Fogaras- "a szó veszélyes fegyver"

Ismét kihagyom azt a részt mikor arról kéne írjak, hogy hogyan mentünk fel s le...pedig párszor igencsak érdekes volt...végül is, lehet bele fog kerülni, majd kiderül írás közben.

Fotós túrán vagyunk, és mint ilyen az első fények számítanak. Ezért korai indulás, sötétben óvatos haladás. 

Íme az első kép, még majdnem sötét van, de a fölénk tornyosuló, hideg, komor sziklaóriások nagysága remélem így, valamelyest érződik..? vagy legalább a hajnal érzése? vagy egyáltalán valami..?

 Elég hamar virrad és egyre jobban látszik a képeken merre is járunk. A "kevés néha több" most szépen látszik. Csak annyi hó hullt, hogy kiemelje a sziklák "textúráját"...és megnehezítse a járást.

Az "elsőfények" 10 perce csodás. Nehéz dönteni: fényképezni vagy mindenféle ketyere nélkül élvezni a nap ezen színes perceit.

Tényleg érezni a hideg ellenére, hogy a tudat belülről melegít. A látszat, hogy narancsszínbe mennek át a hegy bizonyos részei...mosolyt fakaszt.

 Ismét a szikla "erezete", összetétele.

 Egy oldal ahol nagyon meg kell gondolnunk hova lépünk, mert jég borítja az egészet és igen fárasztó lenne vissza mászni ha lecsúsznánk...persze, csak ha megússzuk törés nélkül.

A Fogaras hatalmas tömbjeiről is híres. Ami a képen van, csak egy kis része egy mellék gerincnek, mi viszont semmik vagyunk még e mellett is. Ez a hegy nem hagyja számomra, hogy úgy érezzem: "megmásztam a Fogarast!"

Lassan a télből átfordulunk a..a..a késő őszbe? Ahogy a kilátás egyre szebb lesz, kedvem támad össze-vissza mászkálni. Igaz, nem szép mert társasággal vagyok, de néhány kitérőt elnéznek a társak..úgy-e?

Fenséges, felemelő látvány a nagy hegyet fentről nézni.

Néha örülünk, hogy épségben átjutunk egy-egy jeges részen. Visszanézve nem sok kedvünk lenne az ereszkedéshez, főleg felszerelés nélkül. 

 És itt fent már van telefon jel...és jön egy szó sms-ben...

...és mintha zuhannék.

boldogság mint tavaszi virágillat.

a jóság és türelem versengve jégcsapokat tördel,

sikoltva zuhan alá a gyors hegyi patak,

rimánkodó szél rohan végig a völgyön, a falak alatt:

gyászindulót visszhangoznak a bércek

 Elszürkül a hegy, nem látom a szépet, nem érdekelnek társaim.

 Ez a vízesés talán segít? talán, de csak ha felfogom mit mond. Mert én néha elfeledek odafigyelni arra, ahol épp járok, de most...teljesen kiüresedett aggyal ülök a vízesés alatt és próbálom megérteni-önmagam

Egy virágcsokor története

Hirtelen megjelent az ősz. Oly gyorsan jött, hogy a Hatodon, az egyik kanyarban, kisiklott és össze kellett szedje magát a fák leveleiről. De ezek után már jobban vigyázott és, habár lassabban, de nem sokat veszítve a sungjából, letaposta a virágokat. Én az erdőt pásztázva végzem a dolgom. Hűvös, ködös hajnal, állatnyomok a sárban, igyekszem megfejteni melyik, mi járatban errefelé.

Suddenly the autumn appeared. It has came as fast as it left it's trail on the Hatod, in one of the wimples and it had to gather itself from the leaves of the trees. But after that it looked out more carefully. Although more slowly, but with not much waste from it's speed, it trod down the flowers. I do my job by sweeping the forest. Cold, foggy daybreak, animal tracks in the splash. I try to find out what are they doing here.

