Egy év munkájának részletei (Details of one years work)

Az oldalakhoz vezető linkeket gyűjtöttem össze, ahol valamilyen formában megjelentem/megjelentünk mint Transylvanian Wildlife Project. Most már lehet beszélni a munkáról, mert elvégeztetett. A visszajelzés még hátra van, arról majd később. Székely hírmondó National Geographic CityNews.ro - Transilvanian reporter Tv..-beszélnek rólunk az első 5 perc Duna TV Manna.ro Székely hírmondó ll. Fotó kiállítás Fotó kiállítás interjú-12:40-től A NatGeo projektről ProTv. Ursul pacalit de oameni (csak pár mp rólam) Egy mindenki számára érthető riport    Transindex lényeges gyüjteménye Az évnek lassan vége és pár eredményt bemutatnék, vagyis csak az eddig megjelent fotócsapdás felvételeket. A többi felvétel, történet, általam készített fotók és videók majd a jövőben lesznek nyilvánosak a nagyközönségnek, miután a NatGeo válogatott magának belőle. Farkasok   Medvék    Hiúz és Vadmacska   Vegyes

I collected links of websites on which was written something about me or about our team as Transylvanian Wildlife Project. Now we can talk about the work, because it has come to an end. The indications are still to come, so i will write about them later. The Székely hírmondó newspaper National Geographic CityNews.ro - Transilvanian reporter Tv..-They are talking about us in the first 5 minutes Duna TV Manna.ro The Székely hírmondó newspaper ll. Photo exhibition Photo exhibition interview from 12:40 About the NatGeo project ProTv. Ursul pacalit de oameni (a few seconds about me) A riport about us  Significant collection by Transindex One year is almost over and i want to present some results or rather some phototrap recordings which appeared on different websites. The other recordings, stories, videos and photographs made by me will be available for the public in the future, after when the NatGeo assorted them. Wolfs   Bears    Lynx and wild cat   Mingled

Farkasnyomon

Mondom, azaz írom, csak nyomon, tehát senki ne várja, hogy farkas is lesz benne...a hűlt helyük, na az lesz.
A mezővel kezdem, mert azon kellett áthaladnom, hogy elérjem az erdőt. A szikrázó havas tájon, fekete földkupacok törik meg a ragyogást, valószínűleg vakondtúrások. Megyek tovább, nézelődök és úgy érzem meg kell állnom mert valami nincs rendben. Azok a földkupacok mozognak"...na akkor vagy igyál valamit, vagy egyél, vagy indíts hazafelé, mert még el sem indultál s már kápráznak a szemeid". Míg e gondolatsor átfut rajtam, egy másik megelőzve ezt, már meg is nyugtat: foglyok és figyelmetlenség.

Ezzel rendben is volnék, a napra viszont rossz érzéssel nézek mert lemegy mielőtt egy számomra megfelelő helyre érnék.

"Lővilágnál" kéne szállást keressek, mégis megállok és megvárom míg a nap eltűnik a láthatáron.

Sőt, a belső hangot elhallgattatva megvárom míg teljesen sötét lesz és közben giccses képeket készítek. Soha nem lehet az ember elég okos, mikor, mi a helyes cselekedet...?

Az esték télen ugyebár nem is annyira sötétek...de a hideg az naplementekor (napfelkeltekor szintén) megerősödik és ehhez hozzájárul a felkelő szelecske is. Az erdőben viszont sokat romlik a látási viszony, a hó minden lépésnél érezhetően keményebb és keményebb, az éhség is kezd előjönni. A halkan susogó erdő hangos csattanásként visszhangozza minden lépésem. Közbe megállok és engedem hatni az erdőt...bensőmből kifelé haladó hidegrázás próbálja ezt megtenni, mintha ki kéne teljesen hűlnöm ahhoz, hogy érezzem a természetet. Az erőm rohamosan csökken, sok energia kell a test melegen tartásához...enni kéne...ilyenkor? többet veszítek mint amennyit nyerek, mert az ujjaim egy percen belül érzéketlenné válnának, a kesztyű lehúzása olyan lenne mintha egy csapot engednék meg, amelyen a meleg távozhat belőlem. Itt alszok, ebben a helyben kötöm ki a függőágyat. Már előre recseg minden porcikám.

