Királykő - hogyan tegyünk boldoggá egy zergét? -can we make a chamois happy?

Ami egynek öröm, az másnak nyűg Ami egynek kényelem, az másnak dögség Ami egynek biztonság, az másnak félelem Ami egynek életveszély, az másnak élvezet "Ami egynek szórakozás, az másnak unalom Ami egynek szegénység, az másnak minden gazdagság forrása" Ami egynek elképzelhetetlen, az másnak életforma Ami egynek boldogság abban a másik megfullad

Happiness for one, is burden for another one. Comfort for one, is laziness for another one. Safety for one, is fear for another one. Life threatening danger for one, is fun for another one. Entertainment for one, is boredom for another one. Poverty for one, is a source of wealth for another one. Unimaginable for one, is a form of life for another one. What makes one happy, suffocates the other one.

A boldogság nem tény hanem érzés, s mint ilyent nem mutathatjuk meg. Ez itt nem működik: "figyelj, ez a piros" és attól arrafelé tudni fogjuk mi az a piros.

Happiness is not a fact but a feeling, and as such it cannot be showed to someone.In this case the following doesn't work:" Look! This is the colour named red" - and from this moment we will know what red means.

A boldogság, akár az ujjlenyomat... egyedi.

Happiness is like a fingerprint... Unique.

A boldogságot mindenki magának választja, más nem választhat senkinek. Az már az ő boldogsága, amit ő szeretett volna magának vagy amit szeretne magának. Attól boldog valaki, ha azt tesz amit akar s úgy él ahogy szeret élni. Mindenki(?) az önismeretére alapozva kell(ene) megválassza a boldogságát, az oda vezető utat...de ez az út már maga a boldogság, mert ha ezen az úton nem érezzük jól magunkat, akkor ahová érünk az nem a kitűzött cél.

Everyone chooses his/her own happiness, no one can decide what is happiness for another person. If we do this it will not be this persons happiness, but ours, the target we wanted to reach in the past or we would like to reach in the future. I think that gladness means that we can do what we want and we can live the life we have chosen for ourselves. Everyone (?) should choose his/her happiness, and the way leading there, based on self-knowledge... But the way leading there is the happiness itself, because if we don't enjoy the road, we will reach something but not what we really aimed for.

Az állatoknak könnyebb, mert nekik "csak" ösztöneik vannak(?), az emberek meg kitalálják az ösztöneiket, ez viszont már gondolkodás... Mik az igazi ösztönök? táplálkozás, szaporodás, stb, vagyis életben maradás. Mik az emberi ösztönök? zabálás, orgiák, harácsolás, átverés, stb, vagyis mások (pl.:tv) által diktált élvezetek. Valaki azt mondta: "Úgy beavatnak minket gyerekkorunkban az életbe, hogy ember legyen a talpán aki ki tudja avatni magát belőle"

All this is easier for the animals, beacuse they have 'only' (?) instincts. People tend to invent their insticts, and this process is called thinking. What are the real instincts? Nourishment, reproduction, etc. with other words survival.What are the human instincts? Gourmandize, orgys, greediness, cheating, etc. pleasures dictated by others (for ex. the tv) Someone said: 'In our childhood we get such an initiation into life that makes it hard to find the real values of life later on, and if we find them we are very lucky'

Meg tudjuk adni a zergének a boldogságot?

Can we make a chamois happy?

Ja, hogy ez egy oktalan állat és az ember az okos?! Az állat nem tudja, mi a jó. Miért, az ember az tudja? ez a téma megérne egy külön bejegyzést...

Oh, you say that is a dummy animal and people are smart ?! An animal does not know what is good or what is not. But do people know it ? Well this is another topic..

Azt a boldogságot tudjuk csak megadni ami szerintünk "a boldogság". Ez mi lehet általában? Biztonság, kényelem, jóllakottság, társaság(?), minden meglegyen...ez bőven elég most ide...semmi bajom a felsoroltakkal, csak nem mindegy milyen áron érjük el őket.

We can make this animal happy by using our definition of' happiness'. How does it sound in general? Safety, comfort, repletion, companionships (?), etc. I think it is enough for now. I have no problem with the things above, but i think it matters what methods we use to reach them.

Ezt hogyan tudjuk megadni? Ha levisszük a hegyről, mert lássuk be, senki nem fog naponta még csak élelmet sem felhozni ide a hegyre ennek a zergének, nem hogy a kényelméről vagy biztonságáról gondoskodjon. Szóval meg lehet adni neki, de! a mi környezetünkben. Hasonlítsuk össze, azt ahol mi élünk ezzel a hellyel... maradjunk csak a helynél.

