RENDELHETŐ!! a laszlogal82@gmail.com vagy tel: 0741530656 Hívjon most! Magyar és Angol nyelven, ugyanazon DVD-n AVAILABLE NOW!! in laszlogal82@gmail.com or tel: 0741530656 English and Hungarian on the same DVD "A történetek a Felső-Háromszéki-medencében játszódnak. Olyan látásmódon keresztül láthatjuk az erdei élővilágot, amihez majd testközeli jelenlét szükséges. Szó esik az embereknek a természethez való viszonyáról és arról, hogyan kéne viselkedni ahhoz, hogy a természet befogadjon. A primitív állatok azon szokásaiból és viselkedéseiből emel ki néhányat, amelyeket a fejlett emberiségnek nem ártana újratanulnia vagy éppen elgondolkodnia azon, hogy az mennyire helyes a mindennapi életben. A felvételekhez semmilyen ember által alkotott létesítmény nem volt használva és esélyük volt az állatoknak mind az elmenekülésre mind pedig a támadásra. A figyelmes nézők láthatnak és hallhatnak, olyan KIS részleteket, amelyek NAGY félelmeket oszlathatnak el." A sorozat folytatódik!
Ez egy rövid bejegyzés lesz, de annál tartalmasabb mivel magába foglalja a 2011-es év munkásságát. No nem a mindennapokról fogok írni, hanem arról, hogy sikerült elkészíteni a filmet.
Azt a filmet amiért a tavaly oly sok napot töltöttem a természetben.
Aminek az elkészítése közben annyi izgalmat, örömet, bosszúságot, fáradtságot, fájdalmat éltem meg és néha volt úgy, hogy egy-egy esemény után egy picivel jobban szerettem, becsültem az életet és nőtt a tiszteletem a természet iránt.
Amiért a barátokat hanyagoltam, az élettársamat idegesítettem, sok embert mérgesítettem, pár embert megismertem (ez sajnos nem mindig jelent jót) és még sorolhatnám...ezúttal kérnék elnézést mindenkitől! ...főleg, aki megért és támogat, mert tudja, hogy ez hozzátartozik az életemhez, az életformámhoz!
Borító terv
35 perc, kevés táj, inkább csak vadak, zene helyett természetes hangok. Az előző filmemhez képest javítottam a hibákon, ezért ez most sokkal élvezhetőbb.
...és itt a film (nagyobb méretért katt a film tetején a címre)
Egyben itt szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását amit tudatosan vagy akaratán kívül nyújtott nekem!
Egyazon Picasa albumba töltöttem fel két különböző túra fotóit és szintén két különböző bejegyzést akartam írni ezért a sorozatra utaló elnevezés.
A második kiruccanás a Bodoki havasokba történt meg.
Reggel -27 Celsius fokban léptünk ki az autóból, farkasordító hideg volt és úgy tűnt nagy hó lesz. Egy forrásnál megálltunk fotózni, hiszen a csodás hó és jégkristályok kihagyhatatlan látványt nyújtottak.
A patak völgyön indultunk fölfelé és nem tévedtünk a hó méretét illetően: ahogy haladtunk fölfelé úgy mélyültek a vaddisznó csapások.
Míg a szarvasok csak csak lábszárig- a vaddisznók hasig mennek a hóban.
Vaddisznók "árka"
Nem irigyeltem a disznókat, menni sem tudnak rendesen és még az élelmet is ki kell túrni.
Fölösleges járkálás nincs, minden nyom kajától-kajáig megy. Ezért nem jó ha ekkora hóban futásra késztetjük a vadat, mert az fölösleges energia veszteséget okoz amit nagyon sok munka pótolni.
Lassan haladtunk fölfelé miközben élveztük a Nap melegét. Csodáltuk a beszűrődő fények hatását és próbáltuk megörökíteni.
A tetőre kiérve jóleső meleg fogadott, már amennyire meleg lehetett. A fákról jégcsapok lógtak le és csillogtak a napfényben miközben süvített a szél.
A kilátás nem maradt el, innen fentről csodás a kilátás a felsőháromszéki medencére.
Felsőháromszék délkeleti része
Kérges hó nehezítette a haladásunkat
A háttérben a kárpát kanyar (Csukás hegység), jobbról a Bodok-i tető
Nem hiába hívják "havasok"-nak, sok helyütt a fákon, a szél és nap hatása ellenére, még mindig ott a hó. Vastagon fedi a fák ágait amitől különlegesen néznek ki, amitől igazi téli hangulatot árasztanak.
Az idő hamar telik és közel a naplemenés amit, hamár itt vagyunk, szeretnénk megnézni. Este is letudunk menni, hiszen a hold már fent van és világítani fog...megbízható jó barát.
Végtelennek tűnő, napsütés nélkül telt hosszú hetek után végre kisütött a Nap! Ezt persze ki kell használni mert ki tudja meddig tart...? Egy rövid túra erejéig felmentünk az ozsdolai erdőre mert onnan szép kilátás nyílik a környékre.
