A dürgés folytatódik...

   Akárhogy is osztottam-szoroztam, minden számítgatás eredménye az volt, hogy vissza kell menni a kakasokhoz. Így történt, nyakamba vettem a havasokat. Vonatozok, buszozok, gyalogolok és már itt is vagyok. Senki nem járt utánam erre felé és én ennek nagyon örülök. A függőágy vissza kerül a "régi" helyére és már indulok is megnézni a "baromfi udvart". Most már tudom hova fogok ülni lesbe és egy kicsit magam után alakítom a lesnek előléptetett rönköt. Az előrejelzések szerint szép idő lesz a következő négy napban, így hát nyugodt szívvel fekszem le és hunyorgok míg el nem alszom, mert a hold belesüt a szemembe.
   Mire a kakasok beszállnak, én már ott vagyok. Hang alapján legalább négyet számolok körülöttem. Azért hang alapján mert előttem egy sincs. Mintha a múltkori eset ismétlődne. Már jó pár órája üldögélek és még mindig sehol semmi. Lassan megfordulok és a hátam mögött kergetőző kakasokat próbálom messziről megörökíteni. Egyszer csak nagy szárnycsapásokra leszek figyelmes és mit látok...egy jókora "vadpáva" ül egy fa ágán...

...majd átrepül egy másik fára

Miután vége mindennek visszaballagok a szálláshelyre, reggeli majd alvás a napon. Természetesen nem feledkezem meg az erdőről sem. Egy kis pára, narancsos fények, pár fenyő és már le is állok bámulni...jobban mondva le is fekszem a puha mohába és onnan készítem a fényképet...és közben álmot is látok.

    Következő reggel. Másik helyet keresek és miközben takarítok egy kilőtt, sörétes hüvelyt találok...vadászok jártak itt..., de nem az idén.

Most egy picit szerencsésebb vagyok. Az egyik kakas elömbe száll be.

Sajnos míg sötét van addig marad, mikor a nap kezd felkelni jön egy másik és elüldözi. Az üldöző persze visszamegy a helyére, amely hol lehetne máshol mint tőlem jobbra ahol nem láthatom. Valami keveset filmezek, de valahogy ilyen téren nem vagyok megelégedve.

Egy tojó érkezik egy fenyő ágára nem messze tőlem.

Ugyanekkor mögöttem elindul az erdő: szárny csattogások, mindenféle dürgő hangok, dobogtatások. Nem mozdulhatok, csak hátra pillantok, ez elég ahhoz, hogy lássam majdnem feltapodnak a nagy szerelem hevében és én még csak hozzá sem nyúlhatok a fényképező géphez, nem hogy fotózzak....

   Harmadik reggel. Harmadik hely, de most még csak le sem szállnak a földre. Nyugodtan megvárom míg felkel a nap, de még minidig csak a fákon vannak. Ekkor ágreccsenés hallszik az erdőben. Egy távolban lévő kakas elhallgat, majd elrepül. Ezt követi egy másik, majd még egy...csend lesz. Lassan megfordulok s hát, három emberi alak bontakozik ki a fák közül. Orvvadászok vajon? gyorsan képet készítek róluk, legyen mit a hivatalos szerveknek átadni. Megállnak a hátam mögött egyezkedni. Kis idő múlva elindulnak, elhaladnak mellettem öt méterre, nem vesznek észre. Az egyikük visszamegy. A másik kettő áll s vár. nézelődik én meg mérgelődöm. Ők is elindulnak vissza ám valamit meg akar nézni az egyik és odajön mellém. Ekkor vesz észre csak. Köszönök és most már követem őket. Megjön a harmadik is, ő a vadőr és a mi nyomainkat nézegette. Előre ő is azt hiszi rólam, hogy vadorzó vagyok, de miután tisztázzuk a helyzeteket jóban válunk el egymástól. Ezen a reggelen is sikerült egy kép az erdőről.

Hazafelé, az út mellett hegyi billegetőt fotózok.