How can we ensure this conditions to this chamois? First we must take it down from the mountain, because no one will climb up to feed it every day not to speak about offering comfort and safety for it. So we can offer all this the conditons , but only in our environment. Now, please compare the place where we live with the place which is visible on this photograph....let's just stick at the place itself

Na, most mi teheti ezt a zergét boldoggá? (nyilván ebben az életben ezt nem fogjuk megtudni, míg a zerge meg nem szólal). Először is szabadság, másodszor is szabadság, harmadszor valamennyi élelem, negyedszer jó kilátás...vagy össze kevertem a sorrendet?

So what does this animal need to be happy? ( It's obvious that we won't know the answer as long as we can't talk to the chamois). First of all freedom, secondly freedom, thirdly some food and finally beautiful sights... Or I confused the order?

Akkor hogyan tehetünk boldoggá egy zergét? Szerintem úgy, ha békén hagyjuk, hogy élje a saját, választott, megszenvedett, veszélyekkel teli, boldog életét... ez legalább élet.

In conclusion, how can we make a chamois happy? I think the only way is to let it live the life it has chosen, a life full of danger and happiness. I think at least this form of living can be named LIFE.

Egy kecske nem mondhatja meg a zergének hogyan kell élni, és a zerge nem is fogja megkérdezni

A goat cannot tell to a chamois how to be happy, and the chamois will not even ask for it.

A legtöbb amit tehetünk, ha már tényleg őszintén akarunk segíteni, hogy megpróbáljuk nem tönkretenni azt amije van.

The most that we can do, if we really want to help, is to try to avoid to destroy what the chamois has.

Addig nem teljes a boldogság képe, míg hiányzik a szabadság
The concept of happiness isn't complete if freedom is missing

Kilátás a Kis-Királykőről

Királykő hegység, hirdetett túra.... ismét nem írom le, hogy szerintem a legszebb hegység Romániában ... csak leírtam... Az első kötelező fényképezés a Zănoaga-réten, innen szépen látszik a Nagy- Királykő északi gerince. Ezen a réten évek óta készülnek képek, lassan kiállítást lehetne szervezni belőlük.

Apa és fia, háttérben a Bucegi hegység a nap alatt. Elég ritka látvány, hogy a szülő normálisan kezeli a gyereket a természetben, és nem agyon kényezteti. Attila ügyesen kísérte csemetéjét végig az úton, sőt, néha fültanúja voltam amint a lelkivilágot is erősíti és elmagyarázza, hogy fizikai fáradtság nélkül nem lehet szépet átélni. 

A Curmatura menedékháznál vegyes kinézetű kutya fogadott egy kisebb Bernáthegyi társaságában. 

Miután jóllakott a társaság, neki indultunk a Kis-Királykőnek. Sokat nem jártam erre, mindig csak a nagy volt a cél, a fenséges. Időközben azonban rájöttem, hogy a nagy dolgok megértéséhez oda kell figyelni a kis részekre is. Viszont sokszor nem látni mindent egy helyből, és ezért nem árt, ha körbejárjuk a témát amennyire lehetséges. 

A kilátás innen már egész jónak mondható, na jó, majdnem tökéletes....

Mivel egybeesett a Karácsonnyal, ezért ...

 Ahogy feljebb haladunk, egyre többet mutat meg magából a táj.

A napsugarak nem tudják áttörni a felhőtakarót, szomorkás hangulatot adva a tájnak. Ettől függetlenül vidám a társaság. 

 A Nagy-Királykő erdővel borított "lankásabb" oldala.

 A Keresztény és Nagykő-havasok, és egészen hátul, jobbról, a Csukás hegység, alant pedig a brassói medence. Van pár olyan hely ahol órákat lehetne elücsörögni, bámúlva a tájat.

A hó mennyiség meglepően kevés, azt is lehetne mondani: nincs hó az évszakhoz képest.

 Lefele az erdő sikítozásoktól volt hangos, a szebbik nem képviselői hangot adtak a szánkózás adta örömöknek. A nadrágok viszont kisebb-nagyobb hasadásokkal nyilvánították ki nemtetszésüket a kiálló ágakkal való találkozásokról.

A Bucegi hegység teljes terjedelmével a Zănoaga rétről. 

Szálláshely a havasi legelőn.

 Végre kisütött a nap! Természetesen mi már rég az erdőben ereszkedünk lefelé... A képen a Bucegi egy piciny része látható.

Klikk egy képere az élvezhetőbb méretért

"Ha feladod az álmaid meghalsz. Élve halsz meg!"

Közbe hagyjuk, hadd kísérjen egy zongora ...

