Fogaras- "a szó veszélyes fegyver"

Ismét kihagyom azt a részt mikor arról kéne írjak, hogy hogyan mentünk fel s le...pedig párszor igencsak érdekes volt...végül is, lehet bele fog kerülni, majd kiderül írás közben.

Fotós túrán vagyunk, és mint ilyen az első fények számítanak. Ezért korai indulás, sötétben óvatos haladás. 

Íme az első kép, még majdnem sötét van, de a fölénk tornyosuló, hideg, komor sziklaóriások nagysága remélem így, valamelyest érződik..? vagy legalább a hajnal érzése? vagy egyáltalán valami..?

 Elég hamar virrad és egyre jobban látszik a képeken merre is járunk. A "kevés néha több" most szépen látszik. Csak annyi hó hullt, hogy kiemelje a sziklák "textúráját"...és megnehezítse a járást.

Az "elsőfények" 10 perce csodás. Nehéz dönteni: fényképezni vagy mindenféle ketyere nélkül élvezni a nap ezen színes perceit.

Tényleg érezni a hideg ellenére, hogy a tudat belülről melegít. A látszat, hogy narancsszínbe mennek át a hegy bizonyos részei...mosolyt fakaszt.

 Ismét a szikla "erezete", összetétele.

 Egy oldal ahol nagyon meg kell gondolnunk hova lépünk, mert jég borítja az egészet és igen fárasztó lenne vissza mászni ha lecsúsznánk...persze, csak ha megússzuk törés nélkül.

A Fogaras hatalmas tömbjeiről is híres. Ami a képen van, csak egy kis része egy mellék gerincnek, mi viszont semmik vagyunk még e mellett is. Ez a hegy nem hagyja számomra, hogy úgy érezzem: "megmásztam a Fogarast!"

Lassan a télből átfordulunk a..a..a késő őszbe? Ahogy a kilátás egyre szebb lesz, kedvem támad össze-vissza mászkálni. Igaz, nem szép mert társasággal vagyok, de néhány kitérőt elnéznek a társak..úgy-e?

Fenséges, felemelő látvány a nagy hegyet fentről nézni.

Néha örülünk, hogy épségben átjutunk egy-egy jeges részen. Visszanézve nem sok kedvünk lenne az ereszkedéshez, főleg felszerelés nélkül. 

 És itt fent már van telefon jel...és jön egy szó sms-ben...

...és mintha zuhannék.

boldogság mint tavaszi virágillat.

a jóság és türelem versengve jégcsapokat tördel,

sikoltva zuhan alá a gyors hegyi patak,

rimánkodó szél rohan végig a völgyön, a falak alatt:

gyászindulót visszhangoznak a bércek

 Elszürkül a hegy, nem látom a szépet, nem érdekelnek társaim.

 Ez a vízesés talán segít? talán, de csak ha felfogom mit mond. Mert én néha elfeledek odafigyelni arra, ahol épp járok, de most...teljesen kiüresedett aggyal ülök a vízesés alatt és próbálom megérteni-önmagam

Egy virágcsokor története

Hirtelen megjelent az ősz. Oly gyorsan jött, hogy a Hatodon, az egyik kanyarban, kisiklott és össze kellett szedje magát a fák leveleiről. De ezek után már jobban vigyázott és, habár lassabban, de nem sokat veszítve a sungjából, letaposta a virágokat. Én az erdőt pásztázva végzem a dolgom. Hűvös, ködös hajnal, állatnyomok a sárban, igyekszem megfejteni melyik, mi járatban errefelé.

Suddenly the autumn appeared. It has came as fast as it left it's trail on the Hatod, in one of the wimples and it had to gather itself from the leaves of the trees. But after that it looked out more carefully. Although more slowly, but with not much waste from it's speed, it trod down the flowers. I do my job by sweeping the forest. Cold, foggy daybreak, animal tracks in the splash. I try to find out what are they doing here.

