Királykő hegység, hirdetett túra.... ismét nem írom le, hogy szerintem a legszebb hegység Romániában ... csak leírtam... Az első kötelező fényképezés a Zănoaga-réten, innen szépen látszik a Nagy- Királykő északi gerince. Ezen a réten évek óta készülnek képek, lassan kiállítást lehetne szervezni belőlük.
Apa és fia, háttérben a Bucegi hegység a nap alatt. Elég ritka látvány, hogy a szülő normálisan kezeli a gyereket a természetben, és nem agyon kényezteti. Attila ügyesen kísérte csemetéjét végig az úton, sőt, néha fültanúja voltam amint a lelkivilágot is erősíti és elmagyarázza, hogy fizikai fáradtság nélkül nem lehet szépet átélni.
A Curmatura menedékháznál vegyes kinézetű kutya fogadott egy kisebb Bernáthegyi társaságában.
Miután jóllakott a társaság, neki indultunk a Kis-Királykőnek. Sokat nem jártam erre, mindig csak a nagy volt a cél, a fenséges. Időközben azonban rájöttem, hogy a nagy dolgok megértéséhez oda kell figyelni a kis részekre is. Viszont sokszor nem látni mindent egy helyből, és ezért nem árt, ha körbejárjuk a témát amennyire lehetséges.
A kilátás innen már egész jónak mondható, na jó, majdnem tökéletes....
Mivel egybeesett a Karácsonnyal, ezért ...
A napsugarak nem tudják áttörni a felhőtakarót, szomorkás hangulatot adva a tájnak. Ettől függetlenül vidám a társaság.
A Bucegi hegység teljes terjedelmével a Zănoaga rétről.
Klikk egy képere az élvezhetőbb méretért
