban is hasonlókat gondolunk, illetve ezekkel a "ki vesz nagyobbat?" jeligével ellátott ünnepeinkről is megvan a véleményünk... Hisz láttad, én is hasonló gondolatokat idéztem Wass Alberttől.
Szóval akkor csak jól láttam, de eddig sem volt baj vele szóval nem egy rosszból lett jó, ami feltűnő, hanem a jóból lett mutatósabb...talán nem meglepő, elvárható...?
TörlésSajnos igaz a "helyszín kigyomlálása", ezért is írtam a fejlécbe és azt gondolom, hogy kellene legyen közép út...csak meg kell találni.
Igen, láttam...
Look at the red crossbill!(Legend tells that it twisted its beak trying to extract nails from Jesus's hands). I was always fascinated by the naturalness whereby crossbill stands its deformity. I was always fascinated by the naturalness whereby every animal wears its shape like the most beautifull party dress, whatever It is. In nature shape is memory of ages, built little by little in order to be accorded with enviroment. Only man doesn't content about his memory, only man doesn't show proudly his nature as animals do. I envy animals for their wisdom, for magnificent naturalness of their life's flowing, without anniversary, without Christmas parties, without anything suspending their whispered dialogue with the core of life. Every second of a life lived coherently is a celebration! (Photo of green woodpecker is great, full of rising!)
VálaszTörlésI never heard this legend, it's interesting.
TörlésYes, it's true, we should learn from them, from the whole nature. But the world is changing and the nature don't, so if we want something good for ourselves, we must find the middle way.
I'm wrote here, that the Christmas now is about the money not about the love, and I deny this kind of Christmas
Ha egy ölelés elég karácsonyra, azt küldök neked és mindazoknak, akik ellátogatnak ide. Aki ide benyít, az már eleve másképp ül ünnepet.
VálaszTörlésAz eljövendő esztendőre hozzon ez a karácsony jó fényeket és tisztaságot, meleget és melegséget a szívekbe!
Köszönöm és köszönjük, igen, néha elég lenne egy ölelés...
TörlésBoldog és őszinte ünnepeket neked is!
Őszinte írás, szép képek, így együtt pedig az egész önmagáért beszél, lényegre tapint.
VálaszTörlésAmi elgondolkodtatott: "hiánycikk a szeretet és a jóindulat". Lehet.. de tényleg ennyire rossz a helyzet? Vagy csak rossz eszközöket választunk szeretetünk kifejezésére és minél jobban igyekszünk, annál inkább elhibázzuk a lényeget? Minél görcsösebben ragaszkodunk valamihez, annál inkább kicsúszik a markunkból és elillan. Elfelejtjük, hogy mivégre is az egész, eltűnik az ajándék és csak a csomagolás marad. Pedig milyen "egyszerű" lehetne az a baráti ölelés... a valóságban pedig mégis mennyire nem az.. Mennyire elszoktunk az egyszerű gesztusoktól, nem tanít meg senki arra, hogy hogyan legyünk kicsik és őszinték, de boldogok, hanem csak azt, hogy hogyan növekedjünk hatalomban és tudásban, ezzel együtt pedig, hogy hogyan irtsunk ki minden nemes egyszerűséget, természetet, lángot..
Így karácsony táján kívánok neked őszinte ünnepet, és hogy megéld, érezd mindazt, ami szóval és ajándékkal kifejezhetetlen. E.
Köszönöm...és mivel nekem is ez számít, ezért csak annyit írok: viszont kívánom.
TörlésSajnos ki merem jelenteni, most már, hogy hiába a szeretet mert elnyomja az ÉN...az önzőség. És nem, nincs aki megtanítsa, sem gyereknek sem felnőttnek, hogy viselkedéssel kell kimutatni az érzelmeket, nem "pénzzel-csomagolással", és legalább a szeretteink felé mutassuk ki. Oda jutottunk, hogy aki a mai világban sír, az gyenge és nevetség tárgyává válik...és kevesen akarják már vállalni az őszinteséget és a fájdalmat...pedig fantasztikus örömöt találnának benne!!
Felületességre nevel a társadalom, mert a gondolkodó "egyedeket" nem lehet irányítani...és az irányitottak nem akarják befogadni a "kicsi és őszinte, de boldog" egyedeket, mert ezek olyasmivel bírnak, amit sokan már feláldoztak a "külcsin" oltárán.