Ismerős nagykakasok?

Újra eljött az idő, hogy megtörténjen.
Most már tapasztaltabban megyek vissza a nagykakasok birodalmába. Gyorsan haladok, sejtem mi vár rám és nem figyelek a test jelzéseire: kaja, pia, pihenés, stb, gondolataim már rég felértek vagy visszaértek...? A tavalyi év minden rezdülésére emlékezni akarok...na jó, mégsem mindenre. Mivel lassítanom kellene, a kifáradást megelőzvén, kissé eltekergek ismeretlen "utakra", hogy közbe-közbe kelljen megállnom tájékozódni. Ez segít egy keveset, de előreszaladt fantáziámat csak a helyszínen érhetem be.

Mikor közeledek a dürgőhelyhez, mindenféle érzések kerítenek hatalmukba: meghatottság, áhítat, félelem, óvatosság és még sorolhatnám, de egyik szó sem írja le a valóságot...nem elég jók a szavak? Olyan mintha, "templomba" mennék... Igen, emlékszem, gyerekkoromban valami hasonló érzéssel léptem be azon a bizonyos ajtón, minden egyes alkalommal...de rég is tettem ilyent utoljára. A gondolkodás, a szőrszálhasogatás,a megakaromérteni utat választottam és ide kerültem. A természet lett a templomom.

Itt legalább megértem amit látok s hallok, ebbe nincs belemagyarázás. Itt azt látom, hogy van a természet, ami azelőtt is volt, hogy ember létezett. Hogyan jött létre? Senki nem tudja, s nem is fogja egyhamar. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem volt ott senki emberfia! Akkor meg mért kell mindenféle elméletekkel megmagyarázni? Ülök a felkelő nap fényében, egy fának dőlve és jól érzem magam. A gondolatmenet folytatódik s ez kicsit elnyomja a tisztaság érzést...

Lehordjuk az erdőt, hogy "templomokat" építsünk, kiirtjuk az erdőket, hogy minél szebb templomokat építhessünk. Sok vadat megölünk, hogy áldozatot mutassunk be, kiírtjuk őket, hogy dőzsölhessünk ezeken az "orgiákon". Így imádjuk a fennvaló(ka)t. Ha mindennek hatása van, akkor az régen rossz. 

Azáltal, hogy lehordjuk a természetet az imádathoz, azzal tönkre tesszük. Hogyan lehet úgy imádni egy teremtőt, hogy közben megsemmisítjük a munkáját?! 

Olyan dolgokat magyaráznak mindenfelé, amiket az emberi elme nem fog felfogni talán soha. Meg vannak személyesítve az istenek. Emberi alakok, emberi tulajdonságokkal...azért mert a saját képére formálta az embert... ha ez igaz akkor megint nem stimmel valami, mert van egy rakás hitvány ember s emberi tulajdonság. Ilyen lenne a teremtő? ...vagy talán azért, mert az ember formálta ő(ke)t a saját elképzelése szerint? Hmm, ez inkább hihető. Úgy gondolom, ha figyelem ezt a fajdot, ahogyan viselkedik és órákon keresztül bambulom a kinézetét, az nagyobb tisztelet az alkotója számára mint magáról az alkotóról való kitalálmációk, dicsőítések...vajon melyiket akarja(ák)? Ha maradunk az emberi tulajdonságoknál, akkor persze hogy a másodikat, mert az emberek szeretik a dicsőítést...de akkor mért tesszük ezt, ha közben megsemmisítjük azt amiért magasztalunk?!?!

 Ugyan úgy megmocskoljuk egymást mint a természetet, kivétel nincs! Mindenki követett el ganyéságot, mindenki! Közben értelmezem a kakas viselkedését: emberek jelentek meg a színen. Nem szebb a hajnali fényben a szerelmes kakas sziluettje? Nem tökéletes a kép, de én sem...és nem is kell.

