Miután elment az NatGeo. pihenésképpen kimentem két napra szarvasbőgést hallgatni. Első nap a terepszemlével telt el mivel gyenge volt a bőgés. Egész éjjel csak néhány nyekergést hallottam és hiába hívtam őket nem voltak hajlandóak szócsatázni. Reggel aztán úgy gondoltam, ha ők nem jönnek majd megyek én utánuk. Így is lett sikerült egy bikát szóval tartani és megkeresni. Szinte hihetetlen mekkora távolságokba elhallik a hangjuk és persze az emberé is ha elég jól utánozza őket. Míg felfele mentem nagyon sok medve nyomot és medvék jelenlétére utaló jelt találtam a szarvas és vaddisznó nyomok közt. Egész hegyoldalt másztam meg mire úgy ítéltem meg, hogy fedezéket lehet keresni mert be lehet csalni. Ezt a bújócskát még legalább ötször megtettem mert nem volt hajlandó kijönni a fenyőerdőből. Mikor végül megállapodtam és szétnéztem azt látom, hogy velem szemben és balról meredek oldalak sűrűn álló fenyőkel, jobbról a fenyő erdő és lombhullató találkozásánál buja cserjék foglaltak helyet. Miközben a kilátást zavaró ágakat eltüntettem valami nagy darab állat elugrott a cserjék között, egy fiatal bika volt az ami ki tudja mennyi ideje követhetett engem. Elkezdődött a szócsata és a bika, nem törődve a csendben járással folyamatos recsegtetés közepette, megindult lefelé az oldalon. Néha megállt és ilyenkor az agancsával kezdte tördelni az ágakat ezzel fitogtatván erejét. Lassan de biztosan megérkezett és ott állt előttem az erdők koronázott királya, teljes pompában, erőben és felbőszülve. Nem tudom pontosan, de biztos tíz méteren belül volt emiatt elhallgattam mert nem mertem megkockáztatni, hogy nekem roncson. Ilyenkor csak az a fontos nekik, hogy a hang forrását megsemmisítsék, elkergessék. Egy darabig farkasszemet néztünk majd megszökte magát, hogy elfusson. Ezt nem engedhettem és utána "szóltam" mire megállt és visszafordult, kezdetet vette a körbejárás mi közben én a lehető legkicsavartabb pozíciókban filmeztem Ő felségét. Majd megérezte a szagomat és elfutott.
Úgy gondoltam a bőgésből egyelőre elég volt, mehetek pihenni. Lennebb ereszkedtem egy kicsit és kikötöttem a függőágyat két fenyőfa közé majd azon igyekeztem, hogy egy fotóval megörökitsem legalább az alvást hogyha már a bikát nem fotóztam le (mindig utána jut eszembe a fényképezőgép)
A filmezőgép akkumulátora lemerülni készült ezért becsomagoltam a zsebembe. Mikor befeküdtem az ágyba minden a zsebemben volt: aksi, kamera és egy lejárt határidejű borsspray. Így aludtam megközelítőleg két órát, mikor arra ébredtem, hogy valahol ág törött. Mikor a vélt irányba néztem, azt láttam, hogy medvék jönnek felfelé. Egyszerre történt minden: az akku kivételekor a spray ki akart csúszni a zsebemből( ha kicsúszik leesik a földre és begurul a medvék lábához), próbáltam kikelni a függőágyból és felrakni a kamerát (amibe be kellett tegyem az akkut) az állványra, ami a földön hevert. Mire mindennel sikeresen végeztem már csak annyi időm maradt, hogy elindítsam a felvételt mert a macik már érkeztek. Két bocs volt és az anyjuk, aki egyenesen felém tartott. Mikor már csak a függőágy választott el tőle halkan köhentettem, majd egyre hangosabban, hogy vegyen észre idejében. Ez meg is történt és szerencsémre pár pillanat gondolkodás után a másik irányba indult. Mindeközben a spray-t ott szorongattam a kezemben...A bocsok mindebből semmit sem vettek észre továbbra is ott játszottak közöttünk, sőt az egyik éppen csak, hogy kikerült. A filmezés ismét a leglehetetlenebb helyzetekben folyt le. A nagy medvét követtem a kamerával amint félkörben bejárta a helyet, hol két- hol négy lábon, míg végül a bocsokat követve lassan eltávolodott. Az akku lemerült...