Kiérek egy tisztásra és a szélén megállok figyelőzni. A fű le van kaszálva, köd hömpölyög át előttem (legalább ez, ha már állat nem jár erre). Az egyhangúságot néhány vörösödő bükklapi töri meg.

I arrive to a glade, and I stop on it's verge to have a look round. The grass is mowed down and fog rolls along in front of me. (At least this, if I don't see animals.)

A ködből hirtelen egy Uráli bagoly tűnik elő és suhan át a kaszáló felett - úgy-e be jól hangzik, csak az az igazság, hogy olyan lassan repül, hogy mindjárt belépek alá, hogyha leesne tudjam elkapni, ne üsse meg magát. Azért utána megyek, lám tégyleng leesik-e? Nem találom az erdőben, igaz a fák ágait nézem s nem a földet... Közben megkerülök néhány Fecsketárnicsot amik a bokrok közt túlélték a kaszálógépet s az őszt. Folytatom utam felfelé a tetőre, felfedezés történik, számomra ismeretlen a hely.

Suddenly an Ural owl comes out from the fog and it passes over the meadow - it sounds really god, doesn't it? But the truth is that it flies as slow as I straightway enter under it to catch and avoid it from injuries if it falls down. Therefore I go after it to see if it really falls down. I don't find it in the forest, though I watch the branches of the trees and not the ground... On my way I sidestep some willow gentians which survived the autumn and the mower amidst some bushes. I continue my way towards the top and discover something: a place that is new for me.

Továbbacska, egy fasoron túl, Őszi kikericsek kezdnek megjelenni a fűben, itt már nem járt a kasza. A köd itt annyira megvastagodik, hogy elé kell vegyem a bicskát utat vágni benne. Mivel a nagy vagdalkozás nem egészséges mert néha fa vagy bokor kerül a penge elé, ezért visszafordulok. Gondolataim felszállnak a köd felé...innen mutatnak rá a körülöttem viruló kikericsekre. Rég nem vittem virágot(mert nem láttam) annak, aki megérdemelné. Na, hát itt vannak virágok... oh, de ezek olyan egyszerűek...nem gond! hisz természetes...és Ő szereti ezt!...biztos jó lesz?...igen, igen, szedjél már belőlük, de hosszabb szárúakból!...tetszeni fog?...mért ne?! hisz ezért vagytok, nem kell megjátszás...igaz, ezeket a virágokat én is szeretem...ezt tudom adni, a boltból meg nem veszek, inkább nem is adok!...az vagyok aki vagyok, azt adok amit adok...és akkor?...ahogy téged is, ezt is elfogadja, hisz ismered!...igaz, nem szabad általánosítani!!... Közben válogatva szedem a virágot, csak néhányat, meg egyezem ahol több nőtt közel egymáshoz. Nézegetem, forgatom, gondolkodom...há te, há szorult egy csepp ötlet beléd, te?...igen há...na, akkor ott a káka, nincs csomó rajta, ne keresd!...s visszább az a vöröses bükk...s a tárnics... Már átlátok a ködön, megvan a bükk ág, még makk tartó is van rajta benne makkal!...ez lesz egy csokor tee... a bükkmakkot meg tudja kóstolni róla Találok még egy Rézhölgymál-t is s néhány mitoménmit mik törékenyek s ovatkán kell hozzáfogni a többihez...na úgy-e, hogy jó lesz...gyorsan a tárnicsért...ez majd adja az alapot...és a káka felül magasabb...és az ág elég merev...s lent, az erdő szélén vannak hosszú fűszálak mikkel összeköthetem, de jó, hogy apám megmutatta ezt valamikor!köszi... És már megyek is a szerzeménnyel az egyik kezemben, a másikban a fényképezőgép állványostól, hátamon a zsák.