Vráncsai erdők
Nemere hegység
Nagykő havas, Bucsecs hegység és Fogarasi havasok a háttérben
Rövid gyaloglás után visszaültünk az autókba és átmentünk a szomszéd megyébe megnézni az Ezeréves határon megvan-e még a régi, talán, vámház. Ennek az udvarán ment át a határ kettéosztva azt, egyik fele román a másik magyar területen volt.
Az állatok alkalmazkodtak a tél viszontagságaihoz nem úgy mint az emberek. Az alvást úgy oldják meg a szarvasok, őzek, hogy elkaparják a havat arról a helyről ahol aludni akarnak majd egyszerűen lefekszenek. A szőrük üreges ezért nagyon jó hőszigetelő, ebből kifolyólag a jég hátán is elhálnak. Szó szerint a jég hátán mert nem mindig kaparják el teljesen a havat és ez megjegesedik alattuk.
Bika fekhelye
A bika nyoma és szőre
Az élelem elég szűkös ilyenkor, az a kevés ami van azt a hó alól kell előkaparni különböző helyekről.
Patakvölgy
Elméletileg könnyebb ilyenkor megtalálni őket mert csoportokba verődnek a nagyobb biztonság érdekében. Ugyanis "több szem többet lát" alapon nagyobb a túlélési esélyük. Ezek a csoportok tömörülnek a táplálkozási helyeken ami lehet hegyoldal vagy éppen egy völgy. Egy ilyen szarvasokból álló csoporthoz jutok közel. Négy különböző életkorú bika és két tehén van ebben a csoportban. Szarvashoz méltón nagyon óvatosak és nem is maradnak sokáig a közelemben.
Felderítő - pillanatkép
Majd jönnek a többiek - pillanatkép
Előbb a fiatalabb, amit maga előtt taszigál egy nem sokkal idősebb társa.
Az egyik közülük valószínű "gyilkos" lesz. Ez olyan szarvasbika amelynek az agancsán nem lesznek ágak, ezért párzási időszakban, mikor harcra kerül a sor könnyedén halálra tudja sebezni ellenfelét. Az ilyen bika selejtnek minősül és kilövendő az állományból, mert nagy kárt tud tenni benne, és hamar tudatára ébred előnyének, amit ki is használ.
A gyilkos
Miután elmennek lassan szálláshely után kell néznem mert sötétedik. Mivel a tél közepén tartunk nagyon hamar sötétedik és mire kikötöm a függőágyat már nem sokat látni. Befekszem a hálózsákba, felkötöm a bakancsot és a hóvédőt a függőágyra majd jöhet az alvás.
Reggel elég fagyos hangulatra ébredek.
Csillagszálló, fenyőszoba...
Reggel a bakancs kopogóra van fagyva, mikor a lábam bele préselem mintha jégbe dugnám a lábaim. Sebaj, két óra elteltével kezd bemelegedni és amúgy is elfelejtem mikor őzeket látok meg reggelizni egy meredek oldalon.
Sajnos egész nap nem látni a napot, ez meglátszik a képeken és a filmezéseken is. Egy róka nyomán megyek tovább mikor megpillantom egy fura színű állat hátát. Első pillanatban rókának gondolom, de hamar kiderül róla, hogy vaddisznó.
Ilyen világos színűvel eddig még nem hozott össze a sors - pillanatkép
Egy darabig kerülgetjük egymást, majd felfedez és elrohan.
Tovább haladok a behavazott tájon, a hó egyre nagyobb lesz, a vadnyomok kezdnek ritkulni.
Egy nyuszt friss nyomaira bukkanok és alig telik el pár perc mikor keresztül ugrál előttem, persze csak egy pillanatig tart az egész. Az erdőből két őz alakját fedezem fel, amint kint fekszenek egy tisztáson és békésen kérődznek. Közel lopakodok hozzájuk, nagyon is közel, annyira, hogy érvényes az a nagyot mondás miszerint "arrébb kellet rugódni, hogy ne csak egy darabkája látszódjon".
Bár nagyon kevés a hó, és az a kevés is most hullott, mégis megyünk hegyre. Mért mégis? azért mert nem biztonságos a frissen hullott hó. Reménykedünk, hogy lesz szép kilátás, lehet szórakozni a hóban és talán a hágóvasak is használatba kerülnek. Kissé kételkedve haladunk felfele mivel a napot nem látni habár már fent van a helyén.
Sűrű a köd, de szerencsére folyamatosan mozgásban van.
Köddel
Pár perc, és...
Köd nélkül
A "Sasok fala"
Egyik társunk kicsúszása, idő előtti visszatérésre kényszerít. Szerencsére csak felületi sérülésnek tűnik és saját lábán tud lejönni a hegyről. Minden óvatosság ellenére olyan helyen keletkezik hócsuszamlás ahol senki nem számít rá és ez a baleset oka. Időközben a "felhők" elvonulnak és megkapjuk a kilátást is.
