Bucegi - Padina Crucii

"Minden évben menj el egy olyan helyre, ahol azelőtt nem voltál". 

Ez csak részben igaz jelen esetben, mivel ezen hegység többi részén nagyjából már jártam. Viszont itt sok minden újdonságként hatott.... 

Hirdetett túra, sok-sok emberrel. Ilyen is kell néha, van, hogy jól esik. Tetszik-nem tetszik, az ember társas lény... és ha jól állunk a dolgokhoz, akkor általában jól is végződnek. A ködben az a gerinc rejtőzik, amelyre majd felmegyünk, hogy a "felhők" fölé kerüljünk.

 Rá kellett jönnöm, hogy néha olyasmiket is kell tenni, amikre nem füllik az ember foga, de a változatosság miatt szükséges. Néha rugalmasnak kell lenni, "feladni" az elveket, és akkor tovább lehet haladni, és megtörténhet, hogy az irány felülmúlja a képzeletet...

 Természetesen nem bármi áron!! Viszont van amiért érdemes fizetni, ha egyáltalán szabad így fogalmazni...

 Padina Crucii gerincről a kilátás: ízelítő a Bucsoiu tömbből, háttérben a Baiului hegy kis része.

 Egy olyan gondolat fogalmazódott meg, menet közben, hogy: egy ilyen hegy, csak annyira tűnik ridegnek, zordnak és veszélyesnek, amennyire engedjük, hogy az legyen.

 Más szóval, ahogy érezzük magunkat belül, azt látjuk és kapjuk kívülről...?

Az is mennyire igaz, hogy a felhők fölött ragyog a nap...csak fel kell menni odáig.

 Persze, hogy nem könnyű, senki sem mondta, hogy az. Ha az lenne, mindenki itt lenne...de így... Így a szép!!

 Lám, ide is érvényes egy szócska: elmúlik. A felhők elhúzódnak és süt a nap...

 ... csak ki kell várni, és bízni abban, hogy jól tudjuk mi fog várni ránk. Merész? Nem gond, elmúlik...

 Nem kell sok, kevés elég, de az a kevés legyen különálló és határozott. Ennyi elég a látásmód megváltoztatására, a kép ugyan az, de másként néz ki.

Ez a látvány a Malaiesti menedékház elől.