Not far away, beyond a row of trees, autumn crocuses are appearing in the grass. The scythe didn't pass there. Here the fog becomes as thick as I need to get out my penknife to cut a passage through it. Since cutting isn't wholesum, because sometimes a tree or a bush meets the knife blade, I turn back. My thoughts are lifting above the fog... they show to me the blooming crocuses near me from there. I didn't bring flowers long time ago (because I haven't seen any) to the person who would deserve it. Now then the flowers are here...ah! These are so ordinary...no problem! After all it is natural... and she likes it! ... will it certainly be good?... yes, yes, cull them now! But from the long-stemmed ones... will it appeal to her?... why not?! this is what flowers are for, no need to pretend... Truth is that I also like these flowers....this is what I can give, and I will not buy from the shop than rather I bring none I am who I am, and I bring what I bring... and then? ... as she accepts you she will accept them too, well you know her!...although we shouldn't generalize !!... In the meantime I am picking the flowers by selecting them, only a few from the places where are grown more near each other... I am watching them, I am revolving them, I am thinking... hey you, is any ingenuity in you?... yes of course, so, rush, do not even sneek a knot on it ... and further back this reddish beech... and the gentian... I already see through the fog, I have the beech branch, there are even cupuls on it with beechnuts in them ... it will be a great bunch... she can even taste the beechnuts from it... I find a hawkweed too and some "whoknowswhats" which are fragile and I have to put them near the others with care.. There now! It is good... Quickly for the gentian... this will give the base of it... and the bayonet grass is higher on it's top... the branch is stiff enough... and down on the edge of the forest there are long blades of grass whit which I can tie it, how good it is that my father has shown me this sometime! Thank you... And I'm on my way with the acquisition in one of my hands, in my other hand is the camera with the mounting, the sack is on my back.

Mivel új hely szét kell nézni. Lentebb az oldalban, kidőlt fán gombák sora virít. Meredek az odaút, most mire vigyázzak, virág vagy gép? Mindkettőreee...hú de csúszik az avar...ide óvatosan lefektetem míg a gombákat fényképezem...belóg a képbe, arrébb teszem...na me, kell pakolászni,mind szét dúvadtak... most rendezheted újra...a kisebbeket elől, hogy láthassa..! Felmatatok az oldalon...háh, itt is hagyhattam volna a csokrot, na mindegy. Vadcsapáson haladok tovább, figyelem a nyomokat...fiatal bika...disznók...két medve...vigyázz a virágok beakadtak az ágakba!...bele teszem a zsákba...nem jó, me törékenyek...kellett neked gyomlálni, most vigyed...törött virággal nem állhatsz Elébe.

Because it is a new place I need to look round. Below in the hillside a row of mushrooms are blooming on a fallen tree. The way to there is very steep, what to take care of now, flower or camera? For both! ... Wow, how slippery the fallen leaves are... I put it down there while I am taking photographs of those mushrooms... it is hanging into my picture, so I put it away... So here we go, by moving it from one place to another, it fell apart... now you can arrange them again... the smallers in the front in order to be visible for her... I trude up on the hillside... I could have left the bunch here too, but it doesn't matter now... I am making my way forward in a trail, I am watching the footprints... young stag… wild boars... two bears...Be careful! The flowers got caught in the branches... I put them into the sack... it isn't good, they are fragile... you were wedding, now you must take them with you... you shouldn't stand in front of Her with broken flowers.

Megyek tovább, mozgás egy ágrakás mögül, még hangok is jönnek. Itt vannak a medvék, jó húsban vannak. Pofozódnak, nem állnék be közébük még véletlenül se, inkább egy rönk mögé, onnan figyelem a fejleményeket.

I go forward, hear movement from behind a pile of branches, cries are even coming. Here are the bears, they are well covered. They are boxing each other, I wouldn't stay, not even by chance between them, but preferably behind a stump, I follow the outcomes with attention.

Készítek pár képet, beállítások nem jók...há persze me ezzel nem bajlódok csak a virágokkal...ne mennek el ezek...egy kép legalább kell róluk!...