Kiérek egy tisztásra és a szélén megállok figyelőzni. A fű le van kaszálva, köd hömpölyög át előttem (legalább ez, ha már állat nem jár erre). Az egyhangúságot néhány vörösödő bükklapi töri meg.

I arrive to a glade, and I stop on it's verge to have a look round. The grass is mowed down and fog rolls along in front of me. (At least this, if I don't see animals.)

A ködből hirtelen egy Uráli bagoly tűnik elő és suhan át a kaszáló felett - úgy-e be jól hangzik, csak az az igazság, hogy olyan lassan repül, hogy mindjárt belépek alá, hogyha leesne tudjam elkapni, ne üsse meg magát. Azért utána megyek, lám tégyleng leesik-e? Nem találom az erdőben, igaz a fák ágait nézem s nem a földet... Közben megkerülök néhány Fecsketárnicsot amik a bokrok közt túlélték a kaszálógépet s az őszt. Folytatom utam felfelé a tetőre, felfedezés történik, számomra ismeretlen a hely.

Suddenly an Ural owl comes out from the fog and it passes over the meadow - it sounds really god, doesn't it? But the truth is that it flies as slow as I straightway enter under it to catch and avoid it from injuries if it falls down. Therefore I go after it to see if it really falls down. I don't find it in the forest, though I watch the branches of the trees and not the ground... On my way I sidestep some willow gentians which survived the autumn and the mower amidst some bushes. I continue my way towards the top and discover something: a place that is new for me.

Továbbacska, egy fasoron túl, Őszi kikericsek kezdnek megjelenni a fűben, itt már nem járt a kasza. A köd itt annyira megvastagodik, hogy elé kell vegyem a bicskát utat vágni benne. Mivel a nagy vagdalkozás nem egészséges mert néha fa vagy bokor kerül a penge elé, ezért visszafordulok. Gondolataim felszállnak a köd felé...innen mutatnak rá a körülöttem viruló kikericsekre. Rég nem vittem virágot(mert nem láttam) annak, aki megérdemelné. Na, hát itt vannak virágok... oh, de ezek olyan egyszerűek...nem gond! hisz természetes...és Ő szereti ezt!...biztos jó lesz?...igen, igen, szedjél már belőlük, de hosszabb szárúakból!...tetszeni fog?...mért ne?! hisz ezért vagytok, nem kell megjátszás...igaz, ezeket a virágokat én is szeretem...ezt tudom adni, a boltból meg nem veszek, inkább nem is adok!...az vagyok aki vagyok, azt adok amit adok...és akkor?...ahogy téged is, ezt is elfogadja, hisz ismered!...igaz, nem szabad általánosítani!!... Közben válogatva szedem a virágot, csak néhányat, meg egyezem ahol több nőtt közel egymáshoz. Nézegetem, forgatom, gondolkodom...há te, há szorult egy csepp ötlet beléd, te?...igen há...na, akkor ott a káka, nincs csomó rajta, ne keresd!...s visszább az a vöröses bükk...s a tárnics... Már átlátok a ködön, megvan a bükk ág, még makk tartó is van rajta benne makkal!...ez lesz egy csokor tee... a bükkmakkot meg tudja kóstolni róla Találok még egy Rézhölgymál-t is s néhány mitoménmit mik törékenyek s ovatkán kell hozzáfogni a többihez...na úgy-e, hogy jó lesz...gyorsan a tárnicsért...ez majd adja az alapot...és a káka felül magasabb...és az ág elég merev...s lent, az erdő szélén vannak hosszú fűszálak mikkel összeköthetem, de jó, hogy apám megmutatta ezt valamikor!köszi... És már megyek is a szerzeménnyel az egyik kezemben, a másikban a fényképezőgép állványostól, hátamon a zsák.