Beugrik, hogy mért imádhatunk, ha közben garázdálkodhatunk. Felelősség. Talán ezért ajánlják fel a gyónást...lehetőség hárítani a felelősséget: 10 miatyánk s holnap ugyan úgy agyonverhetsz egy embert, állatot, mert van aki megbocsássa. Pénzért megvesszük az üdvözülést, már ha van ilyen. Mit beszélek?! hááát, például perselypénz? Fizetés a közvetítőnek s a helynek, isten s ember között. Sokat gondolkodtam ezen. Mért kell közvetítő, mért nem lehet egyből beszélni vel(ük)e? Há me akkor elvész a nyáj, s pont

Nem lehet hagyni, hogy egyéniségek alakuljanak ki, nem lehet, hogy önállóan gondolkodjanak az emberek, valakiknek pénz is kell az "átverésért". Önállóan?! most egyénekről beszéltem. Elfelejtettem a keresztes hadjáratot, amit "az egy igaz isten" nevében gyilkoltak végig. Ezt tényleg a mindenség ura kérte?! vagy az egyház ura?! Csak ennyi bajom van azzal a fekete könyvvel. Látom, hogy nem lehet az embereket szabadon hagyni, mert a népnek vezetők! kellenek. De mért? kéne hagyni, hogy rájöjjenek, hogy ha nem használják az egyetlen jó emberi tulajdonságukat, a gondolkodást, akkor kipusztítják magukat. Majd mikor rájönnek, akkor felfogják s változnak, akkortól majd emberek lesznek. Igen, van bennem keserűség. Azt is tudom, hogy vannak jók, de azt is látom, hogy a jókon csattan az ostor...no, hát ezért van a keserűség s társai. Talán csak a jó kéne megmaradjon s a rosszat felejteni? A jók miatt írom e blogot és nem fogok szemet hunyni a rossz felett. Közben azért élvezni kell a tyúk látványát is az erő szélén, ők is fontosak, miattuk hangoskodnak a kakasok. És nem szalaszthatom el a pillanatot, nem mehet a gondolkodás a tett rovására.

És mégis, mégis kell a hit...kapaszkodónak, különben elvesznek az emberek. Egyre többen vesznek el, a csalódás miatt! Mert akik az igét hirdetik, azok azt nem megélik, hanem takarónak használják...szerencsére véget ért a sötét középkór, (igen kór), és az emberek mernek mások is lenni. Elfordulni attól ami nem igaz.

Evolúció? Mi van ha ez az igaz?! Minden élőlény sejtből épül fel. Vannak amik azért születnek s halnak, hogy a többi életben maradjon...ezért érdemelnek több tiszteletet. Ugyanabból állnak mint az emberek, annyi a különbség, hogy mi megtanultunk gondolkodni. Mi értelme, ha nem használjuk?! Sok mindenben csak az ösztönünkre hallgatunk! és itt jön ami emberré tesz: másokat átverve, kihasználva, meggyalázva érjük ezt el. Ilyet a természetben ritkán látsz, az ilyen nem marad életben. Mi a helyzet az élősködőkkel? Azok azért vannak, hogy a gyengéket elpusztítsák, de NEM A SAJÁT FAJTÁJÁN ÉLŐSKÖDIK!!! emberi tulajdonság... Akik ezt az elvet vallják és ugyanúgy cselekszenek mint a "vallásosak", sokkal igazabbak, mert ők legalább vállalják valamennyire a következményeket. Nekik nincs felsőbbrendű aki majd megbocsájt s akinek a nevében bármit meg lehet tenni. Fogadni mernék, ha visszavonulna az ember elpusztulni egy ilyen fenyőbe, ugyan az történne vele mint bármely más tetemmel. Ült már le valaki ilyen helyre, ezzel a gondolattal? Milyen érzés?-más téma.

Mi a helyzet, ha keverjük a kettőt? Valaki(k) megalkották a sejteket és a nekik megfelelő környezetet és csendben figyelnek. Majd mikor ott az idő kegyetlenül lecsap(nak), nem lesz pardon. Minden ránk van bízva. Nem tudjuk az elvárásokat (feltéve ha vannak, mert ez is emberi tulajdonság), majd a végén számolunk...s lehet, hogy önmagunk felett kell majd ítéletet mondjunk.
Ezek mind olyan kérdések amikre választ...mindenki keresi. Én addig is megyek vissza az erdőre...

 ...és várok egy újabb napra.

 Ha nem süt a nap, nem gond. Attól még megpróbálom kihozni belőle a legjobbat.

 Nem sikerül? az én hibám, tanulok belőle és legközelebb okosabb leszek...hah, vagy gazdagabb, veszek egy jobb gépet?...

...vagy másként viszonyulok az eseményekhez.

 Ha megkérdik mit keresek itt, odaállok s elmondom nyíltan. Vannak "vadőrök" akik megértenek.

Mikor eljöttem a kakasoktól, nem köszöntem el tőlük, pedig biztos volt olyan köztük amelyet a tavaly is láttam...és jövőben is fogom látni.

Hogy mi szülte ezt az egészet, engem? A sok ellentmondás, a "bort iszom s vizet prédikálok", ezt nem én találtam ki.