I take some photographs, the settings aren't good.. of course, because I cared for the flowers, not for them... oh no they want to go forward...I need at least one photo of them!

...lefelé mennek s közben makkolnak...hova siettek?...valamelyik forduljon már oldalra!...na, ennyi medvesegget rég nem fotóztam...bezzeg titeket nem zavar, ha recsegtettek...

..they are going downwards and in the meantime they are searching for beech nut... why are they in a hurry?... turn around! Even one of you. I haven't took such a lot photographs of bear bottoms for a long time... to be sure you do not worry about craclking...

...na, ez errefelé jön...na úgy na...most má siethettek a szemetek világába...

well one of them is coming around here... at least one pic!... now you are free to go where you want..

...az állatok se tudnak nyugton ülni?!...megvárom míg elcsendesül a hely s megyek haza...merre is van az?...uhh a csokor!...bassssz...keressem meg... látni akarom az arcát mikor odaadom...kb fél órát jöttem a macik után, na me, keenyeed vissza. A csokor virít a rönkön, kivettem a vizet mire ide értem, most már megyek haza nem tekergek többet. Megvannak a fűszálak, újra rendezem a virágokat s összekötöm őket, na tetszikforma...kéne egy kép róla...itt a fa alatt jó lesz...

...neither the animals can't keep quiet?... I wait till the place calms down and I go home... but in which direction it is?.. uh, the bunch... I have to search it.. I want to see her face when I bring it to her.. I came at about for a half hour after the bears, and now I must go back... The buch is blooming on the stump, i got into a sweet till I arrived here, now I go home, I don't loaf anymore. I have the blades of grass, I arrange The flowers again and then I tie them, well it is appealing... a picture is needed of it…it will be good here under this tree...

...be meleg van a napon...kicsit leülök a fa tövibe s levetem a felesleget...úgy válogattam össze mintha magamnak szánnám...ennek lehet akárki nem örülne, hisz nem került pénzbe...anyagiban nem lehet mérni az értékét...és naponta kell cserélni a vizet alatta, foglalkozni kell vele...érintkezni kell vele, kapcsolatba kerülni és akkor visszavisz oda ahonnan szedték...és aki a valóságban is szeret virágok közt lenni, az gondolatban mért ne kalandozna el...a bükkág a szálerdőbe visz...a kikerics a szálerdő melletti pusztára...a tárnics a kettő közötti bokrok közé...a makktartó megszúrja a kezed, a gondolat mellé fizikai érzés társul...vajon ez igaz, ezt átadja a csokor?...és azt, hogy ez a pár szál virág a kapocs Közte és köztem?...hogy ma végig velem volt gondolatban?...hogy majd mikor friss vizet önt alájuk elképzeli hogyan és hol szedtem, és akkor én leszek vele gondolatban?...akkor már kétszer voltunk együtt itt- gondolatban...és a gondolat beteljesül... Elszállt az idő, most már tényleg megyek, lekésem a találkozót Vele :)

... how hot is in the sunshine... I sit down for a little time under the tree and take off the needless clothes.. I selected the flowers like if I Intended it for myself... possibly anyone won't be glad for it, as it didn't cost money...it's value can't be measured in material values... and the water under it must be changed every day, it needs to take care of it... it needs to be in contact with her and than it will take you back to the place from where it was collected... and who prefers to stay among flowers in reality, why not wander in the world of thoughts... the branch of the beech takes you into the seedling forest... the autumn crocus to the glade near the seedling forest... the gentian to the bushes between the forest and the glade... the cupul prickes your hand, next to the thought is coupled with physical senses... whether is it true? the bunch transmits all these? and the fact that this some stems of flower are the tie between me and her?... that she was with me in spirit all day long today?... that when she will pour water under them she will imagine where and how did I collect them, and in that moment I will be with her in spirit?... then we have been together here, in spirit two times... and the thoughts come true... The time has passed, now I really have to go, I will miss the rendezvous with her. :)

Királykő - hogyan tegyünk boldoggá egy zergét? -can we make a chamois happy?

