Esik az eső, minden barna és zöld, mikor a hegy aljába érünk...vajon lesz elég hó a léceknek?
Egy Siketfajd tojó élete végeztetett itt be, nem hiába, valaminek az életben maradást jelentette.
Az eső s az erős szél megteszi a hatását, míg a menedék házhoz érünk. Majdnem mindenki átázott és megfázott. Sokkal jobb lenne a -15 fok ugyanilyen szélben, az ellen a téli ruházat megvéd és nem ázol át, de így...
Igazi áprilisi időjárás, félóránkénti menetrenddel követik egymást a széllökések, napsütés, eső, köd és felhő gomolygás. Első reggel sikerül kihasználnom egy olyan félórát amikor van egy kis kilátás, ez is csak egy bizonyos részen, mert a hátam mögött ott tornyosulnak a felhők.
Az akarat nem elég, cselekedni is kell, ha élményt szeretnénk. Ha sokat gondolkodunk, a menetrend szerint érkező felhők elveszik a lehetőséget. Viszont, ha megmozdulunk akkor nyugodt szívvel vonulhatunk vissza, mikor elsötétül a táj, mert már kaptunk valamit és dédelgethetjük ezt a következő feltisztulásig.
A fenyők közt faház áll, a hó még mindig a tetejéig ér, a télen valószínű ki sem látszott alóla. Szerves részévé vált a tájnak. Abból az időből való, amikor tudták és erezték, a fa nem hal meg ha kivágják és illendően bánnak vele. Tovább él az alkotójával és bármikor jó érzés végig simítani, mert nem rideg és elutasító.
Ugye milyen unalmas lenne ez a kép kék éggel, sőt, még a szikrázó hó sértené is a szemünket...végül is lehet, hogy tévedek, mások szemszögéből nézve...ez az én nézőpontom.
Teljesen körbe ölel a fehérség, de mintha ki lenne ásva ez a rész, hogy érezhessük amint összenyom, ránk nehezedik a "súlytalan" felhőzet.
Újabb reggel, újabb reménység...hosszas tétovázás után neki a hegynek...
A nyomunkban ott a fenyegető, kilátásgyilkos ködtenger. (...micsoda előítélet...)
Az erdőt már megszállta...
...lassan elnyeli a hegyet is...nos, mindenesetre, hatásosan teszi...legalábbis engem meghat.
Még mindig nem értem, miért képzelik az emberek a világ urának magukat? Miért nagyobb a szájuk mint önmaguk? Hisz egy aprócska részlet mellett is elenyészik teljes egészük...
Egy hegyet csak akkor lehet megjárni, ha az hagyja magát. Ezt elfeledve, hódítónak gondolják magukat, miközben alázattal kéne viszonyulni a kapott lehetőség miatt. Jah, hogy nem hangoztatja a hegy a fölényeit? és ami nincs kimondva ez nem is létezik?! Neeem, a szavak csak bizonygatásra valók, azt bizonygatni ami nincs...vagy annak aki nem lát. A vak ember a fülén keresztül nem fog látni.
Új, eddig nem próbált közlekedési eszköz, beláthatatlan hólejtők...csak a hátra hagyott nyomokat követhetem, ha tudom...ez bőven sok ahhoz, hogy érezzem élek, miközben süvít a szél a fülem mellett.
