Még csak az első két fát látni az erdőből a sötétség miatt, de mire pótoljuk a kimaradt reggelit már sokkal többet látni az erdőből mint tíz perccel korábban. Elég hamar hozzászokik a szem a sötéthez és amúgy is pirkad már. Szeretem ha időben érek valahová, habár az esetek nagy részében nem tudok ennek eleget tenni. Most sikerül, elkapjuk az első fényeket amelyek csodás színekben mutatják meg a természetet. Minden irányba érdemes fotózni, még nappal szemben is. Lent, a városban, most indul az élet ... mi meg, lassacskán, másodszor ehülünk meg, pedig még csak kb. 4 óra, 170km és pár száz méter szintkülönbség van a hátunk mögött, vagy éppen ezért...?
 |
| Egy mosolygós reggel |
Úti célunk éppen csak kilátszik a fenyők mögül, egy vékony, fehér csík formájában.
 |
| Ösvény a Fehér völgy fele |
Annyira belemerültem a tájba, hogy ha nem szólnak rám, nem veszem észre az alattam legelésző zergét. Ezért is megérte korán kelni...
 |
| Aki korán kell, az... nem fárad hiába. |
 |
| A Fehér völgy bejárata |
A Fehér völgy a Costila és a Caraiman tömbök közt elhelyezkedő, hosszú, majdnem egyenes sziklavölgy. Az elején még könnyedén járható, van választási lehetőség, hogy füves ösvény vagy sziklák. Mi természetesen a sziklákat választjuk, nem mindig az egyszerűbb megoldás a jobb megoldás!
 |
| Fehér völgy alsó része |
Ahogyan érünk fel, úgy kerülnek egyre közelebb a sziklafalak egymáshoz. A sziklák mérete is nagyobb, van amelyiket meg kell "mászni", van amelyiket ki kell kerülni. (A mászáshoz itt nincs szükség kötélre, csak kevés odafigyelésre) A jókedvet azonban nem veszítjük el, mindig akad egy-két olyan megmozdulás amin lehet derülni ... néha a legjobb öröm a káröröm, ez persze a jobbik értelemben!!
 |
| Szűkül a völgy |
 |
| Egyre keskenyebb |
A vége fele lassan eltűnnek a nagy sziklák, helyüket az apró kaviccsal vegyített, csúszós homok veszi át
A távolban a Csukás hegység szikláira fennakadó felhőfoszlány vonza magára a figyelmet.
 |
| Kilátás: elől a Baiului hegység, háttérben a Csukás |
A Costila tömbjének dél-keleti oldalán található Románia legnagyobb fala, a Fehér fal. Az mászóutak fokozottan nehezek, mind a hosszúság (450m), mind a konglomerát kőzet tulajdonságainak köszönhetően. Ez a fal tornyosul felénk a maga teljes pompájában az utunk egy részén.
 |
| Costila tömbje |
A Fehérvölgyből végül egy kis árok marad... és kiértünk.
 |
| I. világháborús emlékmű |
A kereszttől lenézve igencsak érezni lehet a mélységet, és a kilátás sem elhanyagolható.
 |
| Busteni város |
 |
| A plató egy piciny része, az odavezető ösvénnyel |
A lefelé út a Jepilor völgyön történik. Ez sajnos a nagy turistajárás miatt szét van tapodva. Elég sok a szemét és majd bokáig ér a por, igaz ez utóbbi a szárazságnak is köszönhető. A térdfájás nem kíméli egyikünket sem, de ez benne van a csomagban, így hát tetszik-nemtetszik, lassan csordogálunk lefelé a meredek ösvényen.
 |
| Jepilor (Törpefenyő) völgy |
hmm .. a Caraiman szárazvölgye igencsak megkínozna lefele :). Emlékszel? Azt másztuk felfele télen ..
VálaszTörlésAhol ti ereszkedtetek az a Jepilor (Törpefenyő)völgy !!
Tudtam, hogy valami nem stimmel...és igen, eszembe jutott a túra és még át is néztem a képeket, de ... Szóval köszi a kijavítást.
TörlésA PhotobuilderrŐl csatangoltam ide, s ha már így esett végignézem a cuccodat :) S ha már pont a Fehér-völgy, az a kérdésem, hogy ez mennyire követhető, ez az ösvény ami látszik végig kitart, egyáltalán a beszállás megtalálható e könnyen, van e valami jelzés-féle, és hogy jól értem e, hogy sehol, semmilyen kötéltechnika nem kell hozzá? Köszi.
VálaszTörlésMegtalálni picit nehézkes, ugyanis a sárga jelzés le van kopva ahol le kell térni a fő ösvényről. Viszont ha megvan, akkor már eltéveszteni művészet, mert az ösvény maga a völgy, és nem kell semmilyen kötéltechnika. Ez így nem valami nagy segítség....
Törlés