Ami egynek öröm, az másnak nyűg Ami egynek kényelem, az másnak dögség Ami egynek biztonság, az másnak félelem Ami egynek életveszély, az másnak élvezet "Ami egynek szórakozás, az másnak unalom Ami egynek szegénység, az másnak minden gazdagság forrása" Ami egynek elképzelhetetlen, az másnak életforma Ami egynek boldogság abban a másik megfullad

Happiness for one, is burden for another one. Comfort for one, is laziness for another one. Safety for one, is fear for another one. Life threatening danger for one, is fun for another one. Entertainment for one, is boredom for another one. Poverty for one, is a source of wealth for another one. Unimaginable for one, is a form of life for another one. What makes one happy, suffocates the other one.

A boldogság nem tény hanem érzés, s mint ilyent nem mutathatjuk meg. Ez itt nem működik: "figyelj, ez a piros" és attól arrafelé tudni fogjuk mi az a piros.

Happiness is not a fact but a feeling, and as such it cannot be showed to someone.In this case the following doesn't work:" Look! This is the colour named red" - and from this moment we will know what red means.

A boldogság, akár az ujjlenyomat... egyedi.

Happiness is like a fingerprint... Unique.

A boldogságot mindenki magának választja, más nem választhat senkinek. Az már az ő boldogsága, amit ő szeretett volna magának vagy amit szeretne magának. Attól boldog valaki, ha azt tesz amit akar s úgy él ahogy szeret élni. Mindenki(?) az önismeretére alapozva kell(ene) megválassza a boldogságát, az oda vezető utat...de ez az út már maga a boldogság, mert ha ezen az úton nem érezzük jól magunkat, akkor ahová érünk az nem a kitűzött cél.

Everyone chooses his/her own happiness, no one can decide what is happiness for another person. If we do this it will not be this persons happiness, but ours, the target we wanted to reach in the past or we would like to reach in the future. I think that gladness means that we can do what we want and we can live the life we have chosen for ourselves. Everyone (?) should choose his/her happiness, and the way leading there, based on self-knowledge... But the way leading there is the happiness itself, because if we don't enjoy the road, we will reach something but not what we really aimed for.

Az állatoknak könnyebb, mert nekik "csak" ösztöneik vannak(?), az emberek meg kitalálják az ösztöneiket, ez viszont már gondolkodás... Mik az igazi ösztönök? táplálkozás, szaporodás, stb, vagyis életben maradás. Mik az emberi ösztönök? zabálás, orgiák, harácsolás, átverés, stb, vagyis mások (pl.:tv) által diktált élvezetek. Valaki azt mondta: "Úgy beavatnak minket gyerekkorunkban az életbe, hogy ember legyen a talpán aki ki tudja avatni magát belőle"

All this is easier for the animals, beacuse they have 'only' (?) instincts. People tend to invent their insticts, and this process is called thinking. What are the real instincts? Nourishment, reproduction, etc. with other words survival.What are the human instincts? Gourmandize, orgys, greediness, cheating, etc. pleasures dictated by others (for ex. the tv) Someone said: 'In our childhood we get such an initiation into life that makes it hard to find the real values of life later on, and if we find them we are very lucky'

Meg tudjuk adni a zergének a boldogságot?

Can we make a chamois happy?

Ja, hogy ez egy oktalan állat és az ember az okos?! Az állat nem tudja, mi a jó. Miért, az ember az tudja? ez a téma megérne egy külön bejegyzést...

Oh, you say that is a dummy animal and people are smart ?! An animal does not know what is good or what is not. But do people know it ? Well this is another topic..

