Még majdnem sötét van mikor elindulok és az az érzésem, hogy sikerült egy olyan hajnalt kiválasztani mikor a köd a lehető legnagyobb. Nem gond, mert napfelkelte után nem sokkal a köd el fog szállni.
Míg várok, egy pókhálóval ütöm el az időt. Szépen látszik a kicsapódott pára a pókfonalakon.
Az idő telik, a köd marad...be kell látnom, hogy az elkövetkezőkben jó képet nem fogok készíteni. A madarakat még mindig csak hallom, de nem látom. Figyelmem egy versenyző csiga-párosra fordítom.
Mihelyt a fényviszonyok megengedik nekiállok annak amiért jöttem: madarakat fotózni.
Először is egy Őrgébics pár lesz az "áldozat".
Majd Fekete rigó és Vörös vércsék jönnek...mennek...
A nagyok azt hangoztatják, hogy borús időben kell a virágokról fényképet alkotni. Ezért nekitérdelek ennek a Lila ökörfarkkórónak.
Annyira nincs fény, hogy a fakopáncs képes elmosódni a fotókon, pedig elméletileg nem kellene, mert jól van beállítva a gép. Ezért a jó képkivágású fotókból egy sem sikerül. Csak az a kép jó, mikor megállítja a fejét pár másodpercre egy ág mögött.
Az Őrgébics tojóhoz sikerül közel kerülni, a hím viszont minduntalan elszáll.
A levegőből alászállnak a Gyurgyalagok, értük jöttem ide valójába. Eddig csak a hangjukból tudtam, hogy itt vannak fölöttem. Persze ez a kép sem üti a mércét, de ez az első kép idén ezekről a madarakról, ezért marad.
Egy villanypózna tetejére Mátyás madár érkezik, karmai közt zsákmánnyal. Rabló egy madár ez, ezért nem is szeretik a többiek. A zsákmány egy madárfiú...
....és dél már jócskán elmúlt, nap még mindig sehol. Itt nem érdemes maradni, tiszta víz minden, nincs fény...megyek haza!
Haza úton eszembe jut egy másik hely, ahol gyurgyalagok szoktak fészkelni, betérek ide. Messziről hallom, hogy szerencsém lehet, ha ügyes leszek. Annyira igyekszem ügyes lenni, hogy eltelik vagy két óra, de eredmény nincs. Legyen elég ebből! Megemberelem magam és láss csudát:
Nem látványosak annyira, de több mint a semmi. No, ide még vissza jövök...
Ennyit egész életemben nem madarásztam, mint az elmúlt két hétben...ez köszönhető az itt vendégeskedett Cumbria-i egyetem diákjainak.
Míg várok, egy pókhálóval ütöm el az időt. Szépen látszik a kicsapódott pára a pókfonalakon.
Az idő telik, a köd marad...be kell látnom, hogy az elkövetkezőkben jó képet nem fogok készíteni. A madarakat még mindig csak hallom, de nem látom. Figyelmem egy versenyző csiga-párosra fordítom.
Mihelyt a fényviszonyok megengedik nekiállok annak amiért jöttem: madarakat fotózni.
Először is egy Őrgébics pár lesz az "áldozat".
Majd Fekete rigó és Vörös vércsék jönnek...mennek...
A nagyok azt hangoztatják, hogy borús időben kell a virágokról fényképet alkotni. Ezért nekitérdelek ennek a Lila ökörfarkkórónak.
Annyira nincs fény, hogy a fakopáncs képes elmosódni a fotókon, pedig elméletileg nem kellene, mert jól van beállítva a gép. Ezért a jó képkivágású fotókból egy sem sikerül. Csak az a kép jó, mikor megállítja a fejét pár másodpercre egy ág mögött.
Az Őrgébics tojóhoz sikerül közel kerülni, a hím viszont minduntalan elszáll.
A levegőből alászállnak a Gyurgyalagok, értük jöttem ide valójába. Eddig csak a hangjukból tudtam, hogy itt vannak fölöttem. Persze ez a kép sem üti a mércét, de ez az első kép idén ezekről a madarakról, ezért marad.
Egy villanypózna tetejére Mátyás madár érkezik, karmai közt zsákmánnyal. Rabló egy madár ez, ezért nem is szeretik a többiek. A zsákmány egy madárfiú...
....és dél már jócskán elmúlt, nap még mindig sehol. Itt nem érdemes maradni, tiszta víz minden, nincs fény...megyek haza!
Haza úton eszembe jut egy másik hely, ahol gyurgyalagok szoktak fészkelni, betérek ide. Messziről hallom, hogy szerencsém lehet, ha ügyes leszek. Annyira igyekszem ügyes lenni, hogy eltelik vagy két óra, de eredmény nincs. Legyen elég ebből! Megemberelem magam és láss csudát:
Nem látványosak annyira, de több mint a semmi. No, ide még vissza jövök...
Ennyit egész életemben nem madarásztam, mint az elmúlt két hétben...ez köszönhető az itt vendégeskedett Cumbria-i egyetem diákjainak.
Szerintem így is sikerült szép-igaz őszies-hangulatú képeket készítened!!
VálaszTörlésJók a párás, harmatos képek, a pókhálós kiváltképp tetszik!
És persze a madarak is jópofák.
Csak az az egy a baj, hogy nyár derekán vagyunk és az őszi képeknek még nincs itt az idejük...
Törlésnice blog mate!
VálaszTörlésThank you!
Törlés