A havasok II.

Egyazon Picasa albumba töltöttem fel két különböző túra fotóit és szintén két különböző bejegyzést akartam írni ezért a sorozatra utaló elnevezés.

A második kiruccanás a Bodoki havasokba történt meg.
Reggel -27 Celsius fokban léptünk ki az autóból, farkasordító hideg volt és úgy tűnt nagy hó lesz. Egy forrásnál megálltunk fotózni, hiszen a csodás hó és jégkristályok kihagyhatatlan látványt nyújtottak.

A patak völgyön indultunk fölfelé és nem tévedtünk a hó méretét illetően: ahogy haladtunk fölfelé úgy mélyültek a vaddisznó csapások.

Míg a szarvasok csak csak lábszárig- a vaddisznók hasig mennek a hóban.

Vaddisznók "árka"

Nem irigyeltem a disznókat, menni sem tudnak rendesen és még az élelmet is ki kell túrni.

Fölösleges járkálás nincs, minden nyom kajától-kajáig megy. Ezért nem jó ha ekkora hóban  futásra késztetjük a vadat, mert az fölösleges energia veszteséget okoz amit nagyon sok munka pótolni.
Lassan haladtunk fölfelé miközben élveztük a Nap melegét. Csodáltuk a beszűrődő fények hatását és próbáltuk megörökíteni.

A tetőre kiérve jóleső meleg fogadott, már amennyire meleg lehetett. A fákról jégcsapok lógtak le és csillogtak a napfényben miközben süvített a szél.

A kilátás nem maradt el, innen fentről csodás a kilátás a felsőháromszéki medencére.

Felsőháromszék délkeleti része

Kérges hó nehezítette a haladásunkat

A háttérben a kárpát kanyar (Csukás hegység), jobbról a Bodok-i tető

Nem hiába hívják "havasok"-nak, sok helyütt a fákon, a szél és nap hatása ellenére, még mindig ott a hó. Vastagon fedi a fák ágait amitől különlegesen néznek ki, amitől igazi téli hangulatot árasztanak.

Az idő hamar telik és közel a naplemenés amit, hamár itt vagyunk, szeretnénk megnézni. Este is letudunk menni, hiszen a hold már fent van és világítani fog...megbízható jó barát.

A többi fotó