Őzek

Sötét van, a városban most kezdenek az emberek ébredezni. Fények gyúlnak szép sorjában az ablakokban. Ritkán járnak az autók is, és abbol a kevésből sem akar felvenni egy sem. Jó fél óra telik el mire meglátom az első buszt és még ugyan annyi mire felvesz egy munkába igyekvő atyafi. Keresztül megyek a falun és nekivágok az erdőnek, még mindig sötét van...azért jövök hétközben mert akkor kevesebb kiránduló zavarja az erdő csendjét, gondolom én...mikor utol ér három kutya, és pár másodperc múlva a lihegő gazdájuk- reggeli kondi edzésüket tartják és egyuttal zöldágat is vágnak az erdőből! Reménykedem, hogy nem pont oda igyekszik ahová én akarok menni, de tévedek, pár perc beszélgetés uán tovább fut és pont abba az irányba veszi az utját! Ennyit a hétköznapokról... Na de semmi gond, elég nagy az erdő mindenki elfér benne. 

Az erdő szélén citromsármány reggelizik javában mikor oda érek.  Mivel az erdőben még sötét van, ezért eltöltök egy kis időt vele. 

Viszont hiába várom a felkelő nap áldásos fényét az nem fogja a mai napomat beragyogni. Szépen hull a hó és olyan vastag a felhőtakaró, hogy egy csepp fény sem tud áttörni rajta. Bemegyek az erdőbe, túlmegyek a sportos ismerősöm nyomain, pár száz méter után elhagyom az össze-vissza bóklászó  kutyái nyomát is.
Szűz hóban haladok tovább mikor kopogtatásra leszek figyelmes, egy harkály az, elindulok a hang irányába.
Egy fekete harkály szorgosan szedi le a kiszáradt cserefa kérgét. Amennyire tudok közel megyek és reménykedem, hogy van elég fény a filmezéshez.

Majd minden képen el van mosódva a madár a fény hiányában, ez sem tökéletes...

Más vadnyom hiányában őznyomokat kezdek követni, reménykedve a sikerben. Pár óra nyomozás után rátalálok az őzekre. Még egy szük óra mire a közelükbe férkőzöm. Sok idő mert kevés a takarás és három fekvő őzről van szó amik "több szem többet lát" alapon könnyen észrevehetnek, ez persze előbb-utóbb be fog kövekezni. Mindjárt dél van és még mindig annyi fény van mint hajnalban.

Filmezem őket, de lehetetlen helyzetekből. Végül is az utoló pár másodperc a leg mutatósabb, egy kérödző őz nem mozog sokat.

Felfedezek még egy őz csoportot, sajnos ők is észrevesznek engem, ezért úgy kell követnem őket, hogy sokáig tudatában vannak más élőlény jelenlétével. Miután megnyugodnak van amelyikük lefekszik, van amelyik ennivalót kezd keresni a hó alatt. Elindulok csendben feléjük, persze rálépek egy ágra és meghallják, de mivel a hó súlya alatt máshol is törik ág, ez még nem zavarja őket. Lassan elég közel érek hozájuk a fotózáshoz és filmezéshez. Az egyiküket nem találom, pedig fontos lenne mind a hármukat szemmel tartani. Az ágak közül kilesve veszem észre , hogy az egyik végig látta a lábamat amíg errefelé settenkedtem, de zavartalanul folytatja az emésztés hosszú műveletét.

Most, hogy tudom, hogy figyelnek még az eddigieknél is hosszabb munka másik fedezéket keresni. Végül annyira közel kerülök, hogy nincs választásom és kénytelen vagyok a nyílt terepen közeledni feléjük. Mindig azt tartotam, hogy az őz bamba állat és ez megint kezd bebizonyosodni.

Ez a másik őz (közben megkerült a harmadik is, egy fa mögött fekszik és ellenkező irányba figyel) az elejétől fogva gyanakszik valamire de nem tudja mire. Ezért úgy dönt, hogy tettetve az unottat másik megfigyelő helyet keres.

Felkel fekhelyéről, átsétál előttem, miközben pár levelet kiszed a hó alól, és lefekszik velem szemben. Most már nem tudok mozdulni, semmi nincs kettönk között és folyamatosan figyel, néz (de szerintem nem lát) miközben folytatja a kérődzést.

Természetesen terepszínü ruha van rajtam és nem piros kardigán... Féllábon, kétrét görnyedve kb. fél órát bírtam ki és most muszáj lassan kiegyenesednem, minden porcikám fáj és reszket a lábam. Ez a mozdulat, habár lassu, mégis felkelti a figyelmét.

Most betud határozni pontosan. Már ideje...órák óta mellettük vagyok!! ...és, igen...lassan felkel és színlelt nyugodtsággal elindul a másik irányba. Pár méter után kezd el riasztani csak és ekkor indulnak el a többiek is utána...persze fogalmuk sincs mi történt...