Királykő, nem hiába kapta ezt a nevet, tényleg fenséges. Mintha megannyi hófehér gyöngysor lenne ráterítve egy magas, keskeny, fűvel borított hegyre. A sok vízszintes és függőleges repedés adja ezt az érzést. Ha sikerül elkapni egy olyan napfelkelést vagy naplemenést, ami narancssárga színt ad az egésznek, csak fokozza a látvány felejthetetlenségét. Ja, és persze az, hogy ha kiállunk egy magas pontra és körbenézünk, a világ közepén találjuk magunkat. Körbevesznek a Bucegi, a Fogaras, a Keresztény- és Nagykő-havas, a messzeségben a Baiului és a Csukás, no, meg persze egy csomó más hegy meg völgy amiket nem ismerek. Majdhogynem álomvilág ... végül is az, csak tőlünk függ, hogy azzá tesszük-e? A lehetőség adott, álmodozni lehet és ezt, ha kitartunk mellette, előbb vagy utóbb megvalósíthatjuk!

 Végül is azzá vállunk amit megeszünk és azok vagyunk amit érzünk. Az érzéseink határozzák meg a múltunkat és jövőnket s mi döntjük el a jelenben, hogy mit tegyünk és ez által mit érezzünk.

 Kockáztatni kell, vállalni tetteink következményét: a boldogságot vagy a fájdalmat ... cserébe, nos cserébe életet kapunk. Lehet csak pár percet, lehet csak pár órát vagy napot, de az egész élet percekből áll, sőt, még jobban le lehet bontani.

A percek meg csak telnek és csak telnek! és velük együtt az élet is eltelik! Ezeknek a perceknek van egy nagyon rossz tulajdonságuk: ha eltelt SOHA többé nem lehet visszahozni, örökre kimarad az életünkből! Mi meg alvással, haraggal, egykedvűséggel, ... , töltünk el belőlük rengeteget. Sokkal kevesebb a boldogsággal, önzetlen szerelemmel, bizalommal, szeretettel, ... , eltöltött perc.

 ... és, hogy mért? Egyszerű, mert emberek vagyunk, és mindent ki akarunk sajátítani. Amit nem értünk meg, vagy amitől félünk azt el kell pusztítsuk, ez érvényes úgy az érzésekre mint az élőlényekre.

 Egyszer élünk, de nem mindegy, hogy meddig, és főleg, nem mindegy, hogy hogyan.

Hajnalmadár

Ahogyan elsötétül az égbolt, úgy erősödnek a városok, falvak fényei és velük együtt az, hogy megvalósult egy álom... ez már az enyém, és szebb lett az életem, mert ritkán, de megesik, hogy egy jó emlék törölni tud egy rosszat. 

 Új hajnal, szép kilátás...

                                           ... és ahogy a látómező egyre szebb lesz, úgy tör rám a felismerés ...

                                                                                                                               ... a valóság SZEBB mint az álom volt.

 Egy zerge felbukkanása zavarja meg a simogató gondolatmenetet. Semmi gond, ez már valóság, nem álom, és mint ilyen nem lehet felébredni belőle.

 A távoli Csukás hegység sziklaalakzatai közt utat törnek maguknak a napsugarak, és nem csak ott, behatolnak egészen a csontomig. Ha azt mondanák, hogy halálom óráján válasszak egy pillanatot aminek az érzése lejátszódjon bennem, azért, hogy mosolyogva haljak meg, innen választanám azt a pillanatot amikor ... Hoppá, azt hiszem elszaladt velem a ló ... befejeztem a hegyi beszédet. Mondanám, hogy térjünk vissza a valóságba, de mivel ez a valóság, így hát azt mondom: térjünk vissza a zergékhez.

 A zerge nem zavartatja magát különösképpen, igaz figyelünk a mozdulatainkra.

 Majd megjelenik egy másik. Ez viszont hamarább észrevesz és futva távozik.

 A helyzet nem a legmegfelelőbb a narancssárga színbe borított hegygerinc megörökítésére, de mindent nem lehet egyszerre!

A "hegyi zümmi" is részt kér a világból, ő is ide tartozik.

Úgy fotózhatok le egy zergét, ahogyan mindig is akartam.

Futtában is összejön egy kép, igaz itt csak a feje éles.

Íme azokból a hófehér sziklákból egy rész, amelyek gyöngyfüzérként hatnak. Amúgy ez a Királykő főgerincének egy része, és ...

... itt a többi részéből egy nagyobb darab. Ez egyben az utunk hátralévő része is.

Szép nagy sziklafalak ezek és nem elhanyagolható az alattuk tátongó mélység sem.

A megtett út, majdnem teljes egészében látszik, a fenyők csak az első felét takarják ki.

 Visszautunk, a jól ismert zernyesti szoroson át vezet. Szó szerint szédületes, hatalmába kerített a szokás, hogy fentről lefelé kell nézni, és most, hogy ez teljesen megfordult, a járás biza elbizonytalanodott.

Az idő kitartott mellettünk az utolsó percig, és nemcsak az idő ... egy mondás jut eszembe: "ha Isten velünk, ki ellenünk?!"
 Úgy érzem, egy életre eladósodtam...