Türelmetlenül várom a hajnalt, egy örökkévalóság míg derengeni kezd, fárasztó ez a típusú várakozás...a reszketés miatt várhatóan izomlázam lesz :-) Készülődés közben érzem, hogy minden megfagyott: a bakancs nyikorogva recseg mikor a lábam próbálom beleerőltetni, a kenyér kopog - ismét hanyagolom az evészetet, veszélyes, még a végén itt hagyom a fogam. A külső ruházatom felnőtté vált az éjjel: megáll a saját lábán.
Ilyet ritkán éreztem, hogy nem esik jól levegőt venni és a szemeim is fáznak. Belelehelek a kezeimbe és gyorsan szívom is vissza a felmelegített levegőt.(másnap utána néztem a kinti hőmérsékletnek: -23fok)
Eltelik pár óra és enyhülnek a körülmények: világos lesz, ez is több a semminél. Megvannak a farkasnyomok, harminc százalékos siker. Pár lépés után nagyon szerencsésnek érzem magam, mert hiúznyom csatlakozik bele..ha sietek, még utolérem őket...vagy nem.

A hó szikrázik, a szemeim szintén

Követem a nyomokat, fel a hegyre és le a völgybe. Árkon-bokron túl, vágotton és szálerdőn is túl, még a tisztáson is túl.

És érzem a nap melegét! Etetés van...most már muszáj. Közben gondolkodok, hogy engem még sétáltattak meg farkasok, és azt sem köszöntem meg, vajon ez is az lesz?

Mindeközben egy róka eregél felfele a nyomaimon. Gyorsan készülök a fogadására. Ám ez hirtelen mozdulattal letér és másik irányba indul... nana, te nem fogsz meglépni... Elejébe kerülök (részleteket nem írok)

...majd hagyom nyugodtan távozni.
A farkasnyomok tovább kacskaringóznak, hol jobbra, hol balra és párszor elmosolyodom, hisz egy-egy ilyen kanyar kb egy órás kitérő a képzeletbeli egyenes nyomvonaltól. Ismét embersétáltatás van.

Megyek a nyomokon, mintha érezném a vadak jelenlétét és a természet jeges leheletét, borzongás járja át minden porcikám...ez nem egy elszállt elme képzelgése, ez valóság, hisz az éjjel egyé fagytam az erdővel :) 

Mikor felérünk a legmagasabb pontra, a változatosság kedvéért egyenesen lefelé vesszük az irányt. A nyomok egyre frissebbek...

...erős bűz terjeng a levegőben...terület jelzést követtek el...na, de ekkorát?! (pár mondattal előbb nem ezt éreztem)

Itt viszont megáll a tudományom, egyszerűen képtelen vagyok kiválasztani a megfelelő nyomot amely tovább vinne...hiába indulok el bármelyiken is, minduntalan visszatér a felség határhoz. "Ha lenne két életem, az egyiket..." itt hagynám, hadd tekeregjen tovább. 

Néha meg lehet unni a legfontosabbakat is. Tartom magam a "sötétben jövök, megyek" elvhez. Így esik, hogy meglep az este, nem annyira mint én az őzeket, de meglep.

Nem tudják mi jár körülöttük, nézelődnek, hallgatóznak talán még tanácskoznak is, majd távoznak.

Nem piszkálom őket, elegük lehet a farkasok miatt. 

Megkopasztott fatörzs tűnik ki a többi fa közül...megállok, megcsodálom

Friss farkasnyom hívogat...megállok, megcsodálom     

Őzek riasztanak...megállok, megcsodálom

Megsötétedtem...nem állok meg és nem csodálom...

Most már nem érdekel a csendben járás, sietősre fogom a dolgot, hisz messze még a főút és a szobám még messzebb. Szép volt, jó volt, de elég volt...elszokott az emberi szervezet a természettől és talán már nem is fog visszatalálni...de megéri próbálkozni és esélyt adni, ha másért nem, hát azért, hogy ezúttal is érezhessük, hogy élünk...és, hogy van vesénk.

Este az erdőben

Ropog a fagyott hó a lábam alatt minden lépésnél. Néha megnézem mekkora alattam: a másfél méteres állványból jó ötvencenti marad a felszínen mikor belenyomom a hóba.

   Egynapos farkasnyomra bukkanok, amin elindulok, hegyre fel-völgybe le...és megint fel és megint le...Szép helyen tartottak pihenőt, rálátni a lent elterülő falúra és a környező erdőkre. Itt biztonságban tudhatták magukat mivel minden mozgást azonnal észrevehettek a közvetlen közelükben is. 

Nem messze innen nyúl nyoma sejlik a hó tetején, mit keres ilyen magasan...?

