Emberiség kitakarva

Ezúttal csak néhány sor és hagyom a hegyi beszédet, hagyom, hogy a hegy beszéljen. 

Kedve szegett az ember, ha ködben van, de...

...ha tesz érte valamit és kezd kilátni belőle...

 ...ráébred, hogy nemhiába tette meg azokat a nehéz lépéseket.

 Az biztos, hogy ha otthon marad, vajmi kevés az esélye, hogy valami történjen vele.

 Van akinek már a minimum, két fénykép, megéri a fáradtságot és általában nem marad ennyivel.

 Khmm...szóval, a hegyek így néznek ki városok, épületek, emberek nélkül

 mint amikor frissen mosott ágyneműt húzol föl

 csak ülsz és nézed, mennyire tiszta minden

Mit lehet itt átélni? Háh...menj és keresd meg! mindenki mást fog majd találni!

azt elárulom, mit nem fogsz találni: kifogásokat, azok otthon maradtak :)

Bucegi - Padina Crucii

"Minden évben menj el egy olyan helyre, ahol azelőtt nem voltál". 

Ez csak részben igaz jelen esetben, mivel ezen hegység többi részén nagyjából már jártam. Viszont itt sok minden újdonságként hatott.... 

Hirdetett túra, sok-sok emberrel. Ilyen is kell néha, van, hogy jól esik. Tetszik-nem tetszik, az ember társas lény... és ha jól állunk a dolgokhoz, akkor általában jól is végződnek. A ködben az a gerinc rejtőzik, amelyre majd felmegyünk, hogy a "felhők" fölé kerüljünk.

 Rá kellett jönnöm, hogy néha olyasmiket is kell tenni, amikre nem füllik az ember foga, de a változatosság miatt szükséges. Néha rugalmasnak kell lenni, "feladni" az elveket, és akkor tovább lehet haladni, és megtörténhet, hogy az irány felülmúlja a képzeletet...

 Természetesen nem bármi áron!! Viszont van amiért érdemes fizetni, ha egyáltalán szabad így fogalmazni...

 Padina Crucii gerincről a kilátás: ízelítő a Bucsoiu tömbből, háttérben a Baiului hegy kis része.

 Egy olyan gondolat fogalmazódott meg, menet közben, hogy: egy ilyen hegy, csak annyira tűnik ridegnek, zordnak és veszélyesnek, amennyire engedjük, hogy az legyen.

 Más szóval, ahogy érezzük magunkat belül, azt látjuk és kapjuk kívülről...?

Az is mennyire igaz, hogy a felhők fölött ragyog a nap...csak fel kell menni odáig.

 Persze, hogy nem könnyű, senki sem mondta, hogy az. Ha az lenne, mindenki itt lenne...de így... Így a szép!!

 Lám, ide is érvényes egy szócska: elmúlik. A felhők elhúzódnak és süt a nap...

 ... csak ki kell várni, és bízni abban, hogy jól tudjuk mi fog várni ránk. Merész? Nem gond, elmúlik...

 Nem kell sok, kevés elég, de az a kevés legyen különálló és határozott. Ennyi elég a látásmód megváltoztatására, a kép ugyan az, de másként néz ki.

Ez a látvány a Malaiesti menedékház elől.

Bucegi - "völgytúra"

Még csak az első két fát látni az erdőből a sötétség miatt, de mire pótoljuk a kimaradt reggelit már sokkal többet látni az erdőből mint tíz perccel korábban. Elég hamar hozzászokik a szem a sötéthez és amúgy is pirkad már. Szeretem ha időben érek valahová, habár az esetek nagy részében nem tudok ennek eleget tenni. Most sikerül, elkapjuk az első fényeket amelyek csodás színekben mutatják meg a természetet. Minden irányba érdemes fotózni, még nappal szemben is. Lent, a városban, most indul az élet ... mi meg, lassacskán, másodszor ehülünk meg, pedig még csak kb. 4 óra, 170km és pár száz méter szintkülönbség van a hátunk mögött, vagy éppen ezért...?

Egy mosolygós reggel

Úti célunk éppen csak kilátszik a fenyők mögül, egy vékony, fehér csík formájában.

Ösvény a Fehér völgy fele

Annyira belemerültem a tájba, hogy ha nem szólnak rám, nem veszem észre az alattam legelésző zergét. Ezért is megérte korán kelni...

Aki korán kell, az... nem fárad hiába.

A Fehér völgy bejárata

A Fehér völgy a Costila és a Caraiman tömbök közt elhelyezkedő, hosszú, majdnem egyenes sziklavölgy. Az elején még könnyedén járható, van választási lehetőség, hogy füves ösvény vagy sziklák. Mi természetesen a sziklákat választjuk, nem mindig az egyszerűbb megoldás a jobb megoldás!

Fehér völgy alsó része

Ahogyan érünk fel, úgy kerülnek egyre közelebb a sziklafalak egymáshoz. A sziklák mérete is nagyobb, van amelyiket meg kell "mászni", van amelyiket ki kell kerülni. (A mászáshoz itt nincs szükség kötélre, csak kevés odafigyelésre) A jókedvet azonban nem veszítjük el, mindig akad egy-két olyan megmozdulás amin lehet derülni ... néha a legjobb öröm a káröröm, ez persze a jobbik értelemben!!

Szűkül a völgy 

Egyre keskenyebb

A vége fele lassan eltűnnek a nagy sziklák, helyüket az apró kaviccsal vegyített, csúszós homok veszi át

A távolban a Csukás hegység szikláira fennakadó felhőfoszlány vonza magára a figyelmet.

Kilátás: elől a Baiului hegység, háttérben a Csukás 

A Costila tömbjének dél-keleti oldalán található Románia legnagyobb fala, a Fehér fal. Az mászóutak fokozottan nehezek, mind a hosszúság (450m), mind a konglomerát kőzet tulajdonságainak köszönhetően. Ez a fal tornyosul felénk a maga teljes pompájában az utunk egy részén.

Costila tömbje 

A Fehérvölgyből végül egy kis árok marad... és kiértünk. 

I. világháborús emlékmű

A kereszttől lenézve igencsak érezni lehet a mélységet, és a kilátás sem elhanyagolható.

Busteni város

A plató egy piciny része, az odavezető ösvénnyel

A lefelé út a Jepilor völgyön történik. Ez sajnos a nagy turistajárás miatt szét van tapodva. Elég sok a szemét és majd bokáig ér a por, igaz ez utóbbi a szárazságnak is köszönhető. A térdfájás nem kíméli egyikünket sem, de ez benne van a csomagban, így hát tetszik-nemtetszik, lassan csordogálunk lefelé a meredek ösvényen.

Jepilor (Törpefenyő) völgy