Azt a boldogságot tudjuk csak megadni ami szerintünk "a boldogság". Ez mi lehet általában? Biztonság, kényelem, jóllakottság, társaság(?), minden meglegyen...ez bőven elég most ide...semmi bajom a felsoroltakkal, csak nem mindegy milyen áron érjük el őket.

We can make this animal happy by using our definition of' happiness'. How does it sound in general? Safety, comfort, repletion, companionships (?), etc. I think it is enough for now. I have no problem with the things above, but i think it matters what methods we use to reach them.

Ezt hogyan tudjuk megadni? Ha levisszük a hegyről, mert lássuk be, senki nem fog naponta még csak élelmet sem felhozni ide a hegyre ennek a zergének, nem hogy a kényelméről vagy biztonságáról gondoskodjon. Szóval meg lehet adni neki, de! a mi környezetünkben. Hasonlítsuk össze, azt ahol mi élünk ezzel a hellyel... maradjunk csak a helynél.

How can we ensure this conditions to this chamois? First we must take it down from the mountain, because no one will climb up to feed it every day not to speak about offering comfort and safety for it. So we can offer all this the conditons , but only in our environment. Now, please compare the place where we live with the place which is visible on this photograph....let's just stick at the place itself

Na, most mi teheti ezt a zergét boldoggá? (nyilván ebben az életben ezt nem fogjuk megtudni, míg a zerge meg nem szólal). Először is szabadság, másodszor is szabadság, harmadszor valamennyi élelem, negyedszer jó kilátás...vagy össze kevertem a sorrendet?

So what does this animal need to be happy? ( It's obvious that we won't know the answer as long as we can't talk to the chamois). First of all freedom, secondly freedom, thirdly some food and finally beautiful sights... Or I confused the order?

Akkor hogyan tehetünk boldoggá egy zergét? Szerintem úgy, ha békén hagyjuk, hogy élje a saját, választott, megszenvedett, veszélyekkel teli, boldog életét... ez legalább élet.

In conclusion, how can we make a chamois happy? I think the only way is to let it live the life it has chosen, a life full of danger and happiness. I think at least this form of living can be named LIFE.

Egy kecske nem mondhatja meg a zergének hogyan kell élni, és a zerge nem is fogja megkérdezni

A goat cannot tell to a chamois how to be happy, and the chamois will not even ask for it.

A legtöbb amit tehetünk, ha már tényleg őszintén akarunk segíteni, hogy megpróbáljuk nem tönkretenni azt amije van.

The most that we can do, if we really want to help, is to try to avoid to destroy what the chamois has.

Addig nem teljes a boldogság képe, míg hiányzik a szabadság
The concept of happiness isn't complete if freedom is missing

Ismerős nagykakasok?

Újra eljött az idő, hogy megtörténjen.
Most már tapasztaltabban megyek vissza a nagykakasok birodalmába. Gyorsan haladok, sejtem mi vár rám és nem figyelek a test jelzéseire: kaja, pia, pihenés, stb, gondolataim már rég felértek vagy visszaértek...? A tavalyi év minden rezdülésére emlékezni akarok...na jó, mégsem mindenre. Mivel lassítanom kellene, a kifáradást megelőzvén, kissé eltekergek ismeretlen "utakra", hogy közbe-közbe kelljen megállnom tájékozódni. Ez segít egy keveset, de előreszaladt fantáziámat csak a helyszínen érhetem be.

Mikor közeledek a dürgőhelyhez, mindenféle érzések kerítenek hatalmukba: meghatottság, áhítat, félelem, óvatosság és még sorolhatnám, de egyik szó sem írja le a valóságot...nem elég jók a szavak? Olyan mintha, "templomba" mennék... Igen, emlékszem, gyerekkoromban valami hasonló érzéssel léptem be azon a bizonyos ajtón, minden egyes alkalommal...de rég is tettem ilyent utoljára. A gondolkodás, a szőrszálhasogatás,a megakaromérteni utat választottam és ide kerültem. A természet lett a templomom.