Not far away, beyond a row of trees, autumn crocuses are appearing in the grass. The scythe didn't pass there. Here the fog becomes as thick as I need to get out my penknife to cut a passage through it. Since cutting isn't wholesum, because sometimes a tree or a bush meets the knife blade, I turn back. My thoughts are lifting above the fog... they show to me the blooming crocuses near me from there. I didn't bring flowers long time ago (because I haven't seen any) to the person who would deserve it. Now then the flowers are here...ah! These are so ordinary...no problem! After all it is natural... and she likes it! ... will it certainly be good?... yes, yes, cull them now! But from the long-stemmed ones... will it appeal to her?... why not?! this is what flowers are for, no need to pretend... Truth is that I also like these flowers....this is what I can give, and I will not buy from the shop than rather I bring none I am who I am, and I bring what I bring... and then? ... as she accepts you she will accept them too, well you know her!...although we shouldn't generalize !!... In the meantime I am picking the flowers by selecting them, only a few from the places where are grown more near each other... I am watching them, I am revolving them, I am thinking... hey you, is any ingenuity in you?... yes of course, so, rush, do not even sneek a knot on it ... and further back this reddish beech... and the gentian... I already see through the fog, I have the beech branch, there are even cupuls on it with beechnuts in them ... it will be a great bunch... she can even taste the beechnuts from it... I find a hawkweed too and some "whoknowswhats" which are fragile and I have to put them near the others with care.. There now! It is good... Quickly for the gentian... this will give the base of it... and the bayonet grass is higher on it's top... the branch is stiff enough... and down on the edge of the forest there are long blades of grass whit which I can tie it, how good it is that my father has shown me this sometime! Thank you... And I'm on my way with the acquisition in one of my hands, in my other hand is the camera with the mounting, the sack is on my back.

Mivel új hely szét kell nézni. Lentebb az oldalban, kidőlt fán gombák sora virít. Meredek az odaút, most mire vigyázzak, virág vagy gép? Mindkettőreee...hú de csúszik az avar...ide óvatosan lefektetem míg a gombákat fényképezem...belóg a képbe, arrébb teszem...na me, kell pakolászni,mind szét dúvadtak... most rendezheted újra...a kisebbeket elől, hogy láthassa..! Felmatatok az oldalon...háh, itt is hagyhattam volna a csokrot, na mindegy. Vadcsapáson haladok tovább, figyelem a nyomokat...fiatal bika...disznók...két medve...vigyázz a virágok beakadtak az ágakba!...bele teszem a zsákba...nem jó, me törékenyek...kellett neked gyomlálni, most vigyed...törött virággal nem állhatsz Elébe.

Because it is a new place I need to look round. Below in the hillside a row of mushrooms are blooming on a fallen tree. The way to there is very steep, what to take care of now, flower or camera? For both! ... Wow, how slippery the fallen leaves are... I put it down there while I am taking photographs of those mushrooms... it is hanging into my picture, so I put it away... So here we go, by moving it from one place to another, it fell apart... now you can arrange them again... the smallers in the front in order to be visible for her... I trude up on the hillside... I could have left the bunch here too, but it doesn't matter now... I am making my way forward in a trail, I am watching the footprints... young stag… wild boars... two bears...Be careful! The flowers got caught in the branches... I put them into the sack... it isn't good, they are fragile... you were wedding, now you must take them with you... you shouldn't stand in front of Her with broken flowers.

Megyek tovább, mozgás egy ágrakás mögül, még hangok is jönnek. Itt vannak a medvék, jó húsban vannak. Pofozódnak, nem állnék be közébük még véletlenül se, inkább egy rönk mögé, onnan figyelem a fejleményeket.

I go forward, hear movement from behind a pile of branches, cries are even coming. Here are the bears, they are well covered. They are boxing each other, I wouldn't stay, not even by chance between them, but preferably behind a stump, I follow the outcomes with attention.

Készítek pár képet, beállítások nem jók...há persze me ezzel nem bajlódok csak a virágokkal...ne mennek el ezek...egy kép legalább kell róluk!...

