Wild Transylvania - I.rész- Erdei álom





RENDELHETŐ!! a laszlogal82@gmail.com vagy tel: 0741530656 Hívjon most!
Magyar és Angol nyelven, ugyanazon DVD-n
AVAILABLE NOW!! in kantalaci@yahoo.com or tel: 0741530656
English and Hungarian on the same DVD
"A téli történet a Felső-Háromszéki-medencében játszódik.
Olyan látásmódon keresztül láthatjuk az erdei élővilágot, amihez majd testközeli jelenlét szükséges. Szó esik az embereknek a természethez való viszonyáról és arról, hogyan kéne viselkedni ahhoz, hogy a természet befogadjon. A primitív állatok azon szokásaiból és viselkedéseiből emel ki néhányat, amelyeket a fejlett emberiségnek nem ártana újratanulnia vagy éppen elgondolkodnia azon, hogy az mennyire helyes a mindennapi életben. A felvételekhez semmilyen ember által alkotott létesítmény nem volt használva és esélyük volt az állatoknak mind az elmenekülésre mind pedig a támadásra. A figyelmes nézők láthatnak és hallhatnak, olyan KIS részleteket, amelyek NAGY félelmeket oszlathatnak el."
A sorozat folytatódik!


2012. május 28.

Éjjeli látogatók

Szomorkás az idő, de ez pont jó nekem. A "néha csepeg" belefér, csak ne vigye túlzásba, mert a felszerelés bánja. Az ilyen időben jobban mozognak a vadak.
Az erdő felé haladva olyat teszek amit rég nem: megállok a mezőn szétnézni egy kicsit. Ölyvek köröznek nem messze tőlem, hát várok, hátha.....
Nem hiába álldogálok, egyikük felém tart.
Az eső elered, mennem kell. Igyekszem, ha mindenképp ázni kell, legalább ne a sáros mezőben, mindenki szeme láttára. Az erdő szélén, egy bokros részen szúnyogok hada fogad. Gyorsan felkapkodom a hosszú ruhát, nem jó érzés hisz meleg van, de még mindig jobb mint vakarózni két napig. Mivel késő délután van, hát lassan fa után kell nézzek ahová kiköthetem a függőágyat. Előtte felmérem a terepet, kíváncsi vagyok mik járnak erre. A fűben látszik néhány vadcsapás, ezeket követem figyelemmel: mi használja, melyik irányba és milyen gyakran. Közben megcsodálok néhány, esőcseppel díszített virágot.
Az énekes madarak torkuk szakadtából trilláznak mindenfelé, a nagyra nyitott csőrökön keresztül belátni a torkukig.
A magasban gyurgyalagok cikáznak hirtelen irányváltásokkal. Minden ilyen irányváltásnál megfognak egy-egy cserebogarat. Majd leszállván egy faágra, pár gyors és jól irányzott csapással odaverik a bogarakat a faághoz. Kihasználják a könnyű élelem forrást, most van szezonja.

Habár még nincs ott az idő, mégis meglehetősen sötét van. A felhők mögül a lemenő nap nem tud visszasütni. Leülök egy kis időre egy jónak ígérkező helyre, hátha ma is használják az útvonalat. Figyelem a madarakat, nézelődök és arra leszek figyelmes, hogy valami jön felém. Persze gyorsan történik minden, a fényképezőgép nincs bekapcsolva és ennél fogva nincs is a folyamatosan változó fényviszonyok után állítva. Így esik meg, hogy az előttem elszelelő róka szép hosszú csíkokként jelenik meg a kijelzőn.
Mikor már teljesen beesteledik egy fotócsapdát erősítek egy fa tövéhez és a 30m-re lévő "fámhoz" megyek. (a fotócsapda nem rég került a kézhez) A sötét nem zavar egyáltalán a szállás elkészítésében, hozzá vagyok szokva. Minden mozdulat berögzül az évek során, kifeszíteni a függőágyat egy fakoronájában, 6m magasan, nem sokkal nehezebb mint megkötni a cipőfűzőt.
Az elképzelés bejött, egész éjjel hallgathatom a vaddisznókat amint a fa körül turkálnak, visítoznak, kergetőznek, röfögnek, csámcsognak .... csürhe banda! A hangokból ítélve jelen van minden korosztály.  Hajnalban indulnak vissza az erdőbe.
Miután elcsendesül a táj gyorsan lemászok a fáról és körülnézek tágas "szobámban". Róka üget kotoréka irányába, legalábbis ezt gondolom, mivel napközben valahol meg kell húznia magát, ő az erdő fele tart. A másik irányból egy folyamatosan növekvő fekete folt közelít, erre vártam! Egy megkésett disznó igyekszik a biztonságos sűrű erdő felé. Szembe megyek vele és egy olyan helyen várom be ahol minden irányba jól láthatok, egy dologgal azonban nem számolok, a széllel...ez teljesen kimegy a fejemből. Viszont a kannak ez adja a tudtára, hogy ember van a közelben. Mikor már elég közel van, szagot fog és nagy ívben kikerülve engem, folytatja az útját. Sajnos fotót nem tudok készíteni csak egy perces videó felvételt.
   Miután összeszedtem a sátorfámat elindulok neki az erdőnek. Kisebb-nagyobb dombokon visz át az utam, közben még egy patakon is át kell ugorjak. Egy bokros rész után őzriasztás állít meg. Mikor megfordulok egy kíváncsi őz képébe bámulhatok bele. Ez nem sokkal később kettőre szaporodik. Mintha testvérek lennének, olyan egyforma az agancsuk, annyi különbség van csak, hogy az egyiknek van egy kis  plusz kinövés a tövében.
Az erdőből sárgarigó hangja csendül fel. Nagyon rég szeretnék egy képet róla, de annyira rejtőzködő, hogy eddig nem sikerült még elcsípni. Nőszirom csoport kelti fel a figyelmem egy vizenyős részen. Odáig vagyok az illatukért. Nem sokkal arrább őzsuta sétál keresztül előttem, Nyugodtan filmezhetem.
Beérve az erdőbe elkezdem csalogatni a sárgarigót. Erre majdnem mindig reagálnak, most sincs ez másképp. Berepül, de a sok lapi miatt nem láthatom rendesen. Persze annyira közel jön, hogy látjuk egymást...mikor megpillant elrepül. Ez megismétlődik még vagy....legalább 20-szór.
Az egész úgy végződik, hogy lemerül az akkumulátor. Még két utolsó kép erejéig bekapcsolódik majd mehetek haza.
Szömörcsög (gomba)
Kilátás az erdő alól

4 megjegyzés:

  1. Jól sikerült kis túra lehetett!
    Tetszenek a szokásosan eredeti-természetes és jó minőségű képek, de a legjobban a fák lombja között kifeszített függőágy tetszett... Ez az igazi természetközeli élmény...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sikeresnek mondható, hisz nem kellett "üres zsebbel" hazamenni. Tényleg természetközeli, ha ennél közelebb akarnék lenni akkor be kéne üljek a vadak közé.

      Törlés