Itt legalább megértem amit látok s hallok, ebbe nincs belemagyarázás. Itt azt látom, hogy van a természet, ami azelőtt is volt, hogy ember létezett. Hogyan jött létre? Senki nem tudja, s nem is fogja egyhamar. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem volt ott senki emberfia! Akkor meg mért kell mindenféle elméletekkel megmagyarázni? Ülök a felkelő nap fényében, egy fának dőlve és jól érzem magam. A gondolatmenet folytatódik s ez kicsit elnyomja a tisztaság érzést...

Lehordjuk az erdőt, hogy "templomokat" építsünk, kiirtjuk az erdőket, hogy minél szebb templomokat építhessünk. Sok vadat megölünk, hogy áldozatot mutassunk be, kiírtjuk őket, hogy dőzsölhessünk ezeken az "orgiákon". Így imádjuk a fennvaló(ka)t. Ha mindennek hatása van, akkor az régen rossz. 

Azáltal, hogy lehordjuk a természetet az imádathoz, azzal tönkre tesszük. Hogyan lehet úgy imádni egy teremtőt, hogy közben megsemmisítjük a munkáját?! 

Olyan dolgokat magyaráznak mindenfelé, amiket az emberi elme nem fog felfogni talán soha. Meg vannak személyesítve az istenek. Emberi alakok, emberi tulajdonságokkal...azért mert a saját képére formálta az embert... ha ez igaz akkor megint nem stimmel valami, mert van egy rakás hitvány ember s emberi tulajdonság. Ilyen lenne a teremtő? ...vagy talán azért, mert az ember formálta ő(ke)t a saját elképzelése szerint? Hmm, ez inkább hihető. Úgy gondolom, ha figyelem ezt a fajdot, ahogyan viselkedik és órákon keresztül bambulom a kinézetét, az nagyobb tisztelet az alkotója számára mint magáról az alkotóról való kitalálmációk, dicsőítések...vajon melyiket akarja(ák)? Ha maradunk az emberi tulajdonságoknál, akkor persze hogy a másodikat, mert az emberek szeretik a dicsőítést...de akkor mért tesszük ezt, ha közben megsemmisítjük azt amiért magasztalunk?!?!

 Ugyan úgy megmocskoljuk egymást mint a természetet, kivétel nincs! Mindenki követett el ganyéságot, mindenki! Közben értelmezem a kakas viselkedését: emberek jelentek meg a színen. Nem szebb a hajnali fényben a szerelmes kakas sziluettje? Nem tökéletes a kép, de én sem...és nem is kell.

Beugrik, hogy mért imádhatunk, ha közben garázdálkodhatunk. Felelősség. Talán ezért ajánlják fel a gyónást...lehetőség hárítani a felelősséget: 10 miatyánk s holnap ugyan úgy agyonverhetsz egy embert, állatot, mert van aki megbocsássa. Pénzért megvesszük az üdvözülést, már ha van ilyen. Mit beszélek?! hááát, például perselypénz? Fizetés a közvetítőnek s a helynek, isten s ember között. Sokat gondolkodtam ezen. Mért kell közvetítő, mért nem lehet egyből beszélni vel(ük)e? Há me akkor elvész a nyáj, s pont