Kíváncsiságból követem és egy nagy bükkfához érek aminek ágai össze vannak nőve minden irányból. Néhány ága nem bírta a ráhulló hó súlyát ezért letört és ezeket rágcsálta a nyuszi. 

A kilátás egész jó innen fentről, de nem élvezhetem sokáig, mennem kell mert hamar lemegy a nap. 

Mire leérek az erdőbe már sötétedik és még havazni is kezd. Igyekszem minél hamarább lakott településre érni, hogy valamivel hazajussak.

 Egy helyen az erdőben friss vaddisznó nyomokra leszek figyelmes, konda ment át előttem. Sötétedés ide vagy oda, nem tudok ellenállni nekik és utánuk megyek. Meg is hallom őket, mélyen lent egy völgyben, de nem láthatom mert a látási viszonyok nagyon lecsökkentek. Azon gondolkodom legalább megnézem őket és majd visszajövök máskor filmezni. A patakvölgy a hangokat mindig más irányból veri vissza, ezért sok időbe telik rájuk akadni. Amint közeledem feléjük kezdenek külön válni a hangok. Hallom amint egy disznó felfelé tart a völgyből és folyamatosan "mondogat". Elkap a láz, igyekszem átvágni elejébe, de a nagy hóban nem megy könnyen. Mire a helyszínre érek már túl megy rajtam és nem akarok utána menni, könnyen észrevenne. Ő befelé megy az erdőbe én meg kiértem a szélére. Világosságból sötétbe nem lehet jól látni (én vagyok ebben a helyzetben) viszont sötétből világosba annál jobban. 

A banda egyik, kisebb tagja

Mivel tudom, hogy még kell jöjjenek a többiek, gyorsan fedezéket keresek és már itt is vannak. Van amelyik futó lépésben halad az előző után, van amelyik meg-meg áll és figyelőzik. A kitaposott ösvényről egyikük sem tér le ezért elméletileg könnyű filmezni őket. Legalább ugyanabban a távolságba van mindenik és elég ha egyszer állítom be a gépen az értékeket.

Szép nagy disznó

Elmondhatom róluk, hogy a szemük nagyon jó. Én ugyanis teljesen terepszínű lettem időközben: térdtől lefelé nem látszódok ki a hóból, attól felfelé pedig nagyjából be vagyok havazva, úgy ragad rám a hó mint a fatörzsekre a hátam mögött és mégis megnéz majdnem mindegyik magának. Nekem könnyű dolgom van mert a sötétből a világos háttérben jól látom a sziluettjüket. Az egyikük, egy szép nagy disznó támadóan kezd viselkedni mikor észrevesz. Megáll, felém fordul, felborzolja a sörtéjét, fújtatni kezd és tesz pár lépést felém...de valamiért meggondolja magát és tovább megy. Mivel, furcsamód szétszórt a társaság legalább fél órába telik míg mindannyian elvonulnak előttem.
A kapott anyag minősége nem a legjobb a fényviszonyok miatt, de teljes mértékben megérte.

Erdőről hozott pillanatok - 2011 A MEDVÉK ÉVE

Ez egy rövid bejegyzés lesz, de annál tartalmasabb mivel magába foglalja a 2011-es év munkásságát. No nem a mindennapokról fogok írni, hanem arról, hogy sikerült elkészíteni a filmet.

Azt a filmet amiért a tavaly oly sok napot töltöttem a természetben.
Aminek az elkészítése közben annyi izgalmat, örömet, bosszúságot, fáradtságot, fájdalmat éltem meg és néha volt úgy, hogy egy-egy esemény után egy picivel jobban szerettem, becsültem az életet és nőtt a tiszteletem a természet iránt.
Amiért a barátokat hanyagoltam, az élettársamat idegesítettem, sok embert mérgesítettem, pár embert megismertem (ez sajnos nem mindig jelent jót) és még sorolhatnám...ezúttal kérnék elnézést mindenkitől! ...főleg, aki megért és támogat, mert tudja, hogy ez hozzátartozik az életemhez, az életformámhoz!

Borító terv

35 perc, kevés táj, inkább csak vadak, zene helyett természetes hangok. Az előző filmemhez képest javítottam a hibákon, ezért ez most sokkal élvezhetőbb.
...és itt a film (nagyobb méretért katt a film tetején a címre)

Egyben itt szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását amit tudatosan vagy akaratán kívül nyújtott nekem!