I take some photographs, the settings aren't good.. of course, because I cared for the flowers, not for them... oh no they want to go forward...I need at least one photo of them!

...lefelé mennek s közben makkolnak...hova siettek?...valamelyik forduljon már oldalra!...na, ennyi medvesegget rég nem fotóztam...bezzeg titeket nem zavar, ha recsegtettek...

..they are going downwards and in the meantime they are searching for beech nut... why are they in a hurry?... turn around! Even one of you. I haven't took such a lot photographs of bear bottoms for a long time... to be sure you do not worry about craclking...

...na, ez errefelé jön...na úgy na...most má siethettek a szemetek világába...

well one of them is coming around here... at least one pic!... now you are free to go where you want..

...az állatok se tudnak nyugton ülni?!...megvárom míg elcsendesül a hely s megyek haza...merre is van az?...uhh a csokor!...bassssz...keressem meg... látni akarom az arcát mikor odaadom...kb fél órát jöttem a macik után, na me, keenyeed vissza. A csokor virít a rönkön, kivettem a vizet mire ide értem, most már megyek haza nem tekergek többet. Megvannak a fűszálak, újra rendezem a virágokat s összekötöm őket, na tetszikforma...kéne egy kép róla...itt a fa alatt jó lesz...

...neither the animals can't keep quiet?... I wait till the place calms down and I go home... but in which direction it is?.. uh, the bunch... I have to search it.. I want to see her face when I bring it to her.. I came at about for a half hour after the bears, and now I must go back... The buch is blooming on the stump, i got into a sweet till I arrived here, now I go home, I don't loaf anymore. I have the blades of grass, I arrange The flowers again and then I tie them, well it is appealing... a picture is needed of it…it will be good here under this tree...

...be meleg van a napon...kicsit leülök a fa tövibe s levetem a felesleget...úgy válogattam össze mintha magamnak szánnám...ennek lehet akárki nem örülne, hisz nem került pénzbe...anyagiban nem lehet mérni az értékét...és naponta kell cserélni a vizet alatta, foglalkozni kell vele...érintkezni kell vele, kapcsolatba kerülni és akkor visszavisz oda ahonnan szedték...és aki a valóságban is szeret virágok közt lenni, az gondolatban mért ne kalandozna el...a bükkág a szálerdőbe visz...a kikerics a szálerdő melletti pusztára...a tárnics a kettő közötti bokrok közé...a makktartó megszúrja a kezed, a gondolat mellé fizikai érzés társul...vajon ez igaz, ezt átadja a csokor?...és azt, hogy ez a pár szál virág a kapocs Közte és köztem?...hogy ma végig velem volt gondolatban?...hogy majd mikor friss vizet önt alájuk elképzeli hogyan és hol szedtem, és akkor én leszek vele gondolatban?...akkor már kétszer voltunk együtt itt- gondolatban...és a gondolat beteljesül... Elszállt az idő, most már tényleg megyek, lekésem a találkozót Vele :)

... how hot is in the sunshine... I sit down for a little time under the tree and take off the needless clothes.. I selected the flowers like if I Intended it for myself... possibly anyone won't be glad for it, as it didn't cost money...it's value can't be measured in material values... and the water under it must be changed every day, it needs to take care of it... it needs to be in contact with her and than it will take you back to the place from where it was collected... and who prefers to stay among flowers in reality, why not wander in the world of thoughts... the branch of the beech takes you into the seedling forest... the autumn crocus to the glade near the seedling forest... the gentian to the bushes between the forest and the glade... the cupul prickes your hand, next to the thought is coupled with physical senses... whether is it true? the bunch transmits all these? and the fact that this some stems of flower are the tie between me and her?... that she was with me in spirit all day long today?... that when she will pour water under them she will imagine where and how did I collect them, and in that moment I will be with her in spirit?... then we have been together here, in spirit two times... and the thoughts come true... The time has passed, now I really have to go, I will miss the rendezvous with her. :)