Nem lehet hagyni, hogy egyéniségek alakuljanak ki, nem lehet, hogy önállóan gondolkodjanak az emberek, valakiknek pénz is kell az "átverésért". Önállóan?! most egyénekről beszéltem. Elfelejtettem a keresztes hadjáratot, amit "az egy igaz isten" nevében gyilkoltak végig. Ezt tényleg a mindenség ura kérte?! vagy az egyház ura?! Csak ennyi bajom van azzal a fekete könyvvel. Látom, hogy nem lehet az embereket szabadon hagyni, mert a népnek vezetők! kellenek. De mért? kéne hagyni, hogy rájöjjenek, hogy ha nem használják az egyetlen jó emberi tulajdonságukat, a gondolkodást, akkor kipusztítják magukat. Majd mikor rájönnek, akkor felfogják s változnak, akkortól majd emberek lesznek. Igen, van bennem keserűség. Azt is tudom, hogy vannak jók, de azt is látom, hogy a jókon csattan az ostor...no, hát ezért van a keserűség s társai. Talán csak a jó kéne megmaradjon s a rosszat felejteni? A jók miatt írom e blogot és nem fogok szemet hunyni a rossz felett. Közben azért élvezni kell a tyúk látványát is az erő szélén, ők is fontosak, miattuk hangoskodnak a kakasok. És nem szalaszthatom el a pillanatot, nem mehet a gondolkodás a tett rovására.

És mégis, mégis kell a hit...kapaszkodónak, különben elvesznek az emberek. Egyre többen vesznek el, a csalódás miatt! Mert akik az igét hirdetik, azok azt nem megélik, hanem takarónak használják...szerencsére véget ért a sötét középkór, (igen kór), és az emberek mernek mások is lenni. Elfordulni attól ami nem igaz.

Evolúció? Mi van ha ez az igaz?! Minden élőlény sejtből épül fel. Vannak amik azért születnek s halnak, hogy a többi életben maradjon...ezért érdemelnek több tiszteletet. Ugyanabból állnak mint az emberek, annyi a különbség, hogy mi megtanultunk gondolkodni. Mi értelme, ha nem használjuk?! Sok mindenben csak az ösztönünkre hallgatunk! és itt jön ami emberré tesz: másokat átverve, kihasználva, meggyalázva érjük ezt el. Ilyet a természetben ritkán látsz, az ilyen nem marad életben. Mi a helyzet az élősködőkkel? Azok azért vannak, hogy a gyengéket elpusztítsák, de NEM A SAJÁT FAJTÁJÁN ÉLŐSKÖDIK!!! emberi tulajdonság... Akik ezt az elvet vallják és ugyanúgy cselekszenek mint a "vallásosak", sokkal igazabbak, mert ők legalább vállalják valamennyire a következményeket. Nekik nincs felsőbbrendű aki majd megbocsájt s akinek a nevében bármit meg lehet tenni. Fogadni mernék, ha visszavonulna az ember elpusztulni egy ilyen fenyőbe, ugyan az történne vele mint bármely más tetemmel. Ült már le valaki ilyen helyre, ezzel a gondolattal? Milyen érzés?-más téma.

Mi a helyzet, ha keverjük a kettőt? Valaki(k) megalkották a sejteket és a nekik megfelelő környezetet és csendben figyelnek. Majd mikor ott az idő kegyetlenül lecsap(nak), nem lesz pardon. Minden ránk van bízva. Nem tudjuk az elvárásokat (feltéve ha vannak, mert ez is emberi tulajdonság), majd a végén számolunk...s lehet, hogy önmagunk felett kell majd ítéletet mondjunk.
Ezek mind olyan kérdések amikre választ...mindenki keresi. Én addig is megyek vissza az erdőre...

 ...és várok egy újabb napra.

 Ha nem süt a nap, nem gond. Attól még megpróbálom kihozni belőle a legjobbat.

 Nem sikerül? az én hibám, tanulok belőle és legközelebb okosabb leszek...hah, vagy gazdagabb, veszek egy jobb gépet?...

...vagy másként viszonyulok az eseményekhez.

 Ha megkérdik mit keresek itt, odaállok s elmondom nyíltan. Vannak "vadőrök" akik megértenek.

Mikor eljöttem a kakasoktól, nem köszöntem el tőlük, pedig biztos volt olyan köztük amelyet a tavaly is láttam...és jövőben is fogom látni.

Hogy mi szülte ezt az egészet, engem? A sok ellentmondás, a "bort iszom s vizet prédikálok", ezt nem én találtam ki.