Bucegi - Padina Crucii

"Minden évben menj el egy olyan helyre, ahol azelőtt nem voltál". 

Ez csak részben igaz jelen esetben, mivel ezen hegység többi részén nagyjából már jártam. Viszont itt sok minden újdonságként hatott.... 

Hirdetett túra, sok-sok emberrel. Ilyen is kell néha, van, hogy jól esik. Tetszik-nem tetszik, az ember társas lény... és ha jól állunk a dolgokhoz, akkor általában jól is végződnek. A ködben az a gerinc rejtőzik, amelyre majd felmegyünk, hogy a "felhők" fölé kerüljünk.

 Rá kellett jönnöm, hogy néha olyasmiket is kell tenni, amikre nem füllik az ember foga, de a változatosság miatt szükséges. Néha rugalmasnak kell lenni, "feladni" az elveket, és akkor tovább lehet haladni, és megtörténhet, hogy az irány felülmúlja a képzeletet...

 Természetesen nem bármi áron!! Viszont van amiért érdemes fizetni, ha egyáltalán szabad így fogalmazni...

 Padina Crucii gerincről a kilátás: ízelítő a Bucsoiu tömbből, háttérben a Baiului hegy kis része.

 Egy olyan gondolat fogalmazódott meg, menet közben, hogy: egy ilyen hegy, csak annyira tűnik ridegnek, zordnak és veszélyesnek, amennyire engedjük, hogy az legyen.

 Más szóval, ahogy érezzük magunkat belül, azt látjuk és kapjuk kívülről...?

Az is mennyire igaz, hogy a felhők fölött ragyog a nap...csak fel kell menni odáig.

 Persze, hogy nem könnyű, senki sem mondta, hogy az. Ha az lenne, mindenki itt lenne...de így... Így a szép!!

 Lám, ide is érvényes egy szócska: elmúlik. A felhők elhúzódnak és süt a nap...

 ... csak ki kell várni, és bízni abban, hogy jól tudjuk mi fog várni ránk. Merész? Nem gond, elmúlik...

 Nem kell sok, kevés elég, de az a kevés legyen különálló és határozott. Ennyi elég a látásmód megváltoztatására, a kép ugyan az, de másként néz ki.

Ez a látvány a Malaiesti menedékház elől.

Téli biciklizés

-Téleeen biciklizel?!?! há hü...e vagy?! 

-Nem, nem vagyok az....

Gyakori párbeszéd .... sajnos. Ha nem viselkedsz "normálisan" akkor... nem mosol le magadról bizonyos jelzőket. Szerencsére mindig kerül egy-két vállalkozó szellemű fiatal, aki szívesen kipróbálja az újdonságokat, és "nemnormális"  tetteket visz véghez.

 Miért vannak elítélve azok, akik másként élnek mint az emberek nagy többsége? Persze, vannak olyanok is szép számmal, akik látnak az ilyen életben valami fantáziát és még értékelik is ... köszönet nekik!

Mért "nemnormális" ha nem sütni-főzni megy ki az emberfia a természetbe?

 Mi van akkor, ha valaki szeret bizonyos határokon belül szenvedni? ha tudják azt néhányan, hogy a szépségért meg kell szenvedni, és itt nem a fizikai szépséget értem (de azért is meg kell).

 Miért nagy ár, egy szendvics egy őz látványáért? Mert bográcsólás közben biztos, hogy nem fogjuk meglátni őket! Természetesen, nem zárkózom el a jó ételtől én sem, de csak módjával.

 És, igen is, lehet szórakozni a hóban biciklivel.

No, meg nem elhanyagolható a látvány nyújtotta érzés sem. Igaz, mint már írtam, egy kicsit meg kell szenvedni érte, de megéri.

 Az ilyen túra után, jobban lehet értékelni a forrócsokit vagy a forralt bort. Elég egy hosszabb délelőtt, ahhoz, hogy megmozduljon az emberben a vér és eggyel több szép emléke legyen.

Ami meg az eséseket illeti a nagy hóban, hát az csuda jó móka! Csak ajánlani tudom mindenkinek...

Ne azt nézzétek, hogy mit mondanak a szomszédok, hanem azt nézzétek, hogy Ti mit akartok és tegyétek meg! Egy aprócska dolgot elárulok: ennyivel több leszel mint a szomszédod .... (de, lehet ezt Ő is tudja). Viszont, ha meghallgatod valakinek a véleményét, legalább nézd meg, hogy ki az és mit ért el abban a bizonyos témában!

Két túra összefoglalóját láttátok.