Elmúlsz

"Kezdjetek el élni"











Mindegy ki vótál, mindegy melyik istent imádtad, herregtél másokkal vagy csak buszuskodtál, gazdag vagy szegény, nagyképű vagy szerény a végén úgyis egyhelyré kerülünk, a főd alá. Akkor osztán nem piszkáljuk egymást, nem viseljuk magunkot többet, nem duhajkodunk s ugyan úgy megcsámporodunk s ugyan úgy járnak reánk a geleszták. S megérte a sok hitványság? Ugyan avval az erővel nem lenne jobb boldognak lenni, nyugudtan meglenni egymás mellett?!

 Kit fog érdekelni, hogy mennyi vagyont gyüttöttél? Nem viszel magaddal egy garast se. Egy sírkő ami marad, s osztán aztes elhaggyák s a gyom bénövi s mindegy, hogy márványt nöe bé vagy eccerü követ. Sőt, jobb ha homokkő, met az egy idő után elmálik s nem es fogják tudni a helyet ahova elpalántáltak. A márvány megmarad szégyenszemre, mondjuk ha szép burján növi körbe akkor esetleg, na...

Hiába kuporgatsz egy dobozért, dobozba jársz dolgozni, persze dobozzal, ami egy vagyonba kerül. Dobozba mész szórakozni, dobozt építesz az erdő alá, esment csak dobozzal jársz az erdőre. Sorolhatnám a sok dobozt ami a mérvadó, ami a biztonságot sugallja, de minek? Csak annyit akarok mondani, hogy mindegy mien doboz-bolond vagy, a végin igyes-ugyes dobozba kerülsz s le oda ne, jó mélyre.

Nem az kéne az élet értelme legyen, hogy szabad legyél?

...hogy danolni, dudorászni tudjál önfeledten?

...hogy örülni tudj egy szál virágnak? Ezek s hasonló érzések megélésére neveld a  csemetéidet, me dolgozni s kuporgatni, zabálni s felönteni a garatra, s még sorolhatnám ezeket a nagy tetteket, amiket mindenki tud, ki lemond az életről. Mi? hogy ezek nélkül nem élet az élet?

Asszed ritka vagy mind a fekete gólya? Ha tovébb állsz, lehet pletykálnak majd rólad egy darabig, de osztán más felé fordul a világ figyelme.

Erigy, menj ki s élvezd a természetet, de úgy, hogy az ne vegye észre, hogy ott vagy! Mindegy legyen ess vagy havaz...múlik az idő.

S ha jól intézted az életet, nem fog zavarni ha egyedül vagy, me jól érzed magad magaddal.

Úgy viseld a tested, hogy mikor oda kell add a dögevőknek, nyugodt